Hello Tourist!

Nincs ez másként a pihenni vágyókkal sem: a világhálón fellelhető online utazási irodák ezer és egy variációt kínálnak, akár a Karib-szigetekre vágyunk, akár egy hévízi termál-hétvégére. Sőt, most már annak alapján is kereshetünk úti célt, hogy aktív vagy passzív pihenők vagyunk-e, sziklát szeretünk mászni, vagy inkább egy tengerparti szálloda medencéje mellett masszíroztatjuk magunkat. Napjaink bizarr divatja a katasztrófaturizmus, tehát ha valaki olthatatlan vágyat érez arra, hogy például egy árvíz vagy szökőár sújtotta terület szerencsétlenül járt túlélőivel és a kicsavart fákkal „szelfizzen”, azt is megteheti, mondván, mindenkinek maga tisztje eldönteni, hogy akarja-e feszegetni az emberség, emberiesség határait. Azonban egy magyar, magát „fiktív” utazási irodának nevező „fiktív” üzleti vállalkozás ajánlata egészen új dimenziót nyit az üdülési ajánlatok között. Az Abortusturism néven futó honlap kezdeményezése teljesen új keletű, és segít abban, hogy az érdeklődő megtalálja azt az európai országot, illetve várost, ahol könnyebb a terhességmegszakítás, mint Magyarországon.

Az erről szóló cikk a Blikk online oldalán jelent meg a napokban, a honlap pedig valóban létezik. Sőt a lap alján a kedves érdeklődő még egy kis idővonalat is talál, ahol képekkel (!) illusztrálják, hogy a fogantatástól kezdve hetvenkét, illetve százhúsz óra, nyolc, valamint húsz hét elteltével éppen hol tart a magzat fejlődése. Bár a honlapon több helyen szerepel, hogy nem kívánják reklámozni a terhességmegszakítást, de például Barcelona neve alatt a következő szöveg szerepel: „Tankolj fel jókedvvel, spanyol napfénnyel, és recept nélkül kapható fogamzásgátlóval!”. A beköszönő szövegek mellett részletes listát is találunk a szállás, utazás és a tabletták vagy a műtéti beavatkozások költségeiről az adott városban. Persze, ha valaki megnézi az oldal alját, a támogató szervezetek között nemcsak a PATENT Egyesületet, hanem az Ökotárs Alapítványt és a Norvég Alapot is megtalálja. Így felvetődik a kérdés, hogy egy magát fiktívnek valló „utazási irodát”, miért támogatnak komoly tőkével rendelkező szervezetek…

Mindent összevetve ezután már könnyedén utánanézhetünk annak – személyi szabadságunkkal és abszolút önrendelkezési jogunkkal élve –,
hogy melyik európai városban lesz a legkevesebb nettó költségünk és papírmunkánk a beavatkozással, repülőjeggyel utazási költséggel, tehát cakompakk mindennel együtt – ha el akarnánk vetetni magzatunkat… Mielőtt bárki elkezdene arról felvilágosítani, hogy a nőknek milyen jogaik vannak – ami természetesen vitathatatlan és fontos tény –, nézzük meg, hol is tartunk most. Hetek óta tele vannak az újságok azzal a „felháborító” hírrel, hogy továbbra is vényköteles marad itthon az esemény utáni tabletta kiváltása. Tehát, ha úgymond „baleset” történne, el kell menni a legközelebbi nőgyógyászhoz, fel kell vázolni neki a helyzetet, ne adj’ uram Isten egy vizsgálaton is át kell esni, majd kapunk egy receptet és besétálhatunk a patikába kiváltani a pirulát. Mert valóban tény: nem osztogatják cukorkaként az esemény utáni tablettát.

Nemrég Zombor Gábor egészségügyi államtitkár bejelentette, minden esély megvan arra, hogy a lombikprogramra szánt éves állami támogatást megkettőzzék. A hír nyomán nyomban kiderül, milyen hatalmas is a kontraszt. Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy a kedves olvasó édesanya. Van egy tizenhat éves tinilánya, akit nem tud, és nem is akar semmiben korlátozni. Sarkalatos példa ugyan, de tegyük fel, hogy harmincéves korára eljut oda, hogy átesett – akár mint abortuszturista valamelyik európai országban – egy-két abortuszon, bekapkodott jó néhány „hetvenkétóránbelülit”, arról nem is beszélve, hogy amikor párkapcsolatban élt, szedett fogamzásgátlót is. Majd amikor harmincegynéhány évesen férjhez menve gyermeket szeretne, előfordulhat, hogy épp a korábbi terhességmegszakítások miatt természetes úton már nem esik teherbe, így belevág a lombikprogramba. Kérdés tehát, támogatni kell, és ha igen, mennyire egy ilyen folyamatot. Hiszen sokan még úgy gondolják, hogy az esemény utáni tabletta egyenértékű egy fejfájás-csillapítóval, mi több, az abortusz olyan, mint egy foghúzás. Úgy érzem, nagyon rossz az irány. És ezt nem konzervatív beállítottságú újságíróként mondom, hanem lányként, nőként, valakinek a barátnőjeként, reménybeli anyukaként és ha megérem, majdani nagymamaként. Mert nem szabad elfelejteni, hogy akárhogyan csűrjük-csavarjuk, akárhogyan magyarázzuk, a megfogant életet kioltani emberölés. Amin a világ bármelyik részén egy nő – legyen bár elvált vagy karrierista szingli, megrögzött anyatípus vagy felelőtlen tinédzser, liberális vagy konzervatív, hívő vagy ateista – nem tud csakúgy egyszerűen túllépni. Még akkor sem, ha ezt egy szép és abortuszairól híres európai városban teszi.