Feltárják a segesvári csatateret

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és Kovács Vilmos ezredes mutatta be a kutatási tervet és az Irányi-hagyatékot (Fotó: Bodnár Patrícia)

Két, egymástól eltérő profilú intézmény, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum közösen kutatja majd a segesvári csatateret – jelentették be tegnap. Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója előjáróban elmondta, hogy hivatalosan soha nem vizsgálták még át a csatateret. A másik aláíró, Kovács Vilmos ezredes a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum részéről a kutatáshoz használható gazdag eszköztárat méltatta. Ezt követően Polgár Balázs régész, a Hadtörténeti Intézet munkatársa számolt be a múlt évben a csataéren elvégzett fémkeresős kutatásról, amelynek során a magyar balszárny és a vele szemben felálló orosz jobbszárny csata előtti helyét tárták fel. A helymeghatározáshoz a nagyváradi Paur Géza 1850-ben a helyszínen készült rajzait és leírását is felhasználták. A fémkereső a számtalan puskagolyó mellett 12 fontos lövedékeket és orosz tarackokból kilőtt golyókat „talált”. A tervek szerint a kutatást a Maros Megyei Múzeummal is együttműködve a segesvári erdőben, az összecsapás helyszínén folytatják ebben az esztendőben tovább.

Kalla Zsuzsa, a PIM főigazgató-helyettese a csata helyszínén található jelenlegi kiállítást és emlékhelyet mutatta be, a tervek szerint megújul a PIM által 2000-ben összeállított tárlat. A mostani emlékkert három honvédsír köré szerveződik, az ismert, turulos obeliszket még a Petőfi Társaság állíttatta a csata ötvenedik évfordulóján. A kertben Petőfi fordítóinak domborművei mellett ott áll a 150. évfordulóra a magyar önkormányzatok és kormányzati szervek által állított, a költőt ábrázoló bronzszobor is.

Bejelentették Irányi Dániel hagyatékának állam által történő megvásárlását és a PIM-ben való elhelyezését is. A nagy mennyiségű, Irányi Dánielhez címzett levél jórészt a forradalmár politikus emigrációja alatt és azután keletkezett. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet tudományos igazgatója ismertette Irányi pályafutását, aki 1822-ben a szepesi Toporcon született, ugyanott, mint Görgei Artúr. Az evangélikus lelkész gyermekéből márciusi ifjú lett, majd Lipótváros képviselője és a felvidéki hadjárat élelmezési biztosa. A szabadságharc leverésekor a főváros kormánybiztosa, majd az emigrációs évek után, 1868-tól a Függetlenségi Párt képviselője. Hermann Róbert a levelek feladói között megemlítette Andrássy Gyulát, a későbbi miniszterelnököt, Asbóth Sándort, aki az Egyesült Államok hadseregében futott be karriert. Az először a Központi Antikváriumnak megvételre felajánlott levélkötegben ott vannak Henryk Dembinskinek, a volt főparancsnoknak, gróf Teleki Lászlónak, Klapka és Kmetty tábornokoknak és természetesen Kossuth Lajosnak a levelei is. Kossuth arról ír, hogy a Deák Ferenc által szorgalmazott passzív ellenállást még véletlenül sem tudja képviselni.