Mulasztás

Ezt a migránsválság juttatja mostanában az eszembe. Elindult valami, és mostanára rendszerré vált. Állandósult. Eleinte menekültekről beszéltünk. Aztán sokak felismerték, hogy itt inkább bevándorlókról van szó. Én is tiltakoztam, és a szóhasználatot kommunikációs felelősségnek tartottam. Nem sokat értem el vele. Csak lassan, nagyon lassan fogyott a híradásokban a menekültek megnevezés. Kellett hozzá még vagy két hónap és a negyedmilliós, konokul menetelő embertömeg, hogy lassanként már migránsokról beszéljünk.

Vannak szakemberek, akik ezt a jelenséget már nem is migrációnak, hanem inváziónak nevezik. És igazuk van. Ők a lényeglátók. A jelenség mérete és a sokezres tömegek konok előrenyomulása: invázió. De mi félünk ezt kimondani. Idegen tőlünk, hogy embertársainkról így nyilatkozzunk. Más földi lények esetében szoktuk ezt meg. Ilyenkor mindig elpusztul valami. De ha gyorsan és jól ismerjük fel a helyzetet, csökkenthetjük a károkat. Megmenthetünk valamit az értékeinkből.

Mégis vonakodunk cselekedni. Ha nem embertársainkról lenne szó, hagynánk, hogy megtapasztalják: itt más az éghajlat, mások a szokások, más a kultúra, itt csak munkával lehet elérni valamit. Úgy, ahogy azt az évszázadok alatt ide születettek megszokták. De mi ezt nem hagyjuk. Félrevezetjük őket. Erőnket megfeszítve és a kívülállók manipuláló kényszere alatt – a történelmünkkel és a lelkiismeretünkkel megzsarolva – ételt, italt, meleget biztosítunk. Oda szállítjuk őket, ahova akarják. Mert mi önpusztító befogadók vagyunk. Közben nő bennünk a feszültség. Most már alig titkolható, mégis titkolni próbáljuk: túl sokat ígértünk. Ők meg nem akarják ezt észre venni. A vonulás megfordíthatatlan. Nem ismertük fel gyorsan és jól a helyzetet. De most már késő ezt bevallani. Még tanakodunk egymás között. Úgy teszünk, mintha még tehetnénk valamit. Európa vezető politikusai pontokat, megegyezéseket és a tagállamok közötti befogadást szabályozó matematikai képleteket gyártanak. Látszólag kezelik a helyzetet. Úgy tesznek, mintha vezetnék Európát. És becsapnak százmilliókat. Pedig az óra ütött már. Ami kialakul majd, az más lesz, mint amit szeretnénk. Kényszerhelyzet lesz, mert időt vesztettünk és gyávák voltunk. De majd állandósul, és rendszer lesz belőle. Nem olyan, mint amit szeretnénk. Sokan kárvallottak leszünk, és méltatlankodni fogunk. Lesz rá okunk.

Európa sem „tetszett forradalmat csinálni”. Nem vérrel, nem fegyverekkel. Antall József sem így gondolta. Bátorsággal és a dolgainkat késlekedés nélkül, határozottan és keményen a kezünkbe véve. Úgy, mint egy forradalom idején.