Ha Zelenszkij megy, jön a béke?

Most már világos, hogy a Donald Trump vezette washingtoni adminisztráció teljesen maga mögött akarja hagyni az ukrajnai háborút. A jelenlegi globális geostratégiai helyzetben az amerikai elnöknek nem az ukrajnai helyzet miatt fáj leginkább a feje. Amerikai szempontból Kína jelenti Donald Trumpnak a legnagyobb kihívást. A távol-keleti nagyhatalom a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezik, és az előrejelzések szerint néhány évtized múlva meg is előzheti Amerikát.

A geostratégiai versengésben az előző demokrata párti kormányzat egyszerűen figyelmen kívül hagyta azt a Henry Kissinger által felállított tézist, miszerint az Egyesült Államoknak egymás ellen kell uszítani Kínát és Oroszországot, és Amerikának így lehetősége lesz nevető harmadikként győztesen kikerülni a nemzetközi játszmából. Minél tovább tart ez a háború, annál erősebb lesz Oroszország és Kína szövetsége.

Így aztán Washington rémálma vált valóra, mert a Biden-adminisztráció az ukrajnai háború kapcsán egy táborba sodorta Moszkvát és Pekinget. A közös érdek meghozta gyümölcsét, mert mindkét nagyhatalomnak mégiscsak az az érdeke, hogy Amerika ne tudjon föléjük kerekedni.

E tekintetben az ukrajnai háború a lakmuszpapír „szerepét” töltötte be, megmutatja, hogy kinek mi az érdeke. Ebből a kelepcéből akar most Trump kiszabadulni, ezért akar mindenáron békét teremteni Ukrajnában, hogy teljes figyelmét Kínára összpontosíthassa. „Zárójelben” megjegyzendő, hogy Washingtonnak más, ugyancsak globális kihatású konfliktusokkal is foglalkoznia kell, mint például a közel-keleti feszültség.

Ezért született meg az amerikai béketerv, amely a nagyhatalmak kényes egyensúlykeresését Washington és Moszkva együttműködésének irányába billentheti el. A 28 pontos szerződéstervezet lényege, hogy mind Ukrajna, mind Oroszország biztonsági garanciákat kapna egy jövőbeni fegyveres konfliktus elkerülésére. Viszont a Krímet, valamint Luhanszkot és Donyecket az amerikaiak de facto orosz területként ismernék el.

Sok más mellett a területi „átrendeződés” jelenti a legfőbb problémát, mert ezt Kijevben már most is kapitulációnak és nem béketervnek tekintik.

Az esetleges ukrán területvesztés „bebetonozása” ugyanis teljesen aláásná Zelenszkij és az Ukrajnát uraló elit identitását, ami elkerülhetetlenül az ukrán elnök hivatalvesztését hozná magával. Trump a béketerv elfogadására november 27-ig adott haladékot az ukrán elnöknek. Nemleges válasz esetén pedig kilátásba helyezte a katonai és hírszerzési támogatás megvonását.

Ezzel kapcsolatban van itt még néhány nagyon komoly megoldandó feladat. Zelenszkij ugyanis több szempontból sem önálló entitás. Egyfelől az őt támogató európai hatalmak kifejezetten a háború folytatásában érdekeltek.. A klasszikus gyarmati mentalitás szerint mindenképpen meg akarják szerezni Ukrajna ásványkincseit, illetve az EU által Ukrajna támogatására szánt pénzeket. Ennek érdekében fűt-fát megígérnek Zelenszkijnek, csakhogy folytassa a háborút.

A franciák éppen a minap kötöttek 100 Rafale harci gép leszállítására Ukrajnával szerződést. Kijev a vételárat a neki juttatandó uniós támogatásokból fizetné ki Párizsnak. Ez csak egy példa a sok közül, amellyel az európai hatalmak nagyon jól járnak.

Ukrajna belső viszonyai sem tiszták. A szélsőséges, a neonácinak is mondott Azov ezred – szimbólumaiban a náci ideológiára való utalások vannak – formailag hiába tagozódott be az ukrán hadseregbe, megőrizte önállóságát. Ez a fegyveres alakulat 2014 óta túszként tartja fogva a mindenkori ukrán elnököt. A szélsőséges ideológiába „belemerevedett” harcosoknak eszük ágában sincs letenni a fegyvert. Ez ugyanis létüket veszélyezteti, pláne akkor, ha a békeszerződés korlátozná az ukrán haderő létszámát.

Izgalmas napoknak nézünk elébe.