Szemüveg és villanykörte

Sokan és sokféle nézőpontból értelmezték már az október 23-i ünnep eseményeit. Volt ott számháború, színikritika, néplélektani manőverek, egy valami biztosan nem, különleges szemüvegen át nézni a napszemüveget. A derék magyar ellenzék egy, a kormánypártokat lankadatlan figyelemmel vizslató embere, civilben amúgy állatorvos meg zebraszakértő, kifigyelte, hogy az Orbán Viktor ünnepi beszéde alatt a miniszterelnök mögötti sorban, Szabó Zsófi miféle okulárét merészelt viselni. Drágát. Nagyon drágát. A szemüvegmegfigyelő akkurátusan ki is kereste az interneten kínált áruválasztékból ezt a szemüveget. Munkája eredményét közzé is tette, azon szörnyülködve, hogy micsoda botrány, ha valaki, legyen az akárki is, de főleg az, aki Orbán Viktor mögött ül, ilyet visel.

A hivatásos kukkoló eddigi munkássága, ezen a téren legalábbis, sok érdekességgel gyarapította tudásunkat. Fényképeket vizsgálva, az azokon szereplők cipőjét, ruhadarabjait, táskáit lajstromozva, szörnyülködve tárta a világ elé, hogy micsoda fényűzésben élnek egyesek. Természetesen mindannyian a tőle eltérő politikai nézeteket vallókhoz tartoznak. A gazdagság csak jobbról tűrhetetlen, balról, ahová egyébként a dúsgazdag magyarok többsége tartozik, dicsérendő, de legalábbis elhallgatandó. Mert mondjuk az, hogy például a kékhajú genderaktivista különös hajszíne egy menő fodrászüzletben szörnyen sokba kerülhet, erről nem esik szó. Vagy az úgynevezett ellenzéki művészek micsoda pénzeket söpörtek be kormányellenes előadásaikkal. Arról nem is beszélve, hogy az egyre hangosabb választási kampánynak nevezett mutatványaikra hatalmas összegeket vételezhetnek be balról, a homályos eredetű forrásaikból.

Az ilyenkor már megszokott fogások közül eddig még nem került elő Orbán Viktor lecigányozása. Lehet, nem is fog, hiszen a miniszterelnök mamája olyan határozottan tette helyre a Békemeneten a több évtizedes téveszmét, mi szerint Orbán Viktor cigány lenne, hogy csak úgy füstölt. És, ha igen, akkor még büszkébb lenne rá, mosolygott bele a kamerába. Ettől nyilván teljesen függetlenül robbant be az állami ünnepség színpadára Radics Gigi, aki történetesen cigány. Az apró nógrádi faluból, Endrefalváról származó énekes, elsöprő erővel mutatta meg, hogy mit jelent az őt szakmája csúcsaira repítő tehetség, szorgalom és a sok munkával megszerzett tudás. A nógrádi lány egyébként a zene világsztárjai között forgolódik, és soha, egy cseppet sem szégyenkezett sem a vidékiségén, sem a származásán. Valahogy így kell, így is lehet magyarnak lenni.

Elképzelhető, hogy az elszánt szemüveglistázók is, szavaikban legalábbis, határozottan magyarok. Hazafiak. Éppen úgy lobogtatják a zászlóikat, mint ahogyan azt teszik a Békemenet résztvevői. Ugyanúgy vonulnak a sugárúton hömpölyögtetve jelszavaikat. Aztán az ő ünnepségük főterén tömeggé válva meghallgatják azt az ünnepi szónoklatot, amit égi magasságokba emelt rajongásuk első és egyetlen képviselője, a maga monoton hangján eldarál az esőben. Baráti sajtójuk, ami persze nem propaganda, erről így számol be: „A borús, sötét időben pedig a napnyugtával előkerültek a fáklyák, amelyek a vezér arcának adtak természetes megvilágítást a pódiumra tett fény mellett. Mire lement a nap, és a vezér a beszédének legfontosabb részéhez, az ígéretekhez ért, addigra úgy tűnt, mintha ő lenne a legnagyobb fényforrás a Hősök terén, a magyar uralkodók szobrai előtt.”

Nagy kérdés, hogy vajon mit szól mindehhez a vezér menetében is ott nyüzsgő szemüvegfigyelő. Mi meg csak azt kérdezhetjük ezek után, hogy vajon milyen szemüvegeken keresztül nézték ezt az eseményt azok az ezrek, akik újra és újra bedőlnek a meghatározott időközönként felbukkanó villanykörte fejű álmessiásoknak.