Irány Horány

A huszadik századi hazai feudál-kapitalizmus az uralkodó nagytőke és a nagybirtok nászából született. Ennek a szellemiségnek a liberális szócsöve volt egykor a Pesti Napló. Ahogy akkoriban a szabadelvűek az oligarchákat védték, utódaiknál sincs ez másképp: érvkészletük visszaköszön a mai baloldal fogalmazványaiban. Sőt újabban már a szovjet agrárpolitika árnya vetül a Magyar Szocialista Pártra (MSZP). A két szélsőség, a liberális és az államosító irányvonal azonban abban egyetért, hogy mamutbirtokokra építené a magyar vidék agrárgazdaságát.
A családi vállalkozások kárára.

Kezdjük az előbbivel. Zsótér Bertalan 1939. július 6-i, A földreform, mint jelszó című cikkében „halálos bűnnek” nevezte a földreformot, mert „az evolúciós fejlődés több évszázadon keresztül kialakult birtokmegoszlási helyzetét” változtatná meg.
A Magyar föld – magyar jövő című könyvében hangsúlyozta: „…a nagybirtok, mint termelési nagyüzem, ugyanolyan, a természetéből folyó előnyben van a kistermelési gazdasággal szemben, mint az ipari termelés terén a gyár a kisiparossal szemben.” Az MSZP is hasonló érvekkel „nyesi” a kisgazdáknak földet juttató programot.

A Pesti Napló a Horthy-rendszerben a liberális pénzhatalom napilapja volt, ahogy most a liberális nagytőkét szolgálja a Magyar Kapitalista Pártnak is csúfolt MSZP. Tagjai közt vannak, akik egy követ fújnak a kisgazdaellenes gyurcsányista Demokratikus Koalícióval, mint a szocialista vezéraspiráns Molnár Gyula. A Magyar Nemzetnek adott, 2016. április 16-i interjúban azt mondta:
„Kapitalizmust építünk. A szo­cia­lizmus idején minden közvagyonná vált, így a föld és a terület is, de ezek önálló fejlesztésére nincsen pénze, tudása és embere az államnak és az önkormányzatoknak. Ezért ezeket eladja magántulajdonosoknak, akik ott lakóparkot, plázát fejlesztenek, mert ezeket nem közpénzből kell csinálni, mint ahogy szerintem stadiont sem, mert a foci egy hobbi.”

Ő tehát nem államosítana, mint Gőgös Zoltán MSZP-alelnök, de nem is a kisgazdáknak juttatná a földet, mint a Fidesz–KDNP kormány, hanem a posztkommunista zöldbáróknak.

A gyurcsányi pártszakadás óta tehát agrárkérdésben sem jutottak dűlőre egymással. Gőgös Zoltán államosítási népszavazás-projektjével merőben ellentétes a Molnár Gyula-féle koncepció. Hiába, ha nem lehet a posztkommunista zöldbáróké a nemzeti tulajdonú területek haszonbérlete, akkor legyen inkább az államé. Mint a szovjet időkben. Lapozzuk fel a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt. Ennek XIV. fejezetének 169. paragrafusa rögzíti, hogy az állami tulajdonban álló földek „forgalomképtelenek”.

A kádárista múlt lenne a szocialista jövő a szegfűsök szemében?

Meredek állításnak tűnik, de igaz. Amennyiben a népszavazásuk sikerrel járna, a kisgazdáknak juttatott földeket visszavenné az állam, és azok eladhatatlanná válnának. Leng, lengedez a vörös lobogó.
Bizony, a szocialisták szovjet zászló alatt fújtak harci riadót a hazai kommunistákkal karöltve. Tóbiás József MSZP-elnök Hegyi Gyula szo­cialista politikus és Vajnai Attila szélsőbaloldali pártvezér társaságában fasisztázta le a nemzeti kormányt és buzdított baloldali összefogásra. Utóbbi a Magyarországi Munkáspárt 2006 vezetője. Honlapjuk Nyikolaj Buharin írását közli.

A közösségi föld szövetkezeti megművelése című 1918-as anyag így fogalmazza meg a kolhozrendszer lényegét: „Arra kell törekednünk, hogy nagy közös mezőgazdasági munkaközösségeket szervezzünk az elkülönült parcellák egyesítésével.” Tudjuk, mi lett ennek a vége: a parasztságot megfosztották a magántulajdonától, közös nagyüzemekbe kényszerítették.

Az eredmény: éhínség és a kuláknak titulált kisgazdák kiirtása. „A veszély elhárul, ha a vidéki szegények, együtt a munkásosztállyal, együtt haladnak a minél nagyobb mértékű közös termelés útján. Így maximális sebességgel haladhatunk a kommunizmus felé.” A balliberális média elboronálta az ügyet, nem kaszálták el a szocialista elvtársakat a sarló-kalapácsos horányi fesztivál miatt.

Agrárügyben sincs egyetértés a szocialista pártban. A szakadék a liberálkapitalista és az államosító szocialista nézet között mélyül. Az előbbiek a földeladás hívei, az utóbbiak pedig azokkal ülnek egy asztalhoz, akik a bolsevik agrárpolitikát népszerűsítik. Egy biztos: mindkét irányvonal kisgazdaellenesen nagyüzempárti. Molnár Gyula a zöldbárók, Gőgös Zoltán és Tóbiás József pedig bal szemmel már a téeszelnökök világa felé kacsintgat. Hogy is mondta a parlamentben Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter? Így:
„…az MSZP mezőgazdasági jövőképe, az a gazdák nélküli mezőgazdaság, ahol cégek vannak és oligarchák.”