Szektás szülés

A korlátlan és bizonyos körökben minden jel szerint korlátozhatatlan szabadság elérkezett a végéhez. A születéskor kecsegtető lehetőségként tünteti fel egy világszerte divatos közösség, a Free Birth Society, azaz a szabad szülés híveinek társasága a halált. Nincs tehát különbség a kezdő és végpont között, aki a szabadnak mondott szülés közben elpusztítja magzatát, azzal csak azt igazolja, hogy „a halál nem feltétlenül rossz dolog”.

Az Egyesült Államok béli Emilee Salbaya és a kanadai Yolande Norris-Clark alapította meg a különös szektát. A két egykori dúla – ez segítő asszonytársat jelent, olyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nőt, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának a várandósság idején, a szülés alatt és utána is –, szóval, ezek a remek liberális szaknők megalapították a szabad szülés egyre népesebb csapatát. Céljuk nem túl bonyolult, bizonyos internetes felületeken sok hívet szereztek a nők szigorúan orvosi beavatkozástól mentes szülésének. A kiugrott dúlák gazdag vállalkozást építettek fel. Távtanfolyamaikkal és különböző műsoraikkal nagy népszerűségre tettek szert. Óriási magabiztossággal hirdették az amúgy nyilvánvalóan tudománytalan tételeket is, mint például, hogy a születendő babák farfekvéses helyzete normális, akár csak a terhességi cukorbetegség, az ultrahang káros a magzatra, az újszülöttek újraélesztése meg természetellenes.

A tekintélyes brit lap, a Guardian nemrégiben egy nagy összeállítást tett közzé, aminek középpontjában több tucat olyan anya állt, akiknek meghalt vagy súlyos károsodást szenvedett a gyerekük a szabad módszerű szülés közben. Az újságírók kétséget kizáróan bizonyították, hogy a szabad szülés közösségének köze volt a tragédiákhoz. Például egy amerikai nő, még várandóssága előtt csatlakozott a különös társaság zárt online osztagához. Kicsengette a sok-sok dollárt, a különböző „szaktanácsokért”. Aztán amikor megfogant magzata, már úgy gondolta, hogy a szabad szülés a legbiztonságosabb, ezért szigorúan tilos bármiféle orvosi beavatkozást megengednie. Amikor vajúdni kezdett, elment ugyan a kórházba, mert furcsának érezte a baba mozgását. Hiába figyelmeztették azonban ott, hogy a baba óriási, és ezért a vállelakadás veszélye fenyegeti az anyát és a gyerekét, a jövendő anyuka hazament, mert azt mondták neki az egykori dúlák, hogy a vállelakadás veszélytelen, és a babák amúgy sem nőnek olyan nagyra, hogy ne tudná bárki is megszülni őket. Három, szintén a szabad szülés hívei közé tartozó barátnő segédkezett aztán a szülésnél. Hiába öntötték el azonban a szobát meditatív muzsikával, a szülő nő tizenhét percig küszködött a szülőcsatornában elakadt gyerek világra hozatalával. Végül, amikor megszületett, alig mutatott életjeleket. Az anyja megkezdte újraélesztését – méghozzá mi más, mint a Google segítsége alapján. A kisfiú ugyan életben maradt, ám visszafordíthatatlan agykárosodást szenvedett: halmozottan fogyatékos lett.

A több tucat hasonlóan tragikus, közülük sok halálos eset irányította a figyelmet a korlátlan szabadság szabad szülésnek elnevezett őrületére. A vezérnők, a kiugrott dúlák népszerűek a különböző internetes felületeken. Ez nagy pénzt is jelent nekik. Néhány év alatt 4,2 milliárd forintnyi bevételt értek el úgy, hogy egy-egy „szaktanácsukért” több százezer forintnyi dollárt söpörtek be. Azonban itt nem álltak meg. Követőiknek elmondták, hogy olyan hülyeségekben, mint a gravitáció, a gömb alakú Föld vagy a baktériumok léte, nem hisznek.

Miután a szabad szülés két főpapnőjének ügyeiről megjelent a leleplező cikk, Emilee Saldaya közzétette, hogy ő büszkén vállalja az összes tételét és tettét, hiszen minden forradalmárnak az a sorsa, hogy hitelteleníteni próbálják.

Akinek a szabad szülésről szóló Guardian cikk a kezébe került, bizonyára erősen elgondolkodik azon, hogy nem is olyan régen az efféle szektavezetőket, akik nem mások, mint számító gyilkosok, tébolydába vagy börtönbe zárták.

Az is tanulságként fogalmazható meg, hogy nálunk sem árt, ha az internet és a közösségi média oldalain pásztázók óvatosan közelítenek az efféle – vagy akár politikai téveszméket hirdető alakokhoz.