Európa tovább ássa a saját sírját

Isten látja a lelkemet, nem szívesen írok erről. Sokkal szívesebben írnék arról, hogy a bécsi kávézóm teraszán üldögélve, mondjuk közel a Stephansdomhoz, a békés turistákat és a téren játszogató gyerekeket nézve, az európai gyorsvasút hálózat Lisszabont és Budapestet összekötő teljes vonal átadásáról olvasok. Vagy azon gondolkozzak, hogy a következő befektetésem, vagy a következő nyaralásom hol valósítsam meg. Ezekre itt és most esélyem sincs. Apropó, jut is eszembe, lett valakinek kávézója Bécsben? Ahogy az EU-csatlakozási kampányban ígérték? Továbbvive a gondolatot a Stephansplatzon manapság erőszakos Palesztína melletti tüntetéseket tartanak inkább, az osztrák rendőrség passzivitása mellett. Nem ilyen Európát akartunk, az tuti!

Visszatérve az európai elitre, rossz látni a vergődést, amellyel megpróbálnak megfelelni globalista gazdáiknak, és ezzel egyidőjegyleg fenntartani a felelős politikus látszatát. Akárhogy is nézzük, cselekedeteik jellemzően nem az öreg kontinens érdekeit szolgálják, hanem különböző ideológiai vagy gazdasági csoportokét. Két olyan történet is van, amely az elmúlt időszakban szó szerint szembe jött velem. De ezek – ahelyett, hogy táplálták volna a „fényes szelek” európai jövője iránt érzett „múlhatatlan szerelmemet” – sokkal inkább az ellenkező érzést, egy már-már gyomorkavaró undort váltottak ki.

Ugyanis két olyan alapvetésről van szó, amelyet mi, a vasfüggöny mögött senyvedő magyarok – Kelet-Európa többi népével együtt – joggal irigyeltünk a nagybetűs NYUGATTTÓL, elsősorban Nyugat-Európától. Ami miatt önállóságunk meghatározó részét feladtuk. Az egyik a szólásszabadság volt. Ennek eltűnését nem más, mint a brit The Daily Telegraph leplezte le! Az erről szóló írás központjában nem más, mint a hazai kommunista-liberális-globalista csoportok kedvenc hivatkozási alapja a BBC áll. A korábban magas sztenderdjeiről, elfogulatlanságáról és mértékadó cikkeiről híres brit közszolgálati médiacsoport egy az egyben lebukott. Nem csak Trump 2021. januári beszédével, hanem például a klímaváltozással, illetve a genderügyekkel kapcsolatos cikkeiben is szándékosan és tendenciózusan nemhogy csúsztatott, hanem egyenesen hazudott. Meg vagyunk lepődve a „kerítés – kapu szárnyakkal” kettős mércéje óta?

A másik probléma, amely legalább ekkora jelentőségű, az az International Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) kutató intézet jelentése, amely szerint a 2022 óta kapkodva megvalósított LNG, azaz cseppfolyosított földgáz beruházások jelentős része kihasználatlanul áll. Az, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság képes volt euró (tíz)milliárdokat előkészítetlen, szakértői anyagok által meg nem alapozott, ám de lobbi érdekeket szolgáló döntések miatt elpocsékolni, az sajnos nem újdonság.

Záróljelben tenném fel a kérdést. Az olvasók közül kinek sikerült legutoljára SMS-ben több tízmilliárd euró értékben bármit is rendelnie? Következmények nélkül? Azonban az a tény, hogy az elmúlt három évben megépített vagy kibővített 19 LNG terminál jelentős része részben vagy teljesen kihasználatlanul áll, az már felveti azt a kérdést, hogy Európát vajon tényleg tökfilkók, esetleg gazfickók vezetik-e. A kihasználatlanság oka ugyanis a globális éghajlatváltozás miatt enyhébb telek, a megnövekedett hatékonyság és a megújuló energiahordozók növekvő aránya. Ezek olyan apróságok, amiket ugye a „vezetőink” nem ismernek, és nem is kell figyelembe venni őket? A gázigény csökkenését azonban ki tudja mekkora mértékben a csökkenő ipari termelés is okozza. Az, hogy az ipara által valamikor jólétben élő Európa számára mit jelent az ipari termelés elvándorlása, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. Hogy az olyan magas energiaigényű, ámde nélkülözhetetlen területek számára, mint az autóipar vagy az acélipar, mit jelenthet a magas energiaár, az ott fent a brüsszeli elefántcsonttoronyban senkinek sem volt meg?

Zárójelben bejegyzem meg, hogy az orosz függést amerikaira cserélő, a vezetékes földgázhoz képest kettőször drágább cseppfolyósított földgáz szállítása se nem környezetkímélő, se nem fenntartható. Csakhogy a jelenlegi EU fő céljairól is ejtsünk néhány szót. Vajon miért jut az eszembe az a 2000-es évek eleji eset, amikor a zöld képviselő luxus dízelterepjáróval járt dolgozni, meg a davosiak magán repülőgépeiken aggódnak a környezetért? No, meg Greta Thunberg, aki egy dízel pickuppal „harcol” a zöld jövőért.

Visszatérve a kiinduló kérdéshez, ebben a formájában vajon mi szükség van az Európa Unióra?