Esély a hosszú távú békére?

A zsidó emberek és a zsidó állam szűnni nem akaró pusztító törekvések célpontja ma is. Legutóbb 2023-ban palesztin terroristák rohanták le Izraelt és véres öldöklésbe kezdtek. Alig néhány óra alatt több száz ártatlan, fegyvertelen civilt gyilkoltak és sebesítettek meg. Válogatás nélkül mészároltak az utcán vagy elhurcolták őket, de betörtek a házakba is, és kegyetlenül végeztek mindenkivel, csak azért, mert zsidók. Drámai felvételek kerültek fel a közösségi oldalakra a terroristák őrjöngéséről, a megtestesült gonoszság tombolásáról, az elállatiasodott arab fegyveresek borzalmas tetteiről, halott zsidó nő teste feletti ünneplésről. Azonban két év háború után újra béke van a Közel-Keleten, miután életbe lépett a Trump-adminisztráció közvetítésével létrejött gázai tűzszünet. Az első izraeli túszokat már szabadon is engedték. A dokumentumot aláírók történelmi jelentőségűnek nevezték a tűzszüneti megállapodást.

Megdöbbentő azonban a kontraszt, ha egy nagy lépést teszünk a múltba, és közel 3350 évet lépünk hátra. Ennyi év telt el azóta, hogy az izraeliták egységes nemzetként álltak a Sinai-hegy lábánál, és elfogadták a tízparancsolatot. Egy nemzet születésének a pillanata volt ez. Azonban, amikor mindez történt, az a későbbiek során hatással volt nem csak Izraelre, hanem az egész emberiségre. Ugyanis a zsidó vallás az emberi lét legmélyebb erkölcsi normarendszerének a megfogalmazója, a tízparancsolat pedig ennek az aranyfoglalata. Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a tízparancsolat az emberi lét legfőbb erkölcsi talapzata. Az elmúlt évszázadok során mégis számos politikai és vallási irányzat szembefordult ezzel. Így az egész emberi létezés legfőbb rendjét támadták, a zsidó kultúra legmélyebb gyökereit szaggatták. Ahogyan történt ez 2023-ban is a Hamász terroristái részéről. Ráadásul őket ünnepelhették a palesztinok Európa-szerte. Több ezer ember vonult az utcákra akkor Berlinben és Londonban is. Többek között azok, akiket az elmúlt években beengedtek Nyugat-Európába. Palesztin zászlókat lengettek és kórusban ordították: Allahu Akhbar, vagyis Allah a leghatalmasabb. Az antiszemitizmus nyugat-európai eszkalációjáért elsődleges felelősség terheli az antiszemitizmust államaikba importáló és azt birka módra eltűrő balliberálisokat.

Európa mintha elfelejtette volna, hogy 2021-ben is számos nyugati európai országban, például Németországban, Olaszországban, Egyesült Királyságban és Ausztriában Izrael-ellenes tüntetések zajlottak, melyek fröcsögtek az antiszemitizmustól és súlyos atrocitások történtek. Akkor is a palesztin terrorszervezetek rakétatámadásai által kiprovokált, Izraellel történt összecsapások előzték meg a nyugat-európai nagyvárosokban fellobbant tüntetéshullámot. Már akkor az Izrael-ellenes tüntetések láthatóvá tették az antiszemitizmus mélységét. Néhány évvel korábban még elképzelhetetlennek tűnt, hogy Németország utcáin őrjöngő tömegek a zsidók halálát kívánják. A zsinagógák előtti dühös tüntetők zsidóellenes jelszavakat és fenyegetéseket skandáltak, izraeli zászlókat égettek. Az egyre sűrűsödő leplezetlen gyűlölet szinte tapintható volt. Azonban Ausztriában akkor hamar csend lett, köszönhetően annak, hogy Sebastian Kurz akkori szövetségi kancellár a szolidaritás jeleként kitűzte a szövetségi kancellária és a külügyminisztérium épülete elé az izraeli zászlót. „A terrorizmus kapcsán soha nem lehet semlegesség” – jelentette ki az osztrák külügyminiszter a Hamász rakétatámadásai kapcsán. Kurz kancellár következetesen tartotta magát ahhoz az uniós döntéshez, amely már évekkel azelőtt a Hamászt a terrorista szervezetek közé sorolta.

A fönti események a tudatos nyugati történelemhamisítás veszélyeire és következményeire hívják fel a figyelmet. Erről, mi magyarok sokat tudnánk beszélni, akár Trianon okán is, de maradjunk a fönti eseményeknél. Kétségtelen, hogy a világ közvéleménye és ezzel együtt az arab világ is minimum árnyaltabban alkotna véleményt a palesztin terrorszervezetek és Izrael közötti összecsapásokról, ha száz éve nem lennének folyamatosan és szándékosan hazugsággal tudatlanságban tartva az emberek. Arról nem is beszélve, hogy a zsidókkal és Izraellel szembeni gyűlölet sem terjedne rohamléptekkel napjainkban, ha történelmi hitelességgel beszélnének a világ vezető hatalmai Izrael múltjáról és jelenéről. Soha nem beszélnek a nyugati politikusok arról a nyilvánosság előtt: olyan, hogy palesztin nép nem létezik és sohasem létezett. Mert palesztin állam sem létezett sohasem, és nem létező államnak nem lehetett fővárosa Jeruzsálem. Egyetlen országnak volt fővárosa Jeruzsálem, Izraelnek, illetve Júdeának több mint ezer esztendőn keresztül. Soha a történelem folyamán nem létezett sem olyan civilizáció, sem olyan nép, sem olyan nemzet, amelyet palesztinnak neveztek volna. Sohasem létezett továbbá a történelem folyamán olyan palesztin államalakulat, amelyet arab-palesztinok kormányoztak volna, és soha nem létezett komolyabb palesztin-arab nemzeti mozgalom 1964 előtt. Az úgynevezett palesztin nép szimbóluma Jasszer Arafat is egyiptomi születésű. Viszont az első izraeli államalakulat Kr.e. 1312-ben jött létre, kétezer évvel az iszlám megjelenése előtt. A palesztinok valójában kreált nép; olyan, amelynek nincs önálló nyelve, saját kultúrája, civilizációja, népművészete, történelme.

