„Az együttműködésnek megvan a politikai ára”

„Beleülve a székbe, amelyet az ember megörököl, valamennyivel árnyaltabban látja a dolgokat” (Fotó: Ficsor Márton)

– Fosszilis vagy megújuló energiával fűt otthon?

– Sajnos fosszilissel, de éppen most szeretnénk egy energiahatékonysági beruházást a házban.

– Mennyire fontosak a zöld elvek a mindennapi életében?

– Nagyon fontosak, már a kezdetektől. Olyan családban nőttem fel, amelyben az, hogy az esővizet ciszternában gyűjtjük vagy komposztálunk, kisgyerekkorom óta természetes volt. Ma sincsen ez másképp, így például kizárólag akkor használunk autót a városban, ha nagyon muszáj, és a kukánkat minden hónapban egyszer rakjuk ki, mert csak annyiszor telik meg.

– Felmérések alapján a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Hogy érzi, a zuglóiak köré­ben is nagy a támogatottsága?

– A személyes visszajelzések, egy tavalyi közvélemény-kutatás, illetve a legutóbbi időközi választás – amikor az általam is támogatott baloldali jelölt ötven százalék fölött szerepelt – eredménye alapján azt gondolom, hogy a zuglóiak díjazzák a munkámat.

– Hogyan tartja velük a kapcsolatot?

– Gyalog és villamossal járok a városban, gyakorlatilag nonstop fogadóóra az életem. A postán a sorban állásnál vagy a közértben sokan kihasználják az alkalmat, hogy beszéljenek a problémájukról, amelyből bőven van Zuglóban. A rendes fogadóóráimra is rengetegen eljönnek, sokszor keresnek meg lakhatással és rossz életkörülményekkel összefüggésben. Tervezem egy online fogadóóra-rendszer elindítását szeptembertől, amellyel még közvetlenebbé válhat a kapcsolattartás. Fontos továbbá, hogy kezd általános gyakorlattá válni a közösségi tervezés, az összes olyan nagyobb közérdekű fejlesztés esetében, amely érinti az emberek hétköznapjait, kikérjük a véleményüket. A célunk a nyitott városvezetés.

– Ha három példát kellene mondani, mit mondana, mire a legbüszkébb Zuglóban?

– Az egyik a zuglói szociális modell névre hallgató intézkedéscsomagunk. Ennek az előzménye, hogy 2015 márciusától megváltozott a szociális ellátás rendszere az önkormányzatoknál. Míg utóbbit korábban az állami normatívából és központi szabályok szerint folyósítottuk, mostanra minden önkormányzat kialakította a saját rendszerét. Mi költünk a legtöbbet a kerületek közül szociális támogatási formákra. A pénzügyi támogatások mellett jól működő szociális szolgáltatások is vannak a kerületben, mint például az álláskeresést támogató iroda. Utóbbi a polgármesterségem előtt is működött már, mi pedig továbbfejlesztettük. A másik kiemelkedő eredményünk a Meseház Bölcsőde megépítése, amely több mint félmilliárdos beruházás volt. Ez azért is jelentős, mert harminc éve nem épült Zuglóban bölcsőde. Harmadikként említeném a Pillangó park megújítását, amely Zugló második legnagyobb közparkja. Ez lesz a legnagyobb fejlesztési projektünk.

– Mennyire látja másként azokat a dolgokat, amik miatt élesen kritizálta az előző polgármestert?

– Tény, hogy beleülve abba a székbe, amelyet az ember megörököl, valamennyivel árnyaltabban látja a dolgokat. Ugyanakkor kétségtelen, az elődöm elkövette azt a hibát, hogy minden politikai vádat magára húzott és sokszor kiprovokált. Az biztos, hogy én sokkal puritánabb módon próbálom vezetni a kerületet, nagyon erősen visszafogtuk a polgármesteri hivatal működésével kapcsolatos kiadásainkat, ami sok százmillió forintot jelent éves szinten. Az itt létrejött politikai együttműködésnek ugyanakkor megvan a politikai ára, hiszen ebben a nagykoalícióban meg kell kötni olyan kompromisszumokat, amelyek szükségesek a kerület működőképességéhez. Nyilván egy más közgyűlési összetétel esetén könnyebb lenne elérni, hogy kevesebb olyan kolléga dolgozzon az önkormányzat világában, aki valamelyik párt hátszelével érkezett ide.

– Aktuális ügy, hogy a lomtalanítás tarthatatlan gyakorlata miatt háromoldalú egyeztetést kezdeményezett a főváros vezetésével és a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-vel. Mit szeretnének elérni?

