Vélemény és vita

Nagy álmok – olimpicik…

Mintha háromszázezret keresne, és harmincezret kifizetne élete nagy álmáért, amit hét hónap alatt kellene törlesztenie

„A sport arra tanít, hogy becsületesen győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít…” (Ernest Hemingway)



„Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindig beszél. Mindig lobog. Mindig lázas.” (Kosztolányi Dezső)



Hát, ilyesféléket írt a testileg és lelkileg is hatalmas, bokszoló, katona, torreádorok poétája, életélvező nagy amerikai… és ilyet a csöndes kávéházi merengő, a szavakból szinte szonátákat alkotó magyar zseni.

S akkor álljon itt még egy idézet: „Számunkra már az is eredmény, ha több mint százezren aláírják. Ezzel fel tudjuk hívni a helyszínről döntő Nemzetközi Olimpiai Bizottság figyelmét is arra, hogy nincs jelentős politikai támogatottság a budapesti olimpia mögött. Ez már önmagában siker.”

Ezt pedig egy Fekete-Győr András embernek látszó tárgy mondotta a Magyar Nemzetnek, ahol ezt persze nagyon boldogan le is írták, naná… Nevezett humanoidról – amúgy a Momentum nevű frissen gründolt ellenzéki formáció elnöke – tyúkmellű exteriőrje alapján joggal feltételezhető, hogy a teniszlabdát sem tudta berúgni az udvaron letett két tornazsák közé gimiben, nagyszünetben…

Igazából talán elég is lenne ez a három idézet, némi empátia, végiggondolni, hogy kik mondták, miért mondták, és akkor talán ezt a cikket már nem is kellene megírni!

De mégis meg kell írni. Mert a „tyúkmellűek forradalma”, a népszavazási kezdeményezésnek álcázott budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtés – ha egyre bágyadtabban, egyre erőltetettebben, s ezzel együtt egyre agresszívabban, minden eszközt bevetve – még néhány napig zajlik. Így hát most próbáljunk néhány percig komoly és higgadt maradni, tisztogassuk meg az olimpiarendezés ikonját, amit a fent nevezett önjelölt politikai kalandorok most éppen megpróbálnak levizelni!

Mennyibe kerülne a magyarországi olimpia? Sokba. Ahogy sokba kerülnek azok az okostelefonok is, amiket minden unott arcú plázakölyök kezében látunk, és nem csak az övékben… százezrekről van szó… pedig telefonálni a „régi” nyomógombossal is lehet. És a töltött káposzta is drága, füstölt hússal, kunkorodó szalonnával, tejföllel bőven meglocsolva… elvégre a főzőkolbász is megteszi, nemde?

Ám akkor most egy fecskeszárny-villanásig merüljünk el a költségvetési számokban, amit ugyebár a többség utál, un, és nem is tudja felfogni ezeket a léptékeket, de ezúttal muszáj… A 2015-ös adatok szerint tizenegyezer euró volt az egy főre eső GDP. Ami azt jelenti – átugorva a különböző átszámítási lépéseket, hogy a magyar össztermék durván harmincezermilliárd (!) forint! Az olimpiát szervező Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) immáron hivatalos, több mint ezeroldalas (!) tanulmánya szerint a magyar olimpia hétszáznegyvenmilliárd. Ez az összeg nem tartalmazza az amúgy is hasznos és kötelező infrastrukturális fejlesztéseket (út, híd, HÉV, reptéri közlekedés…), amelyeket amúgy is meg kellene építeni, amelyek itt maradnak az ország hasznára, amit nem lophat el a „gaz felcsúti”! Nos, ezt az összeget háromszorozta meg (!) a Momentum és a 444–Index romkocsmai kompánia – mondván, hogy a költségek úgyis emelkednek, és a „felcsúti úgyis ellopja”!

Oké, fiúk-lányok, számoljuk így – elvégre az indiánok is félő tisztelettel viseltettek az elmebetegek iránt! –, sőt, hadd legyek én nagyvonalú: az így kiszámított összeget felkerekítem háromezermilliárdra! Persze ez is sok pénz! Átlagember számára felfoghatatlan – és közben remek szám, hiszen így ez pont az éves GDP tíz százaléka! Miközben például a honvédelemre „csupán” egy százalékot költünk, oh’ rettenet, „irgalom atyja ne hagyj el!”, idézem Pál apostol szavait, és közben kicsit szégyellem magam, hogy éppen a Momentum és a hozzájuk csapódó kompániák kapcsán… Ugyanis ez az összeg hét év alatt költendő el – vagyis az egy esztendőre jutó rész alig több mint másfél százalék (belevéve az én nagyvonalúságomat…)!

