A gyilkos spanyolnátha

Száz évvel ezelőtt nem volt elég az őrületből, a felfegyverzett férfiemberek küzdelméből, az értelmetlen öldöklésből, az otthon maradottak nyomorából, az utolsó évben a természet is beleavatkozott a nagy háborúba egy szörnyű világjárvány hónapokig tomboló pusztításával.

Kora tavasszal ütötte fel fejét az Európában addig sohasem ismert, sosem hallott fertőző betegség, a spanyolnátha. A nevét onnan kapta, hogy az első hírek szerint a járvány Spanyolországból terjedt el a kontinensen. Az epidémia három egymást követő hullámban támadt, először 1918 tavaszán, majd őszén, sok helyen 1919-ben is felbukkant. Az őszi hullám csúcspontján a porosz és a svájci hatóságok szerint az emberek kétharmada elkapta a kórt. Madridban minden harmadik ember influenzás lett, a spanyoloknál rövid idő alatt nyolcmillióan fertőződtek meg a vírustól. Az amerikai hadsereg annyi gyalogost veszített a betegség miatt az európai frontokon, mint ahányan a harcokban estek el. Egész országrészek pusztultak ki Kelet- és Dél-Európában; Oroszországban a háború utáni állapotok miatt fel sem tudták mérni a halottak számát. A föld teljes lakosságának húsz-negyven százalékára kiterjedő pandémia által szedett áldozatok számára csak becslések vannak, de a konzervatív számítások szerint a kór sokkal több emberéletet követelt, mint az első világháború. A betegség heves volt és gyors lefolyású, magas lázzal, fej- és végtagfájdalmakkal járt. Ez volt a történelem legnagyobb méretű pandémiája, azaz több országra kiterjedő járványa. A gyilkos kór itthon főleg a nagyobb lélekszámú városokban, elsőként az akkor csaknem egymilliós Budapesten pusztított. A főváros közegészségügyi bizottsága 1918. szeptember 30-án összeült az „influenziahelyzet” sürgős megtárgyalására, a vitában kimondták a járvány elismerését. Az epidémia 1919 elejétől lassan visszavonult, tavasszal még a németországi területeken pusztított tovább, az azonban már utójárványnak számított.

A vírus az 1920-as években még fel-felbukkant, majd szinte teljesen eltűnt.

A magyarok azonban pokoli árat fizettek, és nemcsak egyszerű emberek, hanem híres személyiségek, köztük művészek is áldozatául estek, köztük volt Kaffka Margit író és a kisfia, Ady Endre, valamint Judik Etel, Karinthy Frigyes első felesége is.