A föld azé, aki megműveli

Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám: a volt agrárállamtitkár úgy látszik járatosabb a Rákosi-összesben, mint Táncsics Mihály életművében. De nem akarok az lenni. Ám tévedését helyesbíteni kell. Az 1848-as forradalom ikonja ugyanis már megfogalmazta ezt a törekvést, a Rákosi-rezsim születése előtt száz esztendővel.

A huszadik században a népi írók nemzeti mozgalmának követelése lett ez a jelszó. Egy agrártudósnak ismernie kellene a parasztság egyik legjelentősebb szerveződését, különösen, ha politikára adta a fejét. Pláne akkor, ha az általa bírált kormány is a népi-nemzeti tábor szellemi forrásvidékén találta meg szellemi elődeit. Ángyán József azonban igaztalan vádakkal illeti a Fidesz–KDNP vezette országvezetést, mikor az ötvenes évek világával próbálja kompromittálni a legnagyobb jobboldali tábort. Lássuk, milyen történelmi idők „maradványairól” beszél is a professzor?

Rákosi Mátyás és sztálinista pártja a szovjet kolhozosítás szolgai másolására törekedett. Bolsevik „termelőszövetkezetekbe” kényszerí­tették a paraszti kisgazdaságokat: földönfutók lettek a földművesekből. A tehetősebbeket kuláknak bélyegezve üldözték Gulagot csinálva a Hortobágyból, s haláltábort Recskből. A többi kisbirtokos a diktatúra kisemmizett jobbágyává vált. Az új vörös feudalizmus mindenható földesurai lettek a téeszelnökök. A kollektivizálással tönkretették a mezőgazdaságot, s a föld népét. Ezért a parasztellenes politikáért a Magyar Szocialista Párt (MSZP) jogelődje, a kommunista Magyar Dolgozók Pártja volt a felelős. Ez a sötét időszak jutott eszébe Ángyán Józsefnek a nemzeti kormány jelszaváról. Ami azért is különösen érdekes, mert a Magyar Narancs 2013. október 3-i számában Gőgös Zoltán szocialista képviselő azt írta, hogy Ángyán Józseffel „jól együttműködünk földügyekben”. A kisgazdapárti nemzeti kabinetre az süti rá a rákosizmus bélyegét, aki a Rákosi-párt jogutódjával kollaborál. Amennyiben persze igaz az őszödista MSZP alelnökének állítása. De ezt tudtommal még nem cáfolta az érintett. De térjünk csak vissza az Orbán-kabinet földbirtok-politikájához és kommunikációjához.

Fazekas Sándor számos beszédében hangoztatta: akié a föld, azé az ország. Mielőtt még Ángyán József Rákosit emlegetne földművelésügyi miniszter eme kijelentése kapcsán is, elmondjuk: Kovács Imre (1913–1980) író, a Nemzeti Parasztpárt egyik vezető egyénisége is papírra vetette a Szabad Szó című hetilapban. Földreformot szorgalmazó cikkében leszögezte: „Ezt az állapotot kell megszüntetni és az ilyen nagybirtokokat kell a magyar népnek juttatni, mert akié a föld, azé az ország és mi azt akarjuk, hogy a Magyarország a magyar népé legyen.” A kormány minden erőfeszítése erre a hagyományos népi-nemzeti gondolat jegyében fogant akkor is, ha az ellenzék vitatja ezt. Akkor is, ha volt Orbán-kormánytagok, mint például Ángyán József tagadják ezt. Akkor is, ha Gőgös Zoltán letrógerezi ezért a kabinetet, akkor is, ha a kisgazdákat birtokhoz juttató állami földárverés kaposvári helyszíne elé tiltakozásul trágyát borít az LMP képviselője, Sallai Róbert Benedek. Az a politikus, aki amúgy nemzeti tulajdonú területeket vásárolt volna az elmúlt években, ám most, hogy mások is licitálhatnak ezekre, botrányt kelt, és földrablást kiált.

Tegye, tegyék. A föld úgyis azé lesz, aki megműveli.