Ajánló
Elbúcsúztatták Andy Vajnát
A szertartáson beszédet mondott Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója, Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter és Arnold Schwarzenegger. A gyászolók között ott volt Orbán Viktor kormányfő, valamint a hazai kulturális és közélet több jeles képviselője is.
Arnold Schwarzenegger, a Terminátor-filmek sztárja, volt kaliforniai kormányzó arról beszélt, hogy nagyon szerette és sokra becsülte Andy Vajnát, aki igazi „akcióhős” volt szerinte. Mint visszaemlékezett, nagyon tetszett neki a szakember producerként jegyzett első filmje, a Rambo, és sajnálta, hogy Sylvester Stallone helyett nem ő játszhatta a címszerepet, ekkor Vajna megígérte, csinál neki is filmet. Mesélt arról, hogy milyen kalandokat éltek át, amikor Vajnával engedély híján forgatták a Vörös zsaru egyes jeleneteit Moszkvában. Schwarzenegger saját maga vitte a ruháit, a Vörös téren orosz egyenruhában kellett beszélgetnie az ott posztoló katonákkal. Szavai szerint Vajna bármit megtett egy barátért, őérte is, és tenni akart valamit a hazájáért, ezért fogadta el Orbán Viktor felkérését, hogy legyen a nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos. Hangsúlyozta: virágzó filmipar jött létre Magyarországon, több ezer munkahelyet teremtve.
Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter beszéde
Elhangzott 2019. január 31-én, a Nemzeti Sírkertben
Tisztelt Gyászoló Család! Kedves Barátaim!
Vannak filmek, amelyeket nézve elfog minket egy torokszorító érzés. Azt kívánjuk, hogy bár ne fejeződnének be soha.
Barátunk, Vajna András, vagy ahogy a világ minden táján ismerték: Andy Vajna életének filmje most a végéhez ért. Ez a film úgy indult, ahogy a mi népmeséink kezdődni szoktak.
Egy tizenkét éves fiú felkerekedett szerencsét próbálni. A golyóktól tépázott, megfagyott Budapestről útra kelt egy ismeretlen, másik világba. A nagy vízen is túlra. Arról szólt ez a film, hogy egy nehéz sorsú magyar családból indulva meghódította a világot. Egy olyan pályán, az amerikai film világában lett szívós munkája révén világhírű, amelyről mindenki azt gondolja, hogy oda születni kell.
Idegenben forgott az ő filmje sokáig, de közben mindvégig szerette, szenvedélyesen szerette a hazáját, Magyarországot. Hitt ebben az országban, és hitt bennünk, magyarokban akkor is, amikor nem volt könnyű hinni. És nem csak hitt benne, hanem amint alkalma nyílt rá, hazajött, és bebizonyította, hogyha szeretjük a hazánkat, és hiszünk benne, bármekkora is a térképen, naggyá és sikeressé tehetjük.
Kedves Barátaim!
A magyar köznyelvben gyakran ismételt szólás, hogy vannak olyan emberek, akik ha nem lennének, ki kéne őket találni. Andy Vajna ilyen ember volt.
Emlékszem, sokszor mondta, hogy ő az az ember, aki egész életében egy percet sem dolgozott. Mi hitetlenkedve hallgattuk ezt, hiszen folyamatosan azt láttuk, hogy huszonnégy órából gyakran mind a huszonnégyet munkával tölti. Ahogy nem értettük azt sem, hogy csinálja azt, hogy ő sohase fárad el? Hogy lehetséges az, hogy nem telhet el úgy nap, hogy ne legyen egy új ötlete? Egyáltalán, hogy lehet az, hogy ő már túl a hetvenen, és annyi sikeren és buktatón, még mindig ugyanazzal a fiatalos tűzzel és lelkesedéssel képes hozzáfogni mindenhez?
Kedves Barátaim!
Az ő képzelete határtalan volt és szabad. Ugyanúgy, mint a gyermekeké. Mert a gyermekek hatalma a képzelet hatalma. A képzelet lehetetlent nem ismerő, teremtő ereje.
Ez az erő, a képzelet ereje Andy Vajnában soha nem kopott meg, nem fáradt el, nem gyengült el. Bölccsé válni és közben megmaradni gyermeknek is, olyan kötéltánc ez, amit nem sokan tudnak bemutatni életük során. Neki sikerült.
