Ajánló

Az Akadémia jövőjéről tárgyalt az MTA elnöksége

A kutatói szférának teljes egészében önfenntartónak kellene lennie, és szabadalmi jövedelmekből kellene megélnie

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményű, 2012-ben modernizált, alapkutatásokban kiváló kutatóhálózata maradjon az Akadémia égisze alatt, és irányító testületében legyen jelentős többsége a tudományos közösségnek – ezeket a fő szempontokat fogalmazta meg a köztestület elnöksége a tegnapi ülésén.

Mint arról lapunk is beszámolt, múlt pénteken konstruktív légkörben folytatódtak a tárgyalások Palkovics László innovációs és technológiai miniszter és Lovász László MTA-elnök között. A költségvetési vita hónapok óta tart a felek között, amivel kapcsolatban a sajtóban több, diákok, illetve kutatók által megfogalmazott, a kormány átalakítási terveire vonatkozó bíráló nyílt levél jelent meg.

A legutóbbi ilyen a svájci és amerikai egyetemeken kutató magyar professzorok által jegyzett, Lovász Lászlónak címzett levél, amelyben többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy az alapkutatások és az innováció támogatása a legtöbb nyugati országban világosan elválik egymástól, az innováció csak a bevétel elenyésző hányadát fedezi, az alapkutatás döntéshozói a tudósok, a kutatók megítélésében nem játszik számottevő szerepet a szabadalmaik száma.

Tény, sokan kiállnak a rendszer átalakításának szükségessége mellett is. Egy lapunkhoz eljutott, Palkovics Lászlónak címzett levélben egy az Egyesült Államokban kutató magyar professzor külföldi példákkal igazolva arra mutatott rá, ideális esetben a kutatói szférának teljes egészében önfenntartónak kellene lennie és szabadalmi jövedelmekből élnie, nem pedig az adófizetőktől kicsikart pénzekből. „Egy ilyen állapotban kellene a tudós grémiumnak meghatároznia, hogy a bevételeiből mire fordít annak érdekében, hogy a jövőben is önfenntartó tudjon maradni” – húzta alá. Hangsúlyozta, az alapkutatást is a kutatási szféra önfenntartásának igényével kellene folytatni, az Egyesült Államokban szégyennek számít, ha egy professzornak nincs legalább start-upja. Azt senki nem várja el, hogy az állam finanszírozza ezeket.