Akik átszelték az eget!

Csupán véletlennek tűnhet, de lehet ez megrendítően sorsszerű, hogy a második magyar űrhajós, Kapu Tibor szinte ugyanazon a napon tér vissza a Földre, amikor a közel száz évvel ezelőtti korai elődökre is emlékezni fogunk. A magyar történelem bővelkedik a világ figyelmét felkeltő hősökben. Kilencvennégy évvel ezelőtt is volt világraszóló teljesítménye a nemzeti összefogásnak. Minden esztendőben július 15- 16-án ünnepeljük az első magyar óceánátrepülés évfordulóját, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor hőstettét. Közel egyszáz évvel ezelőtt felírták az égre: „Igazságot Magyarországnak!” Kapu Tibor pedig az elmúlt napokban, még föntebb, a világűrben, a Föld felett mondta ki ezeket a felejthetetlen, szívbe markoló szavakat: „Tizenötmillió magyar ember emelt ma idáig”. „Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen”. Nekünk, magyaroknak ember nem üzent még ilyen gyönyörű gondolatokat a Föld felett repülve. Na, de hát ez a világűr, meg ez a magas levegőég nem is Magyar Péteréknek való vidék. Ide hősök kellenek, nem Túró Rudit majszolók.

Ahogyan történt ez 1931 forró nyarán, egészen pontosan július 16-án. Az első magyar óceánátrepülők, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor egykori hőstettükkel fényes diadalt arattak a levegőégben az országunkat megcsonkítók felett. Támogatóik népes seregével együtt azt üzenték a győzőknek, a trianoni békediktátum ellenére is élni akarunk, és magyarként akarunk élni. Az évtizedek során aztán a nemzeti összetartozás kiemelkedő eseményévé vált az első magyar óceánrepülés évfordulója. Ahogyan hitem szerint Kapu Tibor kutatóűrhajós teljesítménye is a nemzeti összetartozás újabb szimbólumává válik, vagyis már azzá is vált. Kapu Tibor is érezte azt, hogy űrutazása nem csupán tudományos jelentőséggel bíró tett. Azonban a nemzeti összetartozás erősítésén túl nemzetközi jelentőséggel bír, hogy Magyarország az űrkutatás területén ismét aktív szerepet vállalt, ráadásul egy sor hazai fejlesztésű kísérlet is helyet kapott az űrállomás fedélzetén. A HUNOR program és Kapu Tibor révén a magyar tudomány és ipar egyaránt újra reflektorfénybe került.

Annak idején Endresz György és Magyar Sándor az tették, amit Széchenyi tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettek. Olyan időszakban mertek nagyot álmodni, és merték a magyar nevet a magasba emelni, amikor az igazságtalan trianoni békediktátum következményeként az ország kifosztásával, területe kétharmadának elrablásával, horribilis összegű jóvátételfizetési-kötelezettséggel, valamint a megcsonkított anyaországba menekülő tízezrek ellehetetlenülő gazdasági helyzetével kellett megbirkóznia az akkori kormánynak. Azonban a Nagy Háború, az azt követő kártékony bolsevik diktatúra és a szétszakítottság következményeinek ellenére is az 1930-as évek elejétől hazánk ereje napról napra látványosan gyarapodott. Endreszék úgy döntöttek, eljött az ideje, hogy ők ezt az erőt a maguk módján használják is. Hittek a régi római mondásban, mely szerint „csüggeteg emberek még soha nem állítottak diadalmi emlékművet”. Az álmok álmodóinak a nemzetközi politikai körülmények miatt még szembe kellett nézniük a honi repülést oktalan büntetésként padlóra küldő antantintézkedésekkel és a hazai ellendrukkerek hangulatkeltésével is. Nincs új a nap alatt, csak a nevek változnak. Tibor ellendrukkerei nem a nemzetegyesítő küldetést látják az űrutazásában, hanem az űrrepülés költségeivel vannak elfoglalva. .

