Elbúcsúztatták Kallós Zoltánt

Családja, barátai, tisztelői, összesen mintegy ezer ember búcsúzott a kiemelkedő néprajzkutatótól válaszúti házánál és a Házsongárdi temetőben (Fotó: MTI - Biró István)

Kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódal eljátszásával búcsúztatták szombat délután Kallós Zoltán néhai néprajzkutatót. Több tucat népzenészből szerveződött alkalmi zenekar játszotta a dalt a Kallós-kúria udvarán a mintegy ezerfős gyülekezetben.

A távirati iroda tudósítása szerint a gyászbeszédet mondó Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is megemlítette, hogy elérkezett az idő, amikor Kallós Zoltán nélkül kell énekelni a bujdosódalt. A püspök az elhunyt kisugárzását példázva azt hangsúlyozta, hogy aki egyszer kapcsolatba került vele, aki egyszer betette a lábát a táncházba, az attól kezdve más emberré vált.

Orbán Viktor részvétüzenetét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes olvasta fel a szertartáson. Idézve a mondást, amely szerint nem az a magyar, akinek a nagyszülője az volt, hanem az, akinek az unokája is magyar lesz, a miniszterelnök rámutatott: ez a gondolat tette Kallós Zoltánt nemcsak a válaszúti iskolába járó gyerekek, hanem minden magyar tiszteletbeli nagyszülőjévé.

A néprajzkutató azon tanítására is rámutatott a miniszterelnök, hogy a magyarság megmaradásának titka az anyanyelve ápolása mellett az énekelt és táncolt kultúrájában rejlik.

„Hálásak vagyunk, hogy a magyar falvakat járva összegyűjtötte a népművészet rejtett kincseit, alapítványával és nyári táboraival pedig a gyermekeket segítette abban, hogy közös örökségünk értékei közt valódi otthonra találjanak” – hangsúlyozta Orbán Viktor. Üzenetében rámutatott, hogy Kallós Zoltán távozásával szegényebbek lettünk egy nagy hazafival, és együttérzése kifejezése mellett erőt kívánt a következő nehéz időszakhoz.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke búcsúbeszédében Kallós Zoltánt, az „egyszemélyes intézményt” méltatta, akinek kolozsvári lakása a diktatúra idején is a szabadság szigete volt. A politikus úgy fogalmazott: az identitásformálás apostola távozott az élők sorából. Mint hozzátette, akik egyszer találkoztak vele, akik hosszabb vagy rövidebb ideig a közelében lehettek, azoknak az identitása kitágult és megszilárdult, gazdagabbá vált, és másképpen értették azt, hogy kik ők. „Tudták, hogy mivé akarnak válni, tudták, hogy milyen értékekre építhetnek” – jelentette ki Kelemen Hunor.

Az erdélyi és magyarországi néprajzkutató műhelyek nevében szóló Pozsony Ferenc, az erdélyi Kriza János Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke az elhunyt életútját felidézve azt hangsúlyozta, hogy Kallós Zoltán integratív személyiség volt, aki sikeresen gyűjtötte össze, „virtuális nemzeti közösségbe integrálta” a Kárpát-medence és a világ magyarságát.

Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója megemlítette: a népzenészek nemcsak hangszert, könyvet és tarisznyát kaptak tőle, hanem hivatást is. Úgy vélte, Kallós Zoltán nélkül a táncházmozgalom sem létezne, és a Hagyományok Háza sem jöhetett volna létre.

Az eseményen mások mellett részt vett Lévai Anikó, a kormányfő felesége, valamint Sebő Ferenc zenész, előadóművész is. Az emlékező beszédek után moldvai csángó asszonyok énekeltek a néprajzkutató koporsója mellett, majd a rögtönzött zenekar játszott. Kallós Zoltánt a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra, ahol Vajda Dezső válaszúti református lelkipásztor osztott áldást.