Ember és természet

A hatalmas írói életmű terjedelme durva becslés alapján harmincezer oldal körül lehet. Megdöbbenve hallottam egy híradásban, hogy a vörösiszapper anyaga csaknem ennyi, huszonhétezer oldal. Bocsásson meg minden irodalombarát az összehasonlítással elkövetett szentségtörésért!

El kell gondolkozni a bírói ítélkezés minőségén, ha az ítéletet nagyjából öt-tíz év alatt keletkezett, több tízezer oldalnyi peranyag alapozza meg. Itt valami biztosan nincs rendben. Mert a lényegre ennél gyorsabban is rá lehet jönni. S még akkor is fenntartom a véleményem, ha a független bíróság döntéseit tiszteletben kell tartani. De törekszik-e arra a független bíróság, hogy döntései tiszteletet ébresszenek?
Az utóbbi időben egyre több olyan ítélet születik, amely a közmegítéléssel és várakozással ellentétes, és erős érzelmeket vált ki. Ha pedig a jogorvoslat kapcsán folytatódik az ítélkezés, kevés esetben azonos, sokszor viszont lényegesen eltérő a döntés. Természetesen mindkettőt tiszteletben kell tartani. Azt is, hogy az igazságszolgáltatás egyik szintjén valaki bűnös, meg azt is, ha a felülvizsgálat szerint mégsem terheli felelősség. Az pedig, hogy mindkettő tiszteletet érdemeljen, ellenkezik a „józan ésszel”. Ilyenkor minden megszólaló kényszeredetten úgy kezdi, hogy a bíróság döntését tiszteletben tartja. S ha van hozzá bátorsága, akkor ezt követően csak óvatosan fejezi ki az értetlenségét. Csendben pedig nagyon sokan ugyanígy értetlenkedünk. Nem tudjuk elfogadni, hogy egy olyan súlyos ipari katasztrófa esetén, mint a vörösiszapömlés, egyedül a geológiai adottságok lennének felelősek. Csakis a Természet!

Az ember és a természet kapcsolata törvénytisztelő magatartást követel. Mert a természetnek is van törvénykönyve. Sokkal következetesebb, mint bármely más, ember által készített kódex. Nincs a természetnek szüksége független bíróságra, hogy a visszaéléseknek következménye legyen. Lehet ez egy súlyos katasztrófa is. Nincs másodfok, nincs Kúria, nincs ítélőszék. A természet maga hajtja végre az ítéletet. Itt pedig az a nagy baj, hogy a természet ítéletének legtöbbször ártatlanok az áldozatai, és nem azok, akik a törvényeit megsértik: akár vakmerőségből, akár tudatlanságból, akár hanyagságból, akár érdek mentén kockáztatva.

Én a Természet törvényeit tartom tiszteletben. A vörösiszapömlés a természet büntetése volt. Válasz arra a hanyagságra, amellyel a törvényeit megsértették. Mindazokat, amelyekkel számolniuk kellett volna, miközben egy korábban létesített tárolóba a természet törvényeinek betartását mellőzve, anyagi érdekből vagy tudatlanságból, folyamatosan töltötték bele a veszélyes anyagot. Próbára tették a természet tűrőképességét! Most pedig azt a képtelen indoklást mondta ki a bíróság, hogy az egykori létesítéskor a mai vádlottak még nem is álltak a Mal Zrt. alkalmazásában. Ezért ők – okságilag – nem felelősek.

Az persze nem számít, hogy egy potenciálisan veszélyes létesítmény használatakor a használat legutolsó percéig felelősek azok, akik használják. Ők azok, akik nem képzelhették azt, hogy a létesítmény örök időkig minden terhelésnek megfelel! Ezért tehát azok viselik a felelősséget, akik a létesítményt az utolsó percig használták. Ők ültek most a vádlottak padján – addig, amíg a tisztelt bíróság szem elől nem tévesztette, hogy a polgári és a büntető kódexnél hatalmasabb a Természet törvénye. Akiket a tisztelt bíróság most ártatlannak nyilvánított, a természet törvényeivel játszottak mások kárára és kockázatára. Többet tételeztem fel a független magyar bíróságról. Olvassanak inkább Jókait!