A valóság az, hogy a rómaiak Jeruzsálemnek a Bar Kohba felkelés (Kr. sz. 138) leverése utáni lerombolását követően még a nevét is el akarták törölni Izraelnek és Jeruzsálemnek. Izrael ekkor kapta a rómaiaktól a Palesztina nevet, de ez nem egy új ország jelölésére szolgált, hanem egy földrajzi, közigazgatási egység, terület megnevezése volt. Egyébként is a Palesztina szó a Filisztea szóból ered, amely a filiszteusokra utal, akik Izrael területének tengerparti sávját lakták egykoron a zsidók honfoglalása idején. A filiszteus egy tengeri nép volt, és leszármazási vonal szerint annyi közük van az araboknak genetikailag hozzájuk, mint nyúlnak a hócipőhöz. Később nagyrészük asszimilálódott, más részük elpusztult a területért vívott harcokban. Filiszteusok közel háromezer éve már nem léteznek. Nem azonosíthatjuk a Palesztina kifejezést Izraellel sem Júdeával, mert ahogyan föntebb már mondtam, az egy földrajzi térséget jelöl, azt a helyet, ahol a filiszteusok éltek, ami ma többek között Gáza és környéke. Palesztina lett Hadrianus római császár óta az egész leigázott Júdea-provincia neve.

A két világháború között a brit mandátum idején a Palesztina nevet újították meg, így minden etnikum, amely ott élt – legyen akár arab, zsidó vagy örmény –, palesztin lett. Tehát a földrajzi, illetve közigazgatási névként használt Palesztina kifejezés a valóságban nem jelent sem államot, sem népet. Az első világháborúban győztes Szövetséges Főhatalmak Tanácsa az itáliai San Remóban 1920 áprilisában megrendezett tanácskozásán állapodott meg a Török Birodalom uralma alól felszabadított közel-keleti térség helyzetének rendezéséről. Az ENSZ elődje, a Népszövetség is a fönti határozatnak megfelelően bízta meg Nagy-Britanniát a zsidó nemzeti állam megteremtésével. Az 1920-as San Remó-i határozat, mint kötőerővel rendelkező dokumentum egész Palesztinára kiterjedt, és annak egész területét egy jövőben létrehozandó zsidó államnak szánták. Mit takart akkor Palesztina? A teljes mai Izraelt, Gázát, Ciszjordániát (azaz a megszállt területekként számon tartott Nyugati partot, eredeti nevén Júdeát és Szamariát), és a teljes mai Jordániát is! Valójában a kétállami megoldás gyakorlatilag már megvalósult Jordánia létrehozásával, amely állam az első világháború előtt még nem is létezett. Ugyanis az akkori brit gyarmatügyi miniszter, Winston Churchill, Woodrow Wilson amerikai elnök határozott tiltakozása ellenére, egyetlen nagyhatalmi aktussal felosztotta Palesztinát a Jordán folyóhoz képest keleti és nyugati részre. Tulajdonképpen az ENSZ elődje, a Népszövetség és a Brit Birodalom megszegte a zsidóknak tett ígéretét.

Nem kétséges, hogy a történelmet meghatározó dokumentumok közül a Biblia gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására. A mai nyugati világrend a könyvek könyvének előírásai, közülük is kiemelten a tízparancsolat, vagy az arra való hivatkozással alakult ki. Az az ősi nép és az a több ezer éves gyökerekkel rendelkező állam, amelyen keresztül a világ a tízparancsolatot a Teremtőtől megkapta talán több tiszteletet és megbecsülést érdemel. Fel kellene hagynia Nyugatnak a történelemhamisítással, illetve a hazug, valótlan állításokkal és valós tények hamis színben történő feltüntetésével. Meggyőződésem, hogy így egyre kevesebb zsidógyűlölet lenne a világban, és még a tízparancsolat normarendszere is egyre több ember szívében találna helyet. Így valóra válhatna a most aláírt tűzszüneti megállapodás utolsó oldal első bekezdésben megfogalmazott cél: „Toleranciát, méltóságot és esélyegyenlőséget kívánunk minden ember számára, hogy ez a régió olyan hely legyen, ahol mindenki békében, biztonságban és gazdasági prosperitásban valósíthatja meg törekvéseit, faji, vallási vagy etnikai hovatartozástól függetlenül”.

A szerző jogász