Térképek

Hirtelen mindenki földrajztudós lett Magyarországon. Elmélyült figyelemmel vizsgálják sokan a közéletben legalábbis nagy vihart kavaró térképeket. Ismertté váltak kétszázezer baloldali érzelmű honfitársunk adatai. A személyiségi jogok bősz védelmezői nekiálltak, amikor valaki a kiszivárgott adatok alapján térképre tette azt, hogy hol is lelhetők fel leginkább a Tisza-hívek, felharsant a csak ritkán ennyire hangos liberális jajongó kórus. Hogy a szenzitív információk ilyen módon kiábrázolása szembe megy mindennel, ami demokratikus, európai, jogállami és legfőképpen szabadelvű érték. Az ordas térképezés egyenesen a náci időket idézi, volt olyan pártvezér most, aki már a kapukra mázolt sárga csillagot emlegette. Meg persze az üggyel kapcsolatos indulatai levezetésére feljelentéssel fenyegette meg azokat, akik ezt a térképet közzéteszik. Hiszen az azon közzétett adatok védtelenné, kiszolgáltatottá teszik, de ami a legfőbb, fenyegetettséggel rémisztik meg az adathordozó embereket. Jól bevált liberális recept az efféle ügyek kezelésére a rettegés. A bőröndcsomagolás, a folyamatos sopánkodás, a legjobb védekezés a támadás – ismerjük már.

A pártszimpátia szerint megrajzolt térképezés mellé előjött egy másik topográfiai mutatvány is. Ezen azt a százhúsz magyar települést jelölik meg, ahol nézeteik szerint cigánymentes övezeteket akarnak létrehozni az önkormányzatok. Mint a fasiszta időkben, mondják. A Roma Sajtóközpont ábrája nyomán meg is születtek az akció jogosságát igazolni akaró hosszúkás újságcikkek.

Ezek egyike – liberális körökből már jól ismert módon – igen bőbeszédű fogalmazásban sorolja fel azokat a szörnyűségeket, amivel a százhúsz önkormányzat utat engedhet, amint később majd kiderül, faji diszkriminációnak. Micsoda szörnyűség az, hogy a betelepülni szándékozókat vissza is utasíthatják, ha azok meghallgatásakor arra jutnak, hogy a közösségi együttélés szabályainak betartására alkalmatlanok. Hát micsoda botrány az, kezdi a listát a felvilágosult fogalmazó hölgy, hogy nem költözhet, ezt úgy mondják a művelt liberálisok, nem létesíthet lakcímet az, akinek nincs meg a kérelme előtti két évben az egy éves biztosítotti jogviszonya. Másutt otromba módon nem akarják beengedni a faluba azt, aki nem beszél magyarul, vagy bűnöző, akinek nincs munkahelye. Hallatlan. Van olyan végtelenül kirekesztő település, ahol egyenesen érettségihez kötik a betelepedést. Sőt, kizáró ok lehet az adótartozás is. De a legszörnyűbb amellett, hogy betelepülési hozzájárulás címén nagy pénzeket követelnek a jelöltektől, még azt is előírják, hogy ha vásárolnak egy házat, abban nem lakhatnak többen tíznél, csak abban az esetben, ha mindenkinek legalább tíz négyzetméter lakóterület jut.

A magyarországi roma szervezetek közül néhány a tettek mezejére lépett. Panasszal fordult az Európai Bizottsághoz, meg még több más szervezethez, hogy az önazonossági törvény miatt járjon el a kormánnyal szemben. Arra hivatkoznak, hogy az önkormányzatok betelepedést szabályozó előírásai önkényesek, megbélyegzőek, korlátozzák a szabad mozgást, a tartózkodási hely szabad megválasztásához és a tulajdonhoz való jogot. Legfőképpen pedig alkalmasak arra, hogy a roma közösségek tagjaival szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítsanak meg. Az Európai Roma Jogok Központja már korábban elítélte az önazonossági törvényt, mert szerintük ez jogi keretet ad a faji szegregációhoz.

Az önazonossági törvényt a fasizmus rémeként, a cigányok kirekesztéseként, Európa alapértékeivel szembeni lépésként értelmezik az elszánt liberális jogvédők. A korlátlan szabadság zászlóit lobogtatók mostanra már valóban európai alapértékké tették a betelepedési liberalizmust. Szabadon áramolhatnak arrafelé a mindenféle emberek, jönnek is, lőnek is, erőszakolnak is, robbantanak is és késelnek is a szabad migránsok milliói.