Függetlenek

Aki akol bűze nélkül él, és mindig az igazat, pontosabban a maga elfogultság nélküli véleményét mondja. Az ilyen ember úgy kellene, mint a falat kenyér.

A szekértáborok részigazságaiból ki kellene ugyanis vezetni az embereket a teljes igazság mezejére. Oda, ahol nem szégyen elismerni valakinek az érdemeit, ha nem is tartozunk az ő csapatába. Oda, ahol lehet tisztelni, sőt szeretni is egy miniszterelnököt, ha nem is rá szavaztunk. Oda, ahol természetes, hogy örülünk, ha a magyar biztosjelölt okosan és higgadtan, tehát nagyon jól állja meg a helyét egy meghallgatáson.
Büszkék vagyunk rá, akkor is, ha nem egy általunk támogatott kormányfő jelölte.

Miért volna ez jó? Megélnénk ilyenkor, hogy összetartozunk. Rájöhetnénk, hogy nehéz időkben talán még számíthatunk is egymásra. Úgy látszik viszont, hogy még nem jött el ez az idő.

Független. Annyi mindent jelentett ez a szó. Valaha a kiegyezéssel, pontosabban az Ausztriával való szembeállást, a negyvennyolcas gondolatot. Azután ott volt az FKGP, a Független Kisgazda és Polgári Párt. A hajdan dicső pártot többen a józan észtől független kisgazdapártnak látta. Ebben az időben jelent meg a független szó fügefalevél-szerepe is: a függetlent a volt kommunistával lehetett azonosítani.
Mostanában is zajlik a durva átértelmezése ennek a fontos szónak.

Olvasom, hogy az egyik jelölt, akit egy önkormányzati mandátum megszerzéséért folytatott küzdelemben vagy négy párt és jó néhány civil csoportosulás támogatott, majdhogynem egyedül maradt. Kiderültek róla vállalhatatlan dolgok, a pártok többsége kivonult mögüle. Az illető, megrántva a vállát, és közölte: függetlenként indulok. Persze a plakátok kint vannak, a pártlogók virítanak, sőt a szavazólapon is ott lesznek, mert a nevükben kérte az ajánlásokat. Ugye, nem kell magyarázni, hogy nem erről a függetlenségről beszéltem?

Van még furcsább eset is. Igaz, csak fél füllel hallottam egy híradásban, de állítólag van valaki, aki indul a polgármesteri posztért és a testületi tagságért. Mint polgármester független, mint képviselőjelölt pedig pártember. Tudathasadás felsőfokon.

Ezeknél a függetleneknél a legellenszenvesebb pártjelöltet is többre becsülöm, mert legalább világosan megmondja, hogy hová tartozik.

Tehát egyszerre sóvárgok a valódi függetlenek után, és egyszerre kérek mindenkit, hogy tekintsen be a függetlenség fügefalevele alá. Lehet, hogy valami roppant rondát talál majd, amit mindenképp el kell utasítania.