Vélemény és vita
Sztálin második halála
A minap szomorú hír jutott el a budai Rudas fürdő mindig pontos információs társadalmához: kilencvenöt éves korában elhunyt Fráter Béla bácsi
Lapunk március 6-i számában Sztálin haláról „szólt az ének” halálának hatvanhatodik évfordulóján (Csurka kötelezően mindig „a” betűvel írta, a diktátor nevét, ahogy magyarok is mondták egy időben).
A minap szomorú hír jutott el a budai Rudas fürdő mindig pontos információs társadalmához: kilencvenöt éves korában elhunyt Fráter Béla bácsi. Mindenki előtt igazolt történelmi érdemei közé tartozott az 1956-os októberi forradalom legelső és legnagyobb erejű mozzanata: Sztálin szobrának ledöntése a városligeti Felvonulási téri posztamensről.
A fiatal Fráter Béla a pesti Angyalföld egyszerű munkásembere volt, a Lehel úti TEFU-garázsban dolgozott, a szobor ledöntésében pedig kimagasló munkát hajtott végre. Október 23-án a gyűlölt Sztálin-szoborhoz igyekeztek az emberek, elsőként az emblematikus Vörös Csepel munkásai lepték el a teret, hogy ledöntsék a nyolc méter magas, több tonna súlyú alkotást. Létrákat támasztottak a posztamensre, sodronyköteleket tekertek a bronzember nyakába, hogy azokkal rántsák le az utcakőre.
A csepeliek palackos hegesztő-lángvágókat hoztak, azokkal vágták át a csizma szárát. Fráter Béla tevékenyen részt vett a munkálatokban. Műszaki emberként tudta, hogy a csizmába acél síndarabokat hegesztettek a statikai biztosítás céljából, azokat elvágni nem lehetett. Ezért Béla visszament a közeli garázsba, és másodmagával elhozta a darus emelőautót. Fiatal emberek létra segítségével a szoborra sodronykötelet erősítettek, és megkezdődött Sztálin elvtárs „második halála”. Az erős cseh Tatra műszaki autó ereje meggyőző volt, a kocsi lassú gázt adott, a lábánál megroppantotta a szobrot, majd le is döntötte. Ez után hívták és írták Csizma térnek egy időre a híres helyszínt.
A ledőlt szobrot az örvendő emberek kalapáccsal, pörölyökkel, fejszékkel verték szét, majd a fő darabot elhurcolták a Blaha Lujza térig. Ahol tovább darabolták az addig „hatalmas” bronz öklöt, amelynek egyik legnagyobb darabját Pécsi Sándor, a híres színművész vitte el emlékként. (Néhány éve már a Nemzeti Múzeumban őrzik).
Fráter Béla szerencsésen megúszta a politikai számonkérést. Tiszta, becsületes, okos emberként élte le a hosszú és tartalmas életét: kilencvenöt esztendőt. Pályatársa és legjobb barátja a Rudasban, a híres recski elítélt Mózes Mihály, nem sokkal előtte érkezett meg a magyar csillagok hazájába.
A minap szomorú hír jutott el a budai Rudas fürdő mindig pontos információs társadalmához: kilencvenöt éves korában elhunyt Fráter Béla bácsi. Mindenki előtt igazolt történelmi érdemei közé tartozott az 1956-os októberi forradalom legelső és legnagyobb erejű mozzanata: Sztálin szobrának ledöntése a városligeti Felvonulási téri posztamensről.
A fiatal Fráter Béla a pesti Angyalföld egyszerű munkásembere volt, a Lehel úti TEFU-garázsban dolgozott, a szobor ledöntésében pedig kimagasló munkát hajtott végre. Október 23-án a gyűlölt Sztálin-szoborhoz igyekeztek az emberek, elsőként az emblematikus Vörös Csepel munkásai lepték el a teret, hogy ledöntsék a nyolc méter magas, több tonna súlyú alkotást. Létrákat támasztottak a posztamensre, sodronyköteleket tekertek a bronzember nyakába, hogy azokkal rántsák le az utcakőre.
A csepeliek palackos hegesztő-lángvágókat hoztak, azokkal vágták át a csizma szárát. Fráter Béla tevékenyen részt vett a munkálatokban. Műszaki emberként tudta, hogy a csizmába acél síndarabokat hegesztettek a statikai biztosítás céljából, azokat elvágni nem lehetett. Ezért Béla visszament a közeli garázsba, és másodmagával elhozta a darus emelőautót. Fiatal emberek létra segítségével a szoborra sodronykötelet erősítettek, és megkezdődött Sztálin elvtárs „második halála”. Az erős cseh Tatra műszaki autó ereje meggyőző volt, a kocsi lassú gázt adott, a lábánál megroppantotta a szobrot, majd le is döntötte. Ez után hívták és írták Csizma térnek egy időre a híres helyszínt.
A ledőlt szobrot az örvendő emberek kalapáccsal, pörölyökkel, fejszékkel verték szét, majd a fő darabot elhurcolták a Blaha Lujza térig. Ahol tovább darabolták az addig „hatalmas” bronz öklöt, amelynek egyik legnagyobb darabját Pécsi Sándor, a híres színművész vitte el emlékként. (Néhány éve már a Nemzeti Múzeumban őrzik).
Fráter Béla szerencsésen megúszta a politikai számonkérést. Tiszta, becsületes, okos emberként élte le a hosszú és tartalmas életét: kilencvenöt esztendőt. Pályatársa és legjobb barátja a Rudasban, a híres recski elítélt Mózes Mihály, nem sokkal előtte érkezett meg a magyar csillagok hazájába.