Ajánló
Az űrhajósok túlélték a balesetet
A mentést úgy kell elképzelni, hogy a hiba észlelése után az asztronautákat mintegy „lerobbantják” a meghibásodott Szojuz rakéta csúcsáról
A kilövés pillanatai Bajkonurban. Nem sokkal később, az első fokozat leválása után állítólag rendellenes fénycsóva tűnt fel az űrhajónál (Fotó: Reuters/Shamil Zhumatov)
A hatvanas években kifejlesztett Szojuz nagyon megbízható szerkezet, emberi küldetésnél legutóbb 1975-ben akadt vele probléma – mondta lapunknak Both Előd, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) elnöke. A szakember annak kapcsán nyilatkozott, hogy tegnap sikeres kényszerleszállást hajtott végre Kazahsztán területén, Dzsezkazgan városa mellett a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) tartó legénység. Az elsődleges orvosi vizsgálatok szerint az amerikai Nick Hauge és az orosz Alekszej Ovcsinyin szerencsésen, baj nélkül élte túl a landolást. A Szojuzok üzemeltetéséért felelős Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) azt írta, hogy a vészmentő rendszer az előírásoknak megfelelően működött. Hozzátették, a baleset körülményeinek tisztázását egy állami vizsgálóbizottság végzi el. Magát a rakétát tegnap, helyi idő szerint hajnali öt előtt nem sokkal indították útjára Bajkonurból, s úgy tudni, az első fokozat négy hajtóműve közül hibásodott meg egy.
A mentést úgy kell elképzelni, hogy a hiba észlelése után az asztronautákat mintegy lerobbantják a hibás hordozóeszköz csúcsáról – fogalmazott Both Előd. Ezt a folyamatot az automatika, a földi irányítók vagy maguk az emberek is aktiválhatják. A szakember kiemelte, bár egy kényszerleszállás sosem kellemes, de az a jobb opció, ha mindez nem a startnál, a lángok között, hanem mint most is, ötven-hetven kilométer fölött történik – így ugyanis lényegesen nagyobb a túlélés esélye. A kilövés extra terhelést jelent az emberi testnek, a mentés szintúgy, s bár egy űrhajósnak öt-tíz G terhelés meg sem kottyan, az utóbbi esemény azért eléggé drasztikus igénybevételt takar.
A MANT elnöke beszélt arról is, az embereket tartalmazó egység a „lerobbantás” után egy ideig még felfelé száll, akár csak egy eldobott kavics és csak utána indul el lefelé. Ha esetleg pörögne, az komoly veszélybe sodorná az utasokat, hiszen akkor az ejtőernyők sem tudnának a légüres tér elhagyása után szabályosan kinyílni. A végső fázisban egyébként fékezőrakéták is igyekeznek csillapítani a becsapódás erejét. Both Előd hozzátette: addig egészen biztosan nem lesz új start, amíg ki nem derítik, mi áll a hiba mögött – s amíg ez eldől, biztos, hogy nem lesz váltás a Nemzetközi Űrállomáson.