Ajánló
Kultúraközvetítés nosztalgiából
Sal Endre: Az Újságmúzeum titka, hogy rengeteg olyan információt olvashatnak az emberek színészekről, színésznőkről, elfeledett vagy ismert magyarokról, amiket máshol csak elvétve
– Pályafutása szakújságíróként indult, tizenegy évig volt a Nemzeti Sport munkatársa, majd a Képes Sport főszerkesztője. Három éve mégis egy olyan Facebook-oldalt indított, amely inkább a színház, a film, az irodalom, tehát a kultúra területén mozog. Miért?
– A sport, majd a sportújságírás volt a mindenem, és így megadatott, hogy ott lehettem csodás magyar úszósikereknél és pólós diadaloknál. Szép korszak volt, mint ahogy örömmel gondolok arra az időszakra is, amikor 2006-ban főszerkesztőként, a kollégáimmal együtt megmentettük a megszűnéstől a Képes Sportot. A stílusváltásnak köszönhetően rövid idő alatt kilencezerről harminckétezerre nőtt a lap átlagos példányszáma. Később dolgoztam bulvárlapnál, divatmagazinnál is, majd a péceli önkormányzatnál voltam kommunikációs vezető. Itt lett annyi időm, hogy kicsit magammal is törődjek, pontosabban kiéljem a szenvedélyemet, ami nem más, mint a nosztalgia és a kultúra.
– A közösségi média, a könyvek, az idén indult Ujsagmuzeum.hu weboldal mellett rövid videóinterjúkat forgat, rádiókban szerepel. Ez tényleg „one man show”, vagy vannak munkatársai?
– Három és fél éven át valóban én voltam a mindenes, a főszerkesztő, a helyettese és még a gyakornok is. Ma már a weboldalon van egy vendégszerzőm, az adminisztrációban pedig a feleségem segít, aki amúgy is marketinggel és PR-ral foglalkozik. Az Ujsagmuzeum.hu november elején indult, és biztatóak az adatok, nem egyszer volt már napi százezres látogatószáma az oldalnak. Természetesen egyelőre a legtöbben a Facebookról jönnek, ahol százötvenkétezres közössége van az Újságmúzeumnak.
– A világhálón utánanéztem egy-két témájának, és kiderült, hogy a cikkeiben sok olyan információ van, amit a weben nem lehet megtalálni. Milyen forrásokból dolgozik? Könyvtárba jár, és régi újságokat lapozgat, amire a honlap címe is utal?
– Az Újságmúzeum titka valahol abban keresendő, hogy rengeteg olyan információt olvashatnak az emberek színészekről, színésznőkről, elfeledett vagy ismert magyarokról, amiket máshol csak elvétve. Rengeteg időt töltök kutatással. Van egy saját újságmúzeumom, azokból a lapokból táplálkozom, rengeteg életrajzi könyvem van, illetve mellette levéltárakba is járok, valamint az interneten is kutatok. Ez az egyik titka, a másik pedig az, hogy az olvasók is érzik, hogy nagy empátiával közelítek azok felé, akikről írok. Ami még szintén fontos szempont: a cikkek fogyasztható stílusa és befogadható terjedelme.
– Olvasói közül a szakmabeliek lényegre törőnek, jónak tartják a stílusát. Ez még a sportújságírói múltból maradt, vagy a kor és a műfaj igényeit felmérve, tudatosan alakította így?
– Eredendően a Facebookon kezdtem az Újságmúzeum-projektet, az pedig egy olyan felület, ahol nagyon oda kell figyelni arra, mi az, amit még be tudnak fogadni az emberek, hiszen jobbára rövid leírásokhoz, képekhez szoktatták őket. Szerencsére úgy néz ki, hogy a közösségi oldalon is szeretnek olvasni az emberek, csak nem mindegy nekik, hogy mit.
– Azért egyszer csak elfogynak a régi sztárok, kiválóságok, az elfeledett, egykor híres magyarok. Mik a tervei, miről fog a jövőben írni?
– Eddig három könyvem jelent meg, egy magánkiadásban, kettő pedig a Libri gondozásában. A tavaly megjelent Mi, magyarok az eladási sikerlisták élmezőnyében végzett, ami hatalmas eredmény, és bízom benne, hogy a most novemberben megjelent Mi, magyarok a századelőn is hasonlóan sikeres lesz. Mindkét kötetben ötvenegy történetet olvashatunk. Akik szeretik az életrajzokat és a nosztalgiát, azoknak sok örömük lehet a könyvekben. A folytatás? Szeretnék még sok-sok tematikus könyvet írni, mivel a kutatásaim során folyamatosan kerülnek elő olyan izgalmas emberek, akiket meg kell mutatnom másoknak is. Emellett szeretném, ha az Ujsagmuzeum.hu egy közismert, mérvadó weboldal lenne, amelyet már egy szerkesztőség állít elő. Meg fogom keresni az országban azt a három-négy újságírót, aki hasonló beállítottságú, mint én, és nem mellesleg nagyon jól ír.
– Tevékenysége egyfajta kultúraközvetítés, kulturális örökségünk közzététele, ezáltal megőrzése is. Tudatos ez a misszió?
– Igen. Persze engem is érnek meglepetések, szerencsére pozitív előjellel. Tavaly például az utcáról mentem be a Libri vezérigazgatójához. Öt percet beszéltem az Újságmúzeum közösségi oldaláról, a tervezett könyvről, és egyből azt mondta, rendben, csináljuk, ez a könyv lesz a karácsonyi könyvpiac egyik slágere. Hát nem igaza lett?