Akár volt valaki valamikor katona, akár nem, azt, ha máshonnan nem is, olvasmányaiból pontosan tudhatja, hogy a katonai alakulatok úgy működnek, hogy valaki kiadja a parancsot, és aki azt megkapja, végrehajtja. Ha nem így tesz, azt úgy nevezik, hogy parancsmegtagadás. Ha egyszerre sokan veszik maguknak a bátorságot, és így cselekednek, az lázadás.
Az Amerikai Egyesült Államokban a végtelenül és féktelenül liberális Demokrata Párt állt élére annak az akciónak, ami a katonákat parancsmegtagadásra bíztatja. A Joe Biden korábbi elnök által odacsődített migránstömegek, amelyek nem kis létszámú része illegálisan élt az Egyesült Államokban, úgy és annyit bűnözött, ahogy az a csövön kifért, Donald Trump újbóli elnökké választásával nem folytathatta üzelmeit. Nem lophatott, nem rabolhatott, nem erőszakolhatott, nem gyilkolhatott, és nem üzletelhetett szabadon a drogokkal. Trump a leginkább veszélyeztetett nagyvárosokban katonák bevetésével igyekezett megszüntetni a többség, a békés állampolgárok biztonságát fenyegető bűnözést.
Igen ám, de a hatalomból kipottyant liberális, vagyis magukat igazi demokratának nevező erőknek ez nem tetszik. Mi az, hogy bárki is belebeszél a népek szabad áramlásába, mert ugye, a világ legfontosabb mozgásformája ez, mindenki oda megy, ahová akar, és mindenféle korlát nélkül azt tesz, amit éppen jónak lát. A nagyvárosokban, Los Angelesben, Portlandben és Chicagóban az illegális bevándorlók által bevezetett bűnöző rendszer eltakarításához az elnök a Nemzeti Gárdát is felhasználta. A demokraták azonban nem a békés polgárok megvédését és biztonságát tartják fontosnak, hanem Trump eltávolítását.
Ennek a vezérelvnek megfelelve a liberális politikusok egy csoportja arra szólította fel az amerikai katonákat, hogy tagadjanak meg minden illegális parancsot, mert azok az ország alkotmányát sértik. Minden katonának lehetősége van az úgynevezett jogellenes parancsok elutasítására – mondják. Ahogy Missouri republikánus szenátora fogalmazott, a demokraták dühösek, hogy az amerikai nép Trumpot választotta, és most a katonaságot szólítják fel beavatkozásra. Parancsmegtagadásra, lázadásra. Ez az ostoba uszítás mindennél jobban megmutatja, hogy mit jelent a liberálisok értelmezésében a demokrácia.
Elképzelhetünk egy chicagói helyzetet, Robert Smith és John Taylor társalgását. Az előbbi százados, az utóbbi őrmester. A világ bármely hadseregében a magasabb rangú katona minden parancsát teljesítenie kell az alacsonyabb rangúnak. Azt mondja tehát Smith százados, hogy Taylor őrmester, az egységével számolja fel az Ontario utcában előttünk hullámzó kukaborogatók, kirakatbetörők és gyújtogatók tevékenységét! Erre az őrmester egyet tehet, értettem, int az ő beosztottjainak, és teljesíti a parancsot. Ez az akció a liberálisok szerint úgy is elképzelhető, hogy azt mondja a parancsra, százados úr, nem áll módomban teljesíteni az ön kérését, az szerintem jogellenes, sérti ezeknek az Ontario utcában randalírozó derék embereknek a szabadságát, méltóságát, nem is beszélve az érzékenységükről. Kedves százados úr, bizonyára megérti, demokratikus aggályaimat, és belátja, az egyetlen, amit megtehetek, nem teljesítem a parancsát. A százados csak áll és néz. Aztán hátraszól az egészségügyi szakasznak, vigyék el innen ezt az őrmestert. Jönnek a szanitécek, kényszerzubbonyt raknak a parancsmegtagadóra, mentőautóba rakják, és elvijjognak vele. A másik lehetőség, hogy a katonai rendőröket hívja, azok meg letartóztatják a derék Taylor őrmestert.
Aztán, amikor a szuperliberális újságíró számon kéri Donald Trumpot a katonaság rendteremtő akcióiról, az elnök nagyon határozottan elküldi a fenébe, azt kérdezvén, hogy helyesebb lett volna-e tovább engedni azt a pusztítást, ami az amerikai nagyvárosokban eddig uralkodott. Demokratikusabb minden nap öt ember meggyilkolását hagyni? – csattant az elnöki kérdés.
Ezzel azért valamennyire helyre állni látszik a világ rendje.