Ajánló
Áradatok
Orbán Viktor kormánya a harmadik ciklus közepén tart. Nem mondhatnánk, hogy a sors éppoly kegyes volt ezekben az években, mint a baloldali kormányok idején. Nagyon sok áradattal kellett megbirkózni. Legújabban a migránsok soha nem látott özönével. A baloldali kormányokat sem ilyesmi, sem a nemzetközi sajtó hazugságáradata nem tette próbára. Az őszödi beszédből tudjuk, hogy a „pénzvilág bősége” elkényeztette a kormányokat. Csak mímelték a kormányzást. Az államadósságot elszabadították. Nemzeti vagyont nem alkottak, csak eladtak. A természet erői is békésebbek voltak. Csak 2006. augusztus 20-án tették próbára – néhány órára – a kormányt, amely csődöt is mondott. Nem vállalt felelősséget az emberáldozatokért.
Orbán Viktor kormányaira viszont áradatok zúdultak. Az újkori népáradat mellett víz- és vörösiszap-áradat sújtotta az országot. Négy, rekordokat döntő tiszai ár- és belvízzel kellett megbirkóznia 1998 novemberétől, bár 1995-ben ugyan egy figyelmeztetésre is alkalmas árhullám vonult le a Körösökön, de az elődök a védműveket és a vízelvezető-rendszert elhanyagolták. Az első három, tavaszonként ismétlődő árvíz kapcsán az ismertté vált helyreállítási költségek mintegy negyvenmilliárd forintot tettek ki. A tényleges károkat a szakértők százmilliárdosra becsülik. A kormány állta a sarat. Kétezer-ötszáz lakás és kétszázhetvenhat kilométer közúthálózat helyreállítása volt a feladat. A belvíz áradata több mint tízezer hektárt öntött el. Az új rekordvízszintekhez meg kellett növelni a gátak magasságát is. De a legnagyobb áradat 2001-ben tört ránk. Tiszabecsnél egyetlen nap alatt öt és fél métert emelkedett a vízszint, meghaladva az előző évi rekordokat. Kivédhetetlen volt. Tivadarnál száznegyvenmillió köbméter víz zúdult a beregi öblözet felé. Mintegy kétezer-hétszáz lakóingatlan sérült meg. Hatalmas károk keletkeztek a természeti, szociális és kommunális rendszerben. A kormány legalább hetvenmilliárd forintot biztosított, és Makovecz Imre tervei alapján a térség teljesen újjáépült.
A második ciklus elején, 2010 őszén soha nem látott nagyságú és eddig ismeretlen jellegű katasztrófa, a vörösiszap-áradat tette próbára a kormányt. A háttérben megint az elődök felelőtlensége állt. Mintegy hétszázezer köbméter iszaptartalmú lúg árasztotta el Kolontár felét, Devecser egyharmadát, a Torna-patakon és a Marcalon keresztül eljutott a Rábába, onnan a Mosoni-Dunába és a Dunába. Már-már a terület mementóvá válása fenyegetett, de a kormány és szervei ismét felvették a kesztyűt: példaértékű helytállással és önfeláldozó munkával úrrá lettek az áradaton és a károkon is. A helyreállítás összesen harmincnyolcmilliárd forintba került. A miniszterelnök és kormánya – ahogyan mondani szokták – „kötésig állt” a munkában. Éppúgy helyt állt, mint a beregi árvíz után. Nemrég már egy újjáépített régió emlékezhetett az öt évvel ezelőtti tragédiára.
De a második ciklus kezdetére áradásszerűen megnőtt az államadósság is. Nyolcvanegy százalékra emelkedett 55,1 százalékról. Gátlástalanul elszabadult a svájci frank árfolyama, és a hitelesek tömegeit sodorta vészhelyzetbe. A világgazdasági válság elé pedig nem lehetett gátakat emelni. Hozzánk is beáradt, IMF-hitelek formájában. A kormány megint „kötésig állt” a munkában, és rendhagyóan, de jól védekezett. Tűrte és kezelte a nemzetközi mocskolódás áradatát.
De még ez sem volt elég a megpróbáltatásokból: 2013 nyarán a Duna áradata döntött meg minden rekordot. A megpróbáltatásokban edzett kormány nagyobb anyagi károk elkerülésével, a magyarok összefogásával és egyedülálló módon, az emberélet megóvásával sikeresen védekezett. A költségek meghaladták a harmincmilliárd forintot.
Legújabban pedig egy soha nem látott népáradat jelenti az erőpróbát. A déli zöldhatárt átlépő migránsok száma – a horvát határszakasz lezárása előtt – már a napi tízezres létszámot is túllépte. Az Európai Unió megzavarodott. Csekély számú menekült esetére vannak egyezmények, de az áradatszerű népvándorlás kezelésére nincsenek. A schengeni határ védelmét viszont el kell látnunk. A magyar kormány kötelességtudóan és erejéhez mérten a bevándorlók regisztrálásáról, emberi igényeik ellátásáról felelősen gondoskodott. A népáradat pedig nem mutatkozott együttműködőnek. Hazánkat átjáróháznak tekintve gázoltak át rajtunk, a német kancellár felelőtlen meghívóját lobogtatva.