Mint ma kapu Tibor rendkívüli teljesítménye, közel száz esztendővel ezelőtt is kimondottan csattanós válasznak ígérkezett ellenségeinkkel szemben a magyar óceánátrepülés merész vállalkozása. A nagy kaland ötlete a Kanadába kivándorolt volt repülőtiszt, Magyar Sándor fejében született meg, aki Lindbergh 1927. évi sikeres óceánátrepülése után minden igyekezetével azon dolgozott, hogy a magyarok is véghez vigyék, sőt túlszárnyalják ezt a diadalt. Az álmok megvalósításához azonban kitartó és szívós munkára, továbbá a nemzeti összefogás valódi erejére volt szükség ahhoz, hogy a személyi és a műszaki, valamint a pénzügyi feltételek egyidejűleg meglegyenek. Magyar Sándor a barátját, Endresz György főhadnagyot kérte föl az óceánátrepülés pilótájának, míg jómaga a navigátori feladatokat vállalta. A Magyar Aero Szövetség pedig hivatalosan is megbízta Endreszt az óceánátrepülés feladatának végrehajtásával, továbbá bekapcsolódott a műszaki és technikai előkészítés megszervezésébe. Éppen jókor, ebben az időszakban lépett a színre a magyar szívű lord Rothermere angol sajtómágnás, aki tízezer dollár jutalmat ajánlott fel az eredményes óceánátrepülést végrehajtói számára, továbbá magára vállalta Endresz György és társai amerikai útjának költségeit. Az ő javaslatára kapta az óceánt átrepülő Lockheed Sirius típusú gép a Jus¬tice for Hungary, vagyis Igazságot Magyarországnak nevet.

Azonban még mindig hiányzott az óceán átrepülésére alkalmas gép megrendeléséhez szükséges összeg. Ennek előteremtése Szalay Emil nevéhez fűződik, aki az Egyesült Államokban korábban letelepedett húsipari szakmunkásból virsligyárat működtető nagyvállalkozóvá nőtte ki magát. A nemes cél érdekében föláldozta mintegy huszonötezer dollárnyi mozgósítható vagyonát. Ma nagyítóval keresve sem találunk a gendermániás csőcselékbaloldal politikusai között olyant, aki vagyonának akár csak a töredékét is fölajánlaná valamilyen közösségi cél érdekében. Szalay mindent e célnak rendelt alá: a teljes vagyonát, rangját és becsületét. A valódi nemzeti érzés ékes bizonyítéka volt ez az adomány, így élete küldetéssé és szolgálattá nőtte ki magát. Ezzel a tettével magasra tette a mércét, olyan példa és minta ez, amely minket is kötelez. Két szót üzent és üzen ma is a Föld bármely pontján élő nemzeti- polgári, keresztény értékeket való magyarnak: összetartozunk és megmaradunk! Napjainkban Kapu Tibor is magasra emelte a mércét. Ha valaki nemzetközi szintéren akár a sportban, akár a művészetekben, akár a tudományban az egész nemzetet képviseli, annak olyan szakmai alázattal és emberi méltósággal, valamint nemzetegyesítő attitűddel kell bírnia, mint Tibor.

Az óceánátrepülés készülődésének hírére aztán egyszerre csak felbukkantak a segítők, jöttek hívás és könyörgés nélkül. A gyakorlati előkészítéshez szakemberek érkeztek: a legjobbak között számon tartott Bánhidi Antal mérnök és repülőgép-konstruktőr, sportrepülő, valamint Czapáry Jenő alezredes és Grosschmid István személyében, akik a Magyar Aero Szövetség részéről delegált szakértők voltak. Tehát a nemzeti összetartozás már ezzel is diadalt aratott, együtt volt minden szükséges feltétel a sikerhez, és a bravúrt már ismerjük. A kanadai Új-Fundland-szigetének Harbour Grace városából Endreszék 1931. július 15-én nekivágtak az Atlanti-óceánnak, majd július 16-án, mintegy huszonhat órányi viszontagságos repülés után néhány kilométerrel Budapest előtt, Felcsút, Bicske és Szár határában, az üzemanyag-ellátás megszűnése miatt kényszerleszállást végrehajtva egy kukoricás szélén épségben földet értek. Teljesítményük egyedülálló volt a maga nemében, annak ellenére, hogy huszadikként hajtottak végre sikeres óceánátrepülést. Három világrekordot is megdöntöttek. Először: 13 óra 50 perc alatt repülték át az Észak-Atlanti-óceánt, előttük 15 óra 48 perc volt a legjobb idő. Másodszor: az övék volt a legnagyobb átlagsebesség, 250 kilométer óránként. Harmadszor: Amerikából Európa belsejébe repülve olyan messzire, mint ők, senki sem jutott el ez idáig.

Endreszék egykor, Kapu Tibor pedig ma hazánkat képviselve számos iparilag és gazdaságilag jóval fejlettebb ország fiait utasították maguk mögé a Föld légterét és a világűrt meghódító káprázatos versenyben. Közös örökösei vagyunk Endreszék és Kapu Tibor világraszóló teljesítményének és mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében és világszerte a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a sport területén letettek az asztalra. Legyünk büszkék rá, őrizzük meg, de mindenekelőtt tegyük hozzá a magunk részét is!

A szerző jogász