– Zuglóban is jelentős problémának számít az illegális szemétlerakás, amely tetemes költséget ró a kerületre, és iszonyatos közállapotokat eredményez. Magyarországon bevett rendszere van a lomtalanításnak, amin nagyon nehéz változtatni. Érdemes megnézni a nyugat-európai tapasztalatokat, például Bécsben a lomtalanításkor kikerült tárgyakat értékesítik. Mi egy olyan rendszert szeretnénk, amelyben a polgárok előre egyeztetett időpontban meg tudnak szabadulni a saját lomjaiktól, amelyek más számára lehet, hogy még hasznosíthatóak. Ez a rendszer feltehetően drágább lenne, viszont megjelenne a fenntarthatósági és a társadalmi-szolidaritási szempont egyaránt.

– Nem csak Zuglóban, másutt is aktív. A Római-parti mobil gát kapcsán két nyomvonalról megy a vita, az ellenzék a Nánási útit támogatja. Pontosan mi a kifogásuk a part menti ellen?

– Visszakérdezhetnék: mi szól a másik mellett? Mert szerintem semmi. Bár nem vagyok vízügyi szakember, a fővárosi előterjesztésből és a legutóbbi közgyűlési vitából is kiderült, hogy a part menti védekezés árvízvédelmi szempontból kockázatosabb, mint a Nánási úti. Józan paraszti ésszel be lehet látni, hogy ha egy gát közel van a parthoz, akkor sokkal nagyobb vízfelületet kell megfognia, mint ha távolabb épül meg. Értem a főpolgármester úr szándékát, hogy meg akarja oldani az árvízi védekezést ezen a területen, de itt van egy részben szakmai, végső soron pedig egy hitbéli vita arról, hogy miként kell ezt megvalósítani. Ebben a kérdésben két különböző világnézet csap össze. Azt semmiképpen nem gondolom, hogy szembeállítható egymással az emberek biztonsága és a környezet megóvása.

– Készült egy összehasonlító tanulmány, amelyet a műszaki egyetem szakemberei jegyeznek. Ők is a part menti nyomvonalat tartják biztonsági szempontból előnyösebbnek. Ezek szerint a szakértői vélemény nem állja meg a helyét?

– Biztosan megállja, viszont, ahogy mondtam, itt alapvetően világnézetbeli különbségről van szó. Nyilvánvalóan lehet védekezni mindkét nyomvonalon, nem is szeretném senkinek a szakértelmét megkérdőjelezni, de más szakértők mást mondanak. Nem lehet „elmérnökösíteni” azt a vitát, hogy mit tartunk optimálisnak társadalmi, ökológiai és árvízvédelmi szempontból. Ráadásul nem látom, hogy a Római-part esetében olyan szakmai vita folyna, amelyben mindkét megoldást egyforma módon finanszírozott tanulmányok készítésével vizsgálták volna meg.

– A Liget-projekt esetében az egyik kifogásukat a zöldfelületek arányával kapcsolatban fogalmazták meg. Míg utóbbi a kritikusok szerint csökkenni fog, a kormány szerint több zöldfelület lesz.

– A zöldfelületek aránya csak a fecsegő felszín ebben a vitában, amely mögött szintén világnézeti különbség rejlik. A lényegi kérdés, hogy mi ennek a területnek a funkciója. Ha közparkként használjuk, teljesen mások az elvárásaink, mint akkor, amikor egy múzeumegyüttest összekötő felületben gondolkodunk. Ha például megépülne a Nemzeti Galéria tervezett grandiózus épülete, az olyan mértékű forgalmat generálna, ami a Liget közpark jellegét tulajdonképpen megszüntetné. Rossz irány egy olyan közparkot, mint amilyen a Városliget, ilyen funkciókkal megterhelni. Ráadásul a Budapest-stratégia, amelyet 2012-ben ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadott a Fővárosi Közgyűlés, arról szól, hogy minden fejlesztést a rozsdaövezetben kell végrehajtani, a minőségi zöldfelületeket pedig növelni kell. Ez a projekt mindkét vállalásnak ellent mond.

– A ligetvédők már több mint egy éve tiltakoznak. Hogy látja, hosszú távon van értelme, hatásos lehet ez az akció?

