Mérséklődő területi egyenlőtlenségek

Azt állította Bolgár György a Népszavában, hogy Rétvári Bence, az Emmi államtitkára tévedett, amikor azt mondta, érezhetően kisebbek a jövedelmi különbségek „a balliberális időszak jövedelmi ollójához képest”. Az újságíró arra hivatkozott, hogy a világválság előtti évben, 2007-ben a jövedelem­egyenlőtlenséget jelző úgynevezett GNI-együttható huszonöt volt, míg 2017-ben 28,7, a legfelső és a legalsó jövedelmi ötöd által birtokolt jövedelem nagyságát mérő S80/S20 mutató pedig szintén nőtt, 3,6-ról 4,4-re, vagyis mindkét esetben romlott.

Valójában két különböző dologról van szó. Az úgynevezett Gini-index azt méri, mekkora a társadalmi egyenlőtlenség egy országon belül – leginkább a jövedelem- és vagyoneloszlás egyenlőtlenségeit tekintve. Amennyiben a mérőszám a 30-as érték alatt van egy országban, ott a társadalmi különbségek nemzetközi összevetésben is alacsonynak mondhatók. Nem árt tisztázni: Magyarország ebből a szempontból jobb az uniós átlagnál, ami 30,5.

Hazánk a jövedelmi egyenlőtlenség vizsgálatára használt mutatók alapján tehát az unióban a kevésbé egyenlőtlen országok közé tartozik, az uniós átlagnál és a szomszédos országok egy részénél is kisebb volt az egyenlőtlenség mértéke, legalábbis a KSH adatai szerint.

Ami a balliberális időszakot illeti, a 2007–2008-as gazdasági válság fogyasztási és elosztási válság volt, a 2010 utáni átmeneti romlás pedig éppen a korábbi, elhibázott kormányzás következménye: devizahitelek, költségvetési konszolidáció és hasonló problémák.

A Gini-index nem a jólétet méri: például egy egyenletesen szegény országban is jó eredményt adna. Ezzel szemben a régiók szerinti jövedelmi összehasonlítás a háztartások helyzetét mutatja. Ez valóban eltérően alakult az ország egyes régióiban, összefüggésben az adott térség általános gazdasági fejlettségével, valamint a lakosság társadalmi összetételével. Ebből azonban világosan látszik, hogy a területi egyenlőtlenségek mérséklődnek.

A lap cikkezett arról is, hogy miközben tagadhatatlanul javulnak az ország egyes gazdasági mutatói, Rétvári „lelkendezésével szemben a keleti országrész és a Dél-Dunántúl változatlanul nem tud elindulni felfelé”. Csakhogy 2017-ben valamennyi régióban nőtt a foglalkoztatás, és szinte mindenütt csökkent a munkanélküliség az előző évihez képest. Leginkább az Észak-Alföld jött fel, az országos átlag másfélszeresével javult a foglalkoztatási arány.

A fogyasztási kiadások változása is egyértelműen pozitív tendenciát mutat, az Észak-Alföldön például a háztartások egy főre jutó éves átlagos fogyasztási kiadása az előző évhez képest 11,9 százalékkal emelkedett, a keleti országrészek átlaga pedig 9,6 százalék, ez Budapesten mindössze 1,7 százalék.
A munkaképes korú lakosság vándorlásának alakulásában nagy szerepet játszik a munkaerőpiac működése, vagyis emögött az élénkülő gazdasági folyamatok érvényesülnek – olvasható ki a statisztikákból.