Mert ő még a lehetetlennek tűnő vagy annak hitt helyzetekben is a kihívást látta. A játék, a bizonyítás örömét. Szerette, amit csinált, és mindig azt csinálta, amit szeretett. És megvolt a képessége arra, hogy ezt a hozzáállást, ezt a mintát átadja a körülötte lévőknek is.
Amikor azt mondták, hogy egy magyar filmre jó esetben is legfeljebb csak harmincezer néző kíváncsi a hazai mozikban, ő mégis megcsinálta. A miniszter félrelép harmincszor annyi nézőt hozott, mint egy átlag magyar film. Amikor azt mondták, hogy egy magyar történelmi film rajtunk kívül a világon senkit sem fog érdekelni, ő leforgatta a Szabadság, szerelmet. Világsiker lett. Amikor azt mondták, hogy a magyar filmipar működésének szükséges velejárója az átláthatatlanság és a káosz, ő bebizonyította, hogy még a filmvilágban is lehet rendet teremteni, lehet rendezni a sorokat.
Barátaim!
Andy Vajna hűséges fia volt Magyarországnak. De ő, mint sok minden másban, úgy ebben is a saját belső iránytűjét követte.
Azt, hogy mit jelent a hazát szeretni, egészen másként élte meg, mint ahogy a mi éghajlatunkon szokás. Tőle távol állt a hazafias pátosz és hivalkodás vagy az oly sokszor ránk nehezedő nemzeti búskomorság.
A haza szeretete az ő szótárában azt jelentette, hogy megmutassa az egész világnak ezt a magányos, sokszor meg nem értett, nyelvébe és történelmébe zárkózott népet. És ami még ennél is fontosabb: felkeltse a büszkeséget a magyar fiatalokban a saját hazájuk iránt.
Emlékszem, egyszer azt kérdezték tőle, miért nem hollywoodi színészeket kért fel ’56-os filmjéhez. Hiszen csak egy telefonjába került volna. A válasza nagyjából úgy hangzott, hogy mit ér egy film a magyar szabadságról, a mi szabadságharcunkról, ha nem magyarok játsszák? És mennyire jól látta ezt! Mennyire jól látta, hogy mi, magyarok nem azért vagyunk a világon, hogy csak statiszták legyünk a saját történelmünkről szóló filmekben. Mennyire jól látta, hogy ha mi nem bízunk magunkban, ha mi nem bízunk a saját színészeinkben, ha mi nem hiszünk a filmes szakembereinkben, akkor hogyan várhatnánk ezt el másoktól?
Tisztelt Gyászolók!
Barátunk, Andy szerelmes volt ebbe az országba. És ez a szerelem egész életében arra ösztönözte, hogy megmaradjon magyarnak Hollywoodban is, és kivárja azt a pillanatot, amikor visszaadhat valamit abból, amit Magyarországtól kapott.
Egy percig sem volt kérdéses számára, hogy azt a tudást, befolyást és kapcsolatrendszert, amelyet egy egész élet munkájával gyűjtött össze, egyszer majd Magyarország szolgálatába állítsa.
Bár sohasem kérkedett vele, de az első pillanattól láttuk rajta, hogy a magyar filmipar megújítását egész pályafutása egyik legfontosabb produceri munkájaként éli meg. Azt akarta, hogy ez legyen az egyik legmélyebb lábnyom azok közül, amelyeket élete során maga mögött hagyott.
És ezt az ügyet is sikerre vitte. Amit ígért, teljesítette. Amit vállalt, megvalósította. Neki köszönhető, hogy a magyar film új aranykora köszöntött ránk.
Tisztelt Gyászoló Család! Kedves Tímea!
A földi útját megtett embertől veszünk ma búcsút. De a mi kultúránkban minden búcsúzással kezdetét veszi egy különös, ünnepélyes várakozás a lelkünkben. Várakozás a viszontlátás pillanatára. Miért is köszönnénk el egymástól, ha nem élne a lelkünk mélyén a remény, hogy még viszontlátjuk egymást, hogy még találkozunk.
Ezért most én is hozzá szólok! Öreg barátomhoz, Vajna Andráshoz!
Valahol az örökkévalóságban biztosan van egy moziterem, ahol szivarfüstbe burkolózva már derűsen vársz ránk. Egyszer majd újra találkozunk.
Addig is Isten veled, Andy! Izgalmas élmény volt minden veled megélt nagyszerű pillanat.