– Mindenképpen hatásos, hiszen amennyire én látom, az építési vállalkozók nem szívesen merészkednek a Liget területére. Nyilván minden társadalmi ellenállásnak vannak vadhajtásai, de ezzel együtt is azt gondolom, a kormánynak be kell látnia, hogy itt van egy nagyon erős társadalmi ellenállás. Én személy szerint már kínosan figyelek arra, hogy politikusként ne avatkozzak bele, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy a politika hergeli ezt az ügyet. Szerintem ezek az aktivisták ott lesznek, amíg nem fújják le a projektet.

– Azt azért nem lehet állítani, hogy ez az akció politikamentes lenne.

– A politikusoknak is joguk van arra, hogy kimenjenek. Azt kell látni, hogy ezeket az embereket senki nem irányítja, ők őszintén meg vannak győződve arról, hogy ez a projekt nem a budapestiek érdekeit szolgálja.

– Hogy látja, a mostani rendszerben a Fővárosi Közgyűlésben mennyire működik az érdekérvényesítés?

– Az egyetlen érdemi változás az volt, hogy a polgármestereket kvázi beültették a képviselő-testületbe. Én ezt a felvetést már 2011-ben is bíráltam, az álláspontom nem változott meg az „üléspontommal”. A fő probléma, hogy rosszul húzták meg a kompetenciákat Budapest és a kerületek között. Az új fővárosi választási rendszerrel még inkább huszonhárom kerületi részérdek rángatja a fővárost, amely így kerületi lobbiharcok áldozatává vált. Ez hosszú távon a városrészeknek is rossz. A kerületeknek inkább az állam által elvitt feladataikat, többek között az iskoláikat kellene visszakapniuk, de például a teljes közlekedés-szervezésnek, a parkolásnak és a teljes úthálózatnak a fővárosnál kellene lennie.

– Milyen a viszonya Tarlós István főpolgármesterrel?

– Az emberi viszonyunk nagyon jó, rendszeresen szoktunk négyszemközt is beszélgetni. Számomra megtisztelő, hogy többször, már-már zavarba ejtő módon megdicsér. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy van köztünk egy generációs és egy világnézeti különbség. Sokszor magamra ismerek benne, hiszen én Zuglóban a részérdekek helyett az össz­kerületi érdeket próbálom képviselni, és rajta is azt látom, hogy végtelen makacssággal küzd a saját kormányával, pártjával, frakciójával is a budapesti érdekek megvalósításáért. Az biztos, hogy sok mindenben nagyon másféleképpen gondolkodunk, de becsülöm benne, hogy önazonos ember, ami a magyar politikában ritkaság manapság.

– Egy felmérés szerint a teljes népesség tizenhat százaléka megfontolná, hogy az LMP–Momentum–Párbeszéd–Együtt formációra adja a voksát. Tárgyalnak már az együttműködésről?

– Hivatalos tárgyalások még nincsenek, de beszélgetések már vannak. Nem valamifajta csodavárás mondatja velem azt, hogy ez az összefogás létrejön, viszont a nyilvános kibeszélés nagyon sokat árt ezeknek a tapogatózó beszélgetéseknek. Sok érv akadályozhatja ennek a létrejöttét, de az is biztos, hogy az a széttöredezettség, amely az ellenzék oldalán tapasztalható, rossz hatással van a választók aktivitására. Az együttműködés önmagában is érték, én egy együttműködő társadalmat szeretnék építeni. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez a választási rendszer gyakorlatilag kötelezővé is teszi számunkra az összefogást.

– Ha nem lesz miniszterelnök, újraindul a polgármesteri címért Zuglóban?

– Nem vágyom vissza a parlamentbe, akkor sem, ha baloldali többség lesz. A miniszterelnökség az egyedüli olyan tisztség, amely miatt elhagynám a polgármesteri megbízatásomat. Ha ez nem sikerül, 2019-ben folytatni szeretném azt az építkezést, amit elkezdtünk. A zuglóiaknak rendkívül fontos lenne, hogy legyen egy kiszámítható, stabil politikai időszak a kerületben, tekintettel arra, hogy itt a kilencvenes évektől kezdve politikai belháború zajlik, és ez sajnos az elmúlt időszakban meg is látszott a kerület fejlődésén.

– Lát esélyt arra, hogy a közeljövőben visszatér az egyetemi katedrára?

– A civil életemből leginkább az egyetemi oktatás hiányzik. Néha meghívnak a volt intézményembe, a Budapesti Corvinus Egyetemre vendégelőadónak, illetve sok egyetemi fórumon is részt vettem az elmúlt években. Úgy gondolom, majd egyetemi oktatóként szeretnék nyugdíjba menni, nem pedig polgármesterként.