30 éve szabadon

Visszaszereztük II.

Harminc éve szabadon 11. Egy hivatalosan materialista világnézetű országban mit várhatnánkaz úgynevezett reformoktól? Csoóri világosan kimondja: nincs reforma lelkek megújulása és az erkölcs megújulása nélkül

Csoóri Sándor az 1988. november 2-án indult Hitel első számát bevezető nagyívű esszéjének – A visszaszerzés reménye – első felében jobbára a térben jár-kel, a következőkben azonban egyértelműen a második dimenziót, az időt jelöli meg gondolatai színtereként. Cikkünk második részében ezt vesszük górcső alá.

Visszaszereztük II.
Csoóri Sándor beszél egy 1989. októberi beregszászi rendezvényen, amelyre a városi tanács és az Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub hívta meg a költőt. A háttérben Illyés Gyula portréi láthatók
Fotó: MTI/Oláh Tibor

Folytatva és a korábbi gondolatokhoz kötve a népünket jellemző kettősséget, újra megmutatva indítja gondolatsorát, jó vagy rossz időben indul-e a Hitel? – kérdezi Csoóri. Előtte azonban megjegyzi, hogy van, aki ezt a kérdést sandán, kárörömmel, és van, aki aggodalommal teszi föl. Egyetlen mondatban olyan nagyhatású költői képet rak a kérdés mögé, amire, ha eddig senki, most mindenki fölkapja a fejét. A magasság és a mélység összecsattantásával közli, hogy nem dolgoznak a lapnál madárjósok, ezért földön járó ösztönükre támaszkodhatnak csak.

Nem kertel akkor sem, amikor kimondja, hogy a Hitel nehéz és rossz történelmi pillanatban, rossz életföltételek között jelenik meg. Ennek már korábban elmondta fő okait, most azonban a korábbiaknál talán még szikárabban, pontosabban felsorakoztatva különösen erősen égeti bele a köztudatba a tényeket. Romlott a magyar társadalom, mondja, férges, az erkölcsi viszonylagosság beteggé rágta. Kívülről nézvést a világ rokonszenvvel figyeli – lélekszámunk miatt eredendően hősies – erkölcsi szabadságharcunkat. De mi tudjuk, hogy milyen tények sorvasztják a magyarságot. A népesség fogy, az adósság és a halálozások száma nő. A családok nagy része felbomlott. Az öngyilkosság, az alkoholizmus magyar betegségnek számít. A lelkek szinte véglegesen eldurvultak, nő a szegénység, a nyomor, véghelyzetben a határokon túli magyarság. Szinte tényként kezelendő, hogy megszervezték eltüntetésüket.

Gyógyító műhelyek

Az utóértelmező itt most megállítja Csoóri Sándor lendületes gondolatmenetét. Utólag persze lehet okoskodni. Ám nem gondoljuk okoskodásnak azt a megállapítást, hogy Csoóri Sándor borúlátása a határon túli magyarságot illetően legalábbis túlzó volt. A második évezred első két évtizedében felerősödtek ugyan a beolvasztásukra tett kísérletek, ám Csoóri jóslata már azzal sem teljesült, hogy a század végére eltűnik a határon túli magyarság. Ellenkezőleg. Ha számában nem is, tartásában, tudásában, erkölcseiben mindenképpen megerősödött. Éppen az évezred elején kitört gazdasági válság ébresztette rá a Kárpát-medence népeit először a gazdasági, aztán a politikai, kisebbségvédelmi összefogásra. A magyar kisebbségi szervezetek nem maradtak magukra, a második Orbán-kormány nemzetstratégiai tevékenysége, összmagyar kül- és belpolitikája bizonyos értelemben a korábbiaknál sokkal erősebbé tette a határon túli magyarokat. A kettős állampolgárság bevezetésével óriási lelki energiák szabadultak föl. Még akkor is, ha ez nem mindenhol tetszik, és a felvidéki magyarok közül jónéhányan egzisztenciájukat kockáztatják, amikor magyarságukat választják. Sok jel utal azonban arra, hogy diplomáciai eszközökkel előbb-utóbb az efféle súlyos gondok orvosolhatók. Akárhonnan is nézzük, a határon túli magyarok helyzete sok szempontból jobbnak mondható, mint az a Hitel elindulásának időszakában volt.

Csoóri orvosi pontossággal fogalmazza meg a nyolcvanas évek végének beteg magyar belpolitikai viszonyait. Kimondja, hogy a hatalmi ösztön messze van a nemzeti ösztöntől, politikusaink kilencven százaléka buta, és elszakadt népétől. Újra előkerül a Hitel előtti évtized, amikor talán mindezekkel a gondokkal fokozatosan egyre erősebben lehetett volna felvenni a harcot. Ám most egyszerre, sokfelé figyelve kell verekedni. Nem is akárhogyan: „erőt kell mutatnunk akkor is, ha mi szorulunk támaszra”.