És akkor kezdjünk beszélni a lényegről, mert az álszent tárgyszerűség egy idő után mérgező, kiszívja a lelket a testből… Ez az összeg (belevéve a nagyvonalúságomat…) nyolcezer forint évente minden magyar állampolgárnak. Havi két sör egy kültelki kocsmában…

És hogy miről szól, mit ad ezért a magyar kandidálás? A várható „bevételekkel” kapcsolatban a dicső romkocsmabölcselők előszeretettel megállnak a jegybevételeknél és a – szerintük – sovány és bizonytalan szponzori és NOB-támogatásoknál… Ez egyfelől aljas csúsztatás, másrészt olyan, mintha valaki a zászlót négyzetméterben számolná egy rőfös boltban…

A beruházások jelentős részét ugyanis amúgy is meg kellene csinálni, legalábbis üdvös lenne. Egy új híd Dél-Pesten, a HÉV meghosszabbítása, útfelújítások, szállodák építése, az évtizedekig elhanyagolt dunai közlekedés – csak egy csokorra való azokból, amiket a szellemi momentum nélküliek hanyag eleganciával kezelnek, belevágnak mindent a „veszteség” rovatba, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe… Ahogy nem szólnak az „Agenda 2020” programról sem. Ami a meglehetősen vízfejű Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elmúlt fél évszázadának talán legkreatívabb és legemberibb kezdeményezése. Sallangmentesen összefoglalva arról szól, hogy az olimpiák szóljanak újra a sportról, legyen átlátható a játékok szervezése, és nehogy má’ egy megnyitóünnepség feleméssze egy fejlődő ország teljes évi költségvetését! Ugyanis ha ez az olimpia-valóságshow tovább folytatódik, akkor az elkövetkező évtizedekben öt-hat országon kívül senki sem rendezhetne, tovább mélyítve a nagyok és a kicsik közti szakadékot. Ennek az ideának lehetne a mintája a budapesti olimpia! A később lebontható és akár továbbadható „mobil” létesítményekkel, a csodás, emberi léptékű helyszínekkel, a Parlament elé tervezett íjászversenyekkel és a Hősök tere történelmi kulisszái között rendezendő strandröplabdatornával…

És ha már itt tartunk, végezetül szóljunk a sportról. Meg a lélekről. Meg a szívről. Még ha ezek a posztamentumok olyanoknak láthatólag nem sokat jelentenek, akiknek a teniszlabda mindig kipattant a tornazsákról…

Manapság egy olimpiára kijutni már önmagában bravúr. A kvalifikációs rendszer ugyanis az abszurditásba hajlik, némely sportágakban lassan körülményesebb odajutni, mint megnyerni… Nos, a NOB szabályai szerint a rendező ország majd minden versenyszámban alanyi jogon indíthat versenyzőt, csapatot. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy a mifelénk „elfeledett” sportágak reprezentánsainak egyszer az életben megnyílna az esély, hogy olimpián szerepelhessenek! Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen lelki hajtóerőt jelentene a magyar pályakerékpáro-soknak, vadvízi kajakosoknak, uram bocsá’ gyeplabdázóknak… mennyi esetleges szponzori lehetőséget… hány kissrác vágna bele, mert most az egyszer van reális esély…!

A tradicionális magyar számokról (vívás, úszás, kajak-kenu, vízilabda, futball (?)…) már nem is beszélünk! Hazai pálya, hazai víz, kvalifikációs stressz nélküli, nyugodt felkészülés, a hagyományosan zseniális magyar közönség, sportdiplomáciai előnyök… ami egy igen decens kifejezés, magyarul annyit jelent, hogy valószínűleg nem mernének a bírók olyan orbitálisan csalni ellenünk, mint tették azt a riói birkózószőnyegeken.

Egy olimpia nem két (paralimpiával együtt kétszer két) hétről szól. Hanem legalább négy évről. Ez idő alatt rólunk mesélne a világ. Momentumos legények, tudjátok, mibe kerül, mondjuk a Timesban egy egész oldalas „országimázs” hirdetés? Nos, ilyeneket kapnánk százával a világ minden tájáról négy éven keresztül… ingyen, még hálásak is lennének, ha írhatnának rólunk!

És akkor most a romkocsma belterjes langymelegében elő lehet venni a pennát és az árkus papírt, és a fentiek figyelembevételével lehet számolgatni! Csóró hírlapíróként próbálok segíteni, mert nyilván ti is eltévedtek a milliárdok tengerében: ez olyan, mintha valaki keresne havi háromszázezer forintot (harmincezermilliárd…), és ebből harmincezret ki kellene fizetnie élete nagy álmáért, amit ráadásul hét hónap (hét év) alatt kellene törlesztenie!

Ön belevágna? Én igen. Mint szerintem mindenki, aki nem főzőkolbászban méri a lét boldogságát és négyzetméterben a nemzeti lobogót… Akik nem olimpicik…

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom