Kővári I. Bence

Vélemény és vita

Délibáb a határon

A végtelen integrációs törekvések soha nem lesznek összeegyeztethetők a rendteremtés szándékával.

A komolynak szánt, de végül erőltetett humorizálásba fulladt ellenplakát­kampány iránti érdeklődés egy hét alatt körülbelül nullára csökkent, így a Kétfarkú Kutya Párton túli ellenzék is elkezdett foglalkozni a menekültekkel. Mivel sikerült konszenzusra jutni olyan kérdésekben, hogy milyen szöveg fogadja Orbán Viktort a felcsúti óriásplakáton, megkezdődhetett azon intellektuális magasságok elfoglalása is, ahonnan megkísérelhető a népvándorlás tudomásul vétele.

A baloldal másfél hónapja hangoztatja, hogy a kormány megint kreált egy problémát a semmiből, el akarja terelni a figyelmet, erre pár napja valahogy kiderült, hogy népvándorlás van Európában, amely kiemelten érinti Magyarországot. Miután az unió a baloldal szájába adta a szavakat, azok gyorsan összeálltak mondatokká, hamar megfogalmazódott a lényeg: az lenne a helyes, ha hazánk tevékenyebben venne részt a migránsok okozta nehézségek enyhítésében, akár súlyos versenyhátrány vállalása mellett is.

Jeney Orsolya, az Amnesty Interna­tional honi igazgatója kijelentette, hogy az illegális határátlépés nem bűncselekmény, és a bevándorlók joga elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Szerinte a menekülteknek nincs útlevelük. Ha mindez igaz, az három dolgot jelent. 1. Nincs értelme törvényeket alkotni, hiszen az illegalitás nem bűn. 2. A bevándorlók jogai előbbre valók – azonban, ha figyelmen kívül hagyhatók a törvények, akkor nem tudjuk, hogy mivel szemben. 3. Továbbra sincs gazdasági bevándorlás, mindenki a háború elől menekül.

Mivel a tét a fizikai megsemmisülés, a migráció okai között továbbra is első helyen szerepel a szíriai konfliktus. Koszovóról persze egy szó sem esik, pedig már évek óta az unió potenciális tagjelölt állama, azonban a tárgyalások minden másnál nehézkesebben zajlanak. Az unió szerint Koszovó egész egyszerűen nem versenyképes, hetvenszázalékos a munkanélküliség. Senki nem állíthatja hát komolyan, hogy nem gazdasági okok generálják az elvándorlást. A megoldás kimerül a tüneti kezelésben: néhány tagállam eljátszhatja a kegyelmes úr szerepét aprópénzért cserébe. Ehhez Magyarországon is megvan a célközönség: Niedermüller Péter már most aggódik, hogy elveszítjük az uniós forrásokat, amelyeket a határvédelemre és a menekültek védelmére kaptunk.

A kormány azonban a megelőzésre koncentrál, ez váltja ki az ellenérzést, amelyet Kunhalmi Ágnes is táplál a kerítéssel szemben, amikor azt mondja, hogy annak az árából nyolc évig lenne biztosítható a menekülttáborok fenntartása. Agyrém, hogy van, aki egy végtelen taposómalmot választ a védelemmel szemben, amikor az ország a kapacitásai határán van. Hála egy másik nyolc év sikeres bevándorláspolitikájának.

A baloldali média is jó arcot vág, bámulatos dolgok derülnek ki például arról, hogy milyen jót tenne Magyarországnak a friss munkaerő, ha foglalkoztatnánk a bevándorlókat. A Hír24 arról ír, hogy a bevándorlók több adót fizetnének, mint a hazai lakosság, és olcsóbb szolgáltatásokat nyújtanak. Így valóban nem lesz értelme képezni a fiatalokat. Ha mindennek teret engedünk, lehet itt a korábban ígértnél több munkahelyet is teremteni, 2018-ban nyugodtan hangoztathatja a baloldal, hogy a magyarok munkanélkülisége fokozatos növekedést mutat. Másrészt, ha az unió számára az lesz a kiindulópont, hogy Magyarországon sok a bevándorló, akkor hamarosan ott találhatjuk magunkat, hogy kötelezővé vált a kedvezményes foglalkoztatás, és rövidesen a munkaadók is előnyösebben adózhatnak a „menekültjeik” után.

Ha ezeket a jelenségeket szemléljük, könnyen arra juthatunk, hogy a baloldalon még mindig délibábot kergetnek. A végtelen integrációs törekvések soha nem lesznek összeegyeztethetők a rendteremtés szándékával. A mértéktelenségük nem ismer határokat. Már országhatárokat sem.

 

Kővári I. Bence: Délibáb a határonA végtelen integrációs törekvések soha nem lesznek összeegyeztethetők a rendteremtés...

Posted by Magyar Hírlap on 2015. június 27.