Látszólag irodalomról beszél, amikor arról szól, hogy a két világháború között az írók hitet és erősítést kaphattak a társadalomtól, legfőképpen a parasztságtól, de ugyanígy a polgárságtól és a munkásosztálytól is. Ezek a mondatok azonban egy kőkemény társadalombírálati gondolatsor bevezetői. Kíméletlen pontossággal közli Csoóri, hogy a magyar társadalmat szétverték. A parasztság föloldódott, a parasztból lakos lett, ahogy a kiváltságossá maszkírozott munkásságból is. A polgárságot pedig szinte eltüntették.

A Hitel feladatának teljesítése tehát igen sokrétű tudást, tapasztalatot és tapintatot igényel. Szó sem lehet sarlatánkodásról, a magyarság csak akkor épülhet fel, ha hozzáértő gyógyító műhelyek munkatársai kezelik. Csoóri, ha nem is írja le, szavai mögül kiviláglik, ilyennek gondolja a Hitelt is.

Erkölcsi revízió

A Hitel első számának beköszöntőjét író szerkesztőségi elnök a történelem hullámaiból egy hirtelen és meglepő húzással a jelenbe szegezi az olvasót. Írástechnikailag is igen érdekes ez a szerkesztésmód, a szerző közli, hogy mikor bevezetőjét írja, a magyar országgyűlés a bős–nagymarosi vízlépcső továbbépítéséről szavaz. A hatalom különös helyzetben találja magát, a némaság évtizedei után a parlamentben is megjelent az új közéleti szellem: megszólalhattak a vízlépcső ellenzői, érvekkel vitázhattak a természet rombolóival. A valódi erkölcs és tudomány csapott össze a hivatalos hatalom álerkölcsei és tudománytalan tudománya ellen. Forrong a parlament, oszlik a pártfegyelem és a tekintélyuralom, megszólal a kommunista országgyűlés képviselőinek lelkiismerete. A levegőben vibrál, hogy megkezdődött a végjáték, egyre erősebben érződik, hogy a szocializmus az utolsókat rúgja. Eddigi parlamenti kiszolgálói csapdába kerültek: ha megszavazzák a vízlépcsőt, ártanak nemzetüknek, ha nem, maradék politikai pályájuk is azonnal megszakad. Csoóri a hatalom és az ellenzék szembenállását érzékletes képekkel láttatja. Az Országház előtt fegyelmezett, vízlépcső ellen tüntető tömeg. És ebben a gondolatsorban is felbukkan 1956, elkövetkezett „30 év óta először az álom és a nemzet farkasszemváltásának jóslatos pillanata”. Csoóri mondataiban megjelenik a rendszerváltoztatást megelőző évek minden feszültsége. A feszültség okai, a feszültségek értelmezése a hatalom és az ellenzék szemszögéből. Egyáltalán, megjelenik a bűvös szó: ellenzék. Szinte mágikus erővel ég bele az olvasók tudatába, hogy aminek neve van, amit megnevezhetünk, az van, az létező. Van magyar ellenzék. Egy újabb tabut rombolnak szét Csoóri Sándor szavai. Éppen ennek, a tabuk megszüntetésének erős szándékáról szólnak a bevezető mondatai, nem pökhendi, izgága vagy kioktató stílusban. Inkább a kérdések hozta látszólagos bizonytalanságok között vergődve okos, nem túlzás, az egész nemzetnek jót akaró módon gondolkodva azon, hogy melyik az az út, amelyikre rálépve a magyarság a bizonytalan idők után végre megbékélhet magával, sokféle örökségével, de legfőképpen a nemzet tagjai megbékélhetnek egymással.

Ehhez viszont kérdezni kell, sokszor kell kérdezni, és a Hitelnek többek között az egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket a kérdéseket feltegye, ahogy Csoóri mondja, a kérdések egész tömegét vállalnia kell. És természetesen a válaszok közül biztos kézzel kell kiválasztani és megmutatni a helyes útra vezetőket.

Csoóri a múltból a jelenen át a jövőbe vezeti a gondolatot. Rövid mondatokkal lendíti a képzeletet: „Ma az egész magyar társadalom mozgásba lendült. Akar valamit. Hisz, vagy csak megpróbál hinni.” A szikár ténymondatok mintha vezényszavakként csattannának, Csoóri az atomizált társadalom kicsi közösségeinek újjáalakulását sorolja, aminek a végén ott a bizonyosság: „Mintha egy előre betervezett fordulat jött el volna közénk: a felülvizsgálat, az erkölcsi revízió és visszaszerzés ideje.”

