A számháború folytatódik

Az elmúlt hetek a számháború jegyében teltek, hiszen röpködtek az egymásra licitálások. Előbb a közvéleménykutatásokon keresztül üzentek, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc ürügyén tartott tömegdemonstrációk kínáltak kiváló lehetőséget a muszkliméregetésre, a Ki tud nagyobb tömeget megmozgatni?-vetélkedő megvívására. Sokszázezres számok kergetőztek, aztán kiderültek a cellainformációk, amelyek egyértelműen azt mutatták, hogy a kormánypártok rendezvényére, Orbán Viktor miniszterelnökre kétszer annyian voltak kíváncsiak a Parlamentnél, mint a királyi háttér elé felkapaszkodó ellenzéki vezérre, Magyar Péterre.

Itt pontot is tehetnénk, csakhogy ez még nem az országgyűlési választás volt, csupán az azt fél évvel megelőző mozgósítás, és erről pontosan tudjuk, hogy a jobboldal részéről mindig is jól működött, néha csalókán is jól. Az elefántmemóriájúak emlékezhetnek rá, hogy 2002-ben a MIÉP négyszázezresre becsült Hősök terei erődemonstrációját követően néhány héttel hajszállal, de lemaradt a parlamentbe jutásról, míg a hozzájuk képest csak a lézengő rittereket utcára vivő akkori liberális párt, az SZDSZ egy hajszállal megugrotta a lécet. Lényegében ez döntötte el az akkori országgyűlési választást, és indította el kishazánkat az IMF-béklyókat eredményező csőd felé.

Hiba lenne tehát, ha a realitást tükröző számok bűvöletében megnyugodnánk, és elhinnénk, hogy a mélyállam kiszolgálóival szembehelyezkedő, nemzeti utat járó kormány innentől kezdve sétagaloppban nyeri a jövő évi választást. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor hangsúlyozottan beszélt a folytatásról, a fülüknek is nehezen hívő, a nagyrendezvényektől távolságot tartó többség megnyeréséről, hiszen bármilyen lenyűgöző is volt a békepárti tömeg, az vitathatatlan, hogy a választás napján tízszer annyian mozdulnak meg, mint amennyien most, október 23-án az utcára mentek. A folytatás irányáról pedig éppen ők döntenek!

A mag, a legelkötelezettebb tömeg nélkülözhetetlen, hiszen sejteti, milyen bűvköre lehet. A fizika törvényei szerint mindig a nagyobb tömegnek nagyobb a vonzása; és ahogy éppen az egykori liberális pártvezér, Fodor Gábor emlékeztetett, a bizonytalanok széles táborára döntő hatással van, hogy a győzteshez szeretnének tartozni. Ezért volt óriási jelentősége a választások előtt fél évvel tartott rendezvényeknek, ezért próbálják az ellenzék szakértőnek kinevezett dezinformátorai meggyőzni a laikusokat, hogy ne higgyenek a szemüknek, az objektív cellainformációknak; az ő számításaik az egyedül mérvadók, amelyekkel a feléről kimutatták, hogy a duplája volt. A tizenhat éve kudarcot kudarcra halmozó ellenzék tisztában van vele, hogy a való világban – ahol érvek és ellenérvek ütköznek – esélytelen, az egyetlen reménye, ha az általa kínált csalóka álomvilágból nem engedi felébredni a többséget. Hiába beszél a Magyar Péter uszályában felbukkanó – évtizedekkel ezelőtt már lejáratódott Surányi György, Bod-Péter Ákos, Petschnig Mária Zita – szakértő a rezsicsökkentés, a családi kedvezmények, az anyák adómentességének a megszüntetéséről, a 13. havi nyugdíj eltörléséről, adóemelésről, új adók bevezetéséről, sőt még a katonakötelezettségről is; a kormányváltást mindenáron akarók erre csak legyintenek, mintha mindez csak kormánypropaganda lenne. Az sem ébreszt bennük kételyeket, hogy politikusaik rendre azzal ütik el a felvetéseket, hogy előbb választást kell nyerni, aztán kell dönteni. Ahogy 2006-ban történt, amikor nem győztek hazudni reggel, délben meg este; aztán a választást követően jöhetett a feketeleves, a kijózanító beismerés. Magyar Pétert persze nem fenyegeti az a veszély, mint nagy elődjét, Gyurcsány Ferencet, neki semmit nem kell majd beismernie – erre képtelen is lenne –, hiszen a tömegvonzás törvénye, Newton gravitációs felismerése okán esélye sem lesz a győzelemre. Sokkal inkább Márki-Zay Péter sorsa fenyegeti, és a lufi kipukkanása után az újabb messiásvárás rémétől retteghet.

Persze, mindez csak akkor válik biztossá, ha a Csipkerózsika-álmokat kergetők egy részét sikerül felébreszteni, ha a többség nem válik Cippola révült foglyává. Mindenkit nem lehet meggyőzni, de a bizonytalanokat, a közhelyekkel, frázisokkal elkábítottakat fel kell ébreszteni, mert egy késői ébredés túl fájdalmas lenne, jövő májusra már értelmetlenné válik az összes számháború.