A magyar kormány nemzeti konzultáció alapján saját hatáskörében, műszaki és emberi erővel megoldotta a schengeni határ védelmét. Előbb Szerbia felé, de az utat változtatott áradat miatt már Horvátország felé is műszaki zárral és emberi erővel eredményesen védi Magyarországot és kötelességtudóan Európát is. Vállalja a sokmilliárdos költségeket.
Felesleges is folytatni. Látszik, kik azok, akik minden bajban „kötésig beállnak” a munkába és megbirkóznak az áradatokkal. A többiek csak szájhősök.
Orbán Viktor kormányaira viszont áradatok zúdultak. Az újkori népáradat mellett víz- és vörösiszap-áradat sújtotta az országot. Négy, rekordokat döntő tiszai ár- és belvízzel kellett megbirkóznia 1998 novemberétől, bár 1995-ben ugyan egy figyelmeztetésre is alkalmas árhullám vonult le a Körösökön, de az elődök a védműveket és a vízelvezető-rendszert elhanyagolták. Az első három, tavaszonként ismétlődő árvíz kapcsán az ismertté vált helyreállítási költségek mintegy negyvenmilliárd forintot tettek ki. A tényleges károkat a szakértők százmilliárdosra becsülik. A kormány állta a sarat. Kétezer-ötszáz lakás és kétszázhetvenhat kilométer közúthálózat helyreállítása volt a feladat. A belvíz áradata több mint tízezer hektárt öntött el. Az új rekordvízszintekhez meg kellett növelni a gátak magasságát is. De a legnagyobb áradat 2001-ben tört ránk. Tiszabecsnél egyetlen nap alatt öt és fél métert emelkedett a vízszint, meghaladva az előző évi rekordokat. Kivédhetetlen volt. Tivadarnál száznegyvenmillió köbméter víz zúdult a beregi öblözet felé. Mintegy kétezer-hétszáz lakóingatlan sérült meg. Hatalmas károk keletkeztek a természeti, szociális és kommunális rendszerben. A kormány legalább hetvenmilliárd forintot biztosított, és Makovecz Imre tervei alapján a térség teljesen újjáépült.
A második ciklus elején, 2010 őszén soha nem látott nagyságú és eddig ismeretlen jellegű katasztrófa, a vörösiszap-áradat tette próbára a kormányt. A háttérben megint az elődök felelőtlensége állt. Mintegy hétszázezer köbméter iszaptartalmú lúg árasztotta el Kolontár felét, Devecser egyharmadát, a Torna-patakon és a Marcalon keresztül eljutott a Rábába, onnan a Mosoni-Dunába és a Dunába. Már-már a terület mementóvá válása fenyegetett, de a kormány és szervei ismét felvették a kesztyűt: példaértékű helytállással és önfeláldozó munkával úrrá lettek az áradaton és a károkon is. A helyreállítás összesen harmincnyolcmilliárd forintba került. A miniszterelnök és kormánya – ahogyan mondani szokták – „kötésig állt” a munkában. Éppúgy helyt állt, mint a beregi árvíz után. Nemrég már egy újjáépített régió emlékezhetett az öt évvel ezelőtti tragédiára.
De a második ciklus kezdetére áradásszerűen megnőtt az államadósság is. Nyolcvanegy százalékra emelkedett 55,1 százalékról. Gátlástalanul elszabadult a svájci frank árfolyama, és a hitelesek tömegeit sodorta vészhelyzetbe. A világgazdasági válság elé pedig nem lehetett gátakat emelni. Hozzánk is beáradt, IMF-hitelek formájában. A kormány megint „kötésig állt” a munkában, és rendhagyóan, de jól védekezett. Tűrte és kezelte a nemzetközi mocskolódás áradatát.
De még ez sem volt elég a megpróbáltatásokból: 2013 nyarán a Duna áradata döntött meg minden rekordot. A megpróbáltatásokban edzett kormány nagyobb anyagi károk elkerülésével, a magyarok összefogásával és egyedülálló módon, az emberélet megóvásával sikeresen védekezett. A költségek meghaladták a harmincmilliárd forintot.
Legújabban pedig egy soha nem látott népáradat jelenti az erőpróbát. A déli zöldhatárt átlépő migránsok száma – a horvát határszakasz lezárása előtt – már a napi tízezres létszámot is túllépte. Az Európai Unió megzavarodott. Csekély számú menekült esetére vannak egyezmények, de az áradatszerű népvándorlás kezelésére nincsenek. A schengeni határ védelmét viszont el kell látnunk. A magyar kormány kötelességtudóan és erejéhez mérten a bevándorlók regisztrálásáról, emberi igényeik ellátásáról felelősen gondoskodott. A népáradat pedig nem mutatkozott együttműködőnek. Hazánkat átjáróháznak tekintve gázoltak át rajtunk, a német kancellár felelőtlen meghívóját lobogtatva.
A magyar kormány nemzeti konzultáció alapján saját hatáskörében, műszaki és emberi erővel megoldotta a schengeni határ védelmét. Előbb Szerbia felé, de az utat változtatott áradat miatt már Horvátország felé is műszaki zárral és emberi erővel eredményesen védi Magyarországot és kötelességtudóan Európát is. Vállalja a sokmilliárdos költségeket.
Felesleges is folytatni. Látszik, kik azok, akik minden bajban „kötésig beállnak” a munkába és megbirkóznak az áradatokkal. A többiek csak szájhősök.