Újabb tabudöntő szó: visszaszerzés. Csoóri kimondja azt, amiről eddig tilos volt beszélni, hogy a magyar néptől mindent elvettek. Nem így mondja, sőt, ezt ki sem mondja, de nyilvánvaló, hogy csak azt lehet visszaszerezni, amit elvettek tőlünk. Nemzettudatunkat, lelkierőnket, reményeinket és gondolatainkat. Igaz, feltételes módban fogalmaz, ám ezzel szemben áll a tabudöntő, az egész országban visszhangzó szó: visszaszerzés.

A változás mámora, állítja Csoóri, most még csak a városlakókat kapta el, de terjedése az egész országot magával ragadhatja. A ható ige használata a már korábban megismert jellemzően a népi-nemzeti értékeket képviselő értelmiségiek sajátja. Nem kell a handabanda, a kiabálás, óvatosan, körültekintően jobban használunk, mint máshogy. És jönnek az újabb kérdések, azok közül is a legfontosabb: „Vajon történelem-e az, ami velünk most történik? Minden bizonnyal.” Csoóri tehát egy kérdéssel és egy elegánsan határozott válasszal megmutatja a Hitel elindulása idejének viszonyait. A helyet, ahol a magyarság él, az utat, amin haladva eljuthat a szabadságba, vagyis a teret, ami – lényegéből adódóan – nem lehet más senki embernek, csak a szabadság tere. Ehhez nem elég a magyar politikában reformnak nevezett folyamat. Az új gazdasági mechanizmus, a reform nem kizárólag gazdasági. Bár egy hivatalosan materialista világnézetű országban mi mást várhatnánk az úgynevezett reformoktól? Világosan kimondja: „Kiderült, hogy nincs reform a lelkek megújulása és az erkölcs megújulása nélkül.”

Az egy nekifutásra elolvasható és végig csillogóan közérthető gondolatsor végén Csoóri Sándor bevezetője utolsó bekezdésében újra kérdésekkel indít. Milyen lesz a Hitel? Válaszol is, cseppet sem bonyolultan és nagyon józanul. „Ne felejtsük el, hogy választási esélyünk túl van a hamletin: a lenni vagy nem lenni-t már nem mondhatjuk ki hangosan, elvesztettük hozzá az emelkedettség jogát. Ezt kell mindenekelőtt visszaszereznünk: meg kell kísérelnünk a veszteségeinket átváltoztatni nyereséggé.”

Hit és hitel

Ismét megjelent a kulcsszó, a visszaszerzés. A visszaszerzés reménye. Most jött el az ideje, és most mondhatjuk ki, hogy a magyarságot az egész világgal összekötötte a sors. Mindegyik égtáj országaiban ott vagyunk, a messzi távoliakban ugyanúgy, ahogy a mai magyar határok mentén is ott élnek véreink. Ideje végre szétszórtságunkban is együtt látni, láttatni magunkat. Megmutatni azt, hogy lehet jó is magyarnak lenni. Ehhez azonban sok minden kell. És újra ott csattognak Csoóri rövid, szinte parancsszószerű mondatai: „Nyitottság. Bizalom. Erkölcsi előlegek. Hit. Hitel.”

Az új lap névválasztásához tehát nagy magasságokat és mélységeket megmutató út vezetett. Nem közgazdasági, pénzügyi kalandok sora jellemzi a magyar történelmet, a történelem emberi és nem üzleti szempontok alapján mérhető meg, és nekünk, magyaroknak most az a legfőbb dolgunk, hogy visszaszerezzük a hitelünket.

Először is a szó visszaszerzésével és vállalásával. A hitel szó Széchenyi István értelmezésében egy korszak kulcsszava volt, az Erdélyi Fiatalok 1935-ben ezzel a címmel indítottak folyóiratot, azonban nem ezek a tények okolják a lap munkatársainak elszánt ragaszkodását ehhez a szóhoz. Csoóri Sándor alaposan megemeli írása végét, tudja és érti a dolgát. A jó író teremt és ad: „Nekünk az élet hitelét, a szavak hitelét, a szétszórtságában is összetartozó nép hitelét, a lángok, a romok, a vér mocskai közé került ember hitelét is vissza kell szereznünk.”

Aligha áll elő ma olyan ember Magyarországon, aki a rendszerváltoztatást megelőző, 1988-as évből ennél pontosabb, jellemzőbb és fontosabb mondatot tudna meglobogtatni. Csoóri Sándor reménye, ha hosszú, véres és sok áldozattal járó harcos évtizedek után is, úgy tűnik, teljesült. A reményt visszaszereztük. Megmaradtunk. Itt maradtunk.

Kapcsolódó írásaink

Visszaszereztük I.

ĀHarminc éve szabadon 10. Csoóri Sándor: Mi egy lap segítségével nemcsak a politikai és hatalmi rendszert akartuk megváltoztatni, hanem a magyarság megrontott életösztönét, stílusát, lelkületét

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom