Claudia Cardinale: Sok életet élhettem

A magyar filmtörténet legnagyobb alkotásainak felújított változatait és nemzetközi klasszikusokat, hat nap alatt hatvan filmet vonultat fel a vasárnapig tartó Budapesti Klasszikusfilm-maraton a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Filmalap szervezésében. A tavalyi koncepcióhoz hasonlóan az idén is hívtak külföldi vendégeket a fesztiválra: Klaus-Maria Brandauer és Jean-Marc Barr mellett az olasz filmcsillag, Claudia Cardinale látogatott el hazánkba.

A tegnapi sajtófogadáson a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója, Havas Ágnes a film aranykorának egyik legnagyobb dívájaként köszöntötte a színésznőt, aki az újságírók kérdéseire jókedvűen és nyíltan válaszolt. Elmondta, nagy öröm számára, hogy pár éven belül másodszor jöhet Budapestre, mivel szereti a várost, és igen kedvesnek tartja a magyarokat. Azt is hozzátette, fontosnak tartja, hogy megemlékezzünk olyan rendezőkről, mint Luchino Visconti vagy Sergio Leone, és nemcsak azért e két rendezőt emeli ki abból a százhetvenöt filmből, amelyben dolgozott, mert az ő alkotásaikat láthatja most újra a magyar közönség, hanem mert saját munkái közül A párducot (1963), illetve a Volt egyszer egy vadnyugatot (1968) szereti a legjobban. Claudia Cardinale azt is elmesélte, nagyon érdekes volt megtapasztalnia, hogy míg Visconti rendkívül komoly és precíz, szigorú rendező volt, addig Leone spontán dolgozott, sokszor forgatókönyv nélkül. Federico Fellinit pedig, akivel a maratonon is látható 8 és 1/2 című filmben dolgozott együtt, „elképesztő embernek” nevezte.

A filmmaratonon levetítik Claudia Cardinale első filmjét is, a Gohát (1958), amelyet tizenhat évesen forgatott még Tunéziában, ahol született. Akkor még nem is akartam színésznő lenni, de a rendezőm, Jacques Baratier és Omar Sharif ragaszkodtak hozzá, hogy folytatnom kell, végül meggyőztek – emlékezett.
Lapunk kérdésére, hogy mely szerepe áll hozzá a legközelebb, Cardinale elmondta, nehezére esne kiválasztani egy kedvencet, mivel nagyon sok rendezővel és nagyon sok helyen, például Oroszországban, Amazóniában, Nagy-Britanniában is dolgozhatott. Mindazonáltal a legszebb bókot David Niventől kaptam a Rózsaszín párduc (1968) forgatásán, aki azt mondta, Claudia, te és a spagetti vagytok az olaszok legjobb találmányai – jegyezte meg a színésznő. Abban sem tud dönteni, kivel forgatott a legszívesebben filmes partnerei közül, hiszen ki tudna választani Alain Delon, Jean-Paul Belmondo vagy Marcello Mastroianni között. Belmondo kapcsán azonban kiemelte, a mai napig jó barátok, és sokat bolondoztak együtt. „Volt olyan, hogy arra kért, mosolyogjak rá a szállodaigazgatóra, míg ő kihajít pár bútort az ablakon. Ezt persze sosem ismerné el, amikor emlegetjük, utólag mindig azt mondja, én csináltam, nem ő” – anekdotázott. Alain Delonról.

A párduc forgatása kapcsán azt mesélte el, hogy a báli nagy táncjelenet forgatásakor, amit Visconti elképesztő precízsége miatt nagyon sokat próbáltak, és többször felvettek, a francia színész rendkívül féltékeny volt Burt Lancasterre.

Claudia Cardinale egyébként műhelytitkokat is megosztott: amikor a barna haját szőkére kellett változtatnia egy film kedvéért, akkor kéthetente festetnie kellett. Vagy hogy Viscontival jó barátok is voltak, sokszor kapott tőle ékszert, illetve együtt utaztak el például Londonba, Marlene Dietrich utolsó filmjének a premierjére. Kiderült, Cardinale pályája során rengeteg filmet utasított vissza, ugyanis mindig a forgatókönyv alapján döntött: „ha nem tetszett, már a rendezővel se akartam találkozni” – vallotta be.
Végül még több évtizedes karrierjéről, a „szupersztárságról” is beszélt. Elmondta: számára is hihetetlen, hogy még nyolcvanévesen is dolgozhat. Fontos, hogy többféle életet élhessen az ember szerintem, a mozi pedig megteremti ennek lehetőségét, a filmekben sok életet megélsz – hangsúlyozta zárásul Claudia Cardinale.