Furkósbot

A pesti belvárosiak élcsapata minden alkalmat megragad arra, hogy vidékizzen. Az Erdélyben nótázó Orbán Viktor, aki többek között ezzel ünnepelte a friss magyar Nobel-díjast, kihúzta a gyufát náluk. Azt dalolta ugyanis, hogy „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házigazda, furkósbottal ki nem ver”. Több se kellett a hetyke Momentum Mozgalomnak. Közzétették rövid fogalmazásukat ebben az ügyben: „Megnyugtatjuk, nem lesz itt sem gazda, sem furkósbot, a változást akaró emberek fognak dönteni a szavazófülkében. Folytatják? A kormányváltás rajtad múlik!”

A magyar kormányfő dalos megnyilvánulásán túl nyilván a gyűlöletes vidéket és vidékieket jelző gazda szó bőszíthette fel őket. Ezen sincs mit csodálkozni, a menetrendszerűen a pesti flaszteren tüncikéző momentumosok elemi erejű ellenszenvvel fordulnak szembe azokkal, akik nem fővárosiak. Tapló, fogatlan és fogalmatlan, buta, tájékozatlan, alkoholista, gumicsizmás fogyatékos, vagy mint a mára már szerencsére nagyjából elfelejtett momentumista Mécs-gyerek írta: a guruló bőröndös senkiházi vidékieknek nincs helye sem Pesten, sem pedig Magyarországon. Egyáltalán a világban szerintük sehol nincs helyük. Nem úgy, mint a városok járdáin rollerozó, hátizsákos, laptopos haladóknak, akik aztán mindent tudnak és kilefetyelnek az életről.

Nem kellenek tehát a gazdák, vagyis a – szerintük – parasztok, hiszen a magyar vidéken olyan sötétben vegetálnak az emberek, ahová esélye sincs a Momentum fényének betörni. Az úgynevezett parasztokat hidegen hagyja az a szellemi színpompa, amit momentumék kilobogtatnak magukból. Nem rajonganak a szivárványszínű zászlókért. A jogállamiságért, a demokráciáért, az emberi és az állati jogokért, a beszűkült tudatú vidéki senkik nem ismerik fel a migráció hozta korlátlan szabadságot, a szexuális kisebbségekről pedig egyáltalán nem lehet velük beszélni. Azt mondják, nekik csak nők meg férfiak vannak, a másfélék hidegen hagyják őket.

A politikából jó néhány éve kikopott momentumosok világképének lényege a folyamatos tagadás. Nem kell olimpia, nem kell nemzeti szuverenitás, nem kell igazságszolgáltatás, főleg akkor nem, ha szélsőbaloldali terrorlegények és lányok helyretételéről lehet szó. Éljen Ilaria Salis, a hős olasz garázda, vihoghatnak egyre ványadtabb tüntetéseiken, miközben a félnótás szónokok vezényszavára lesnek.

A mulatozás és ünneplésellenes momentumosok az élet más területein sem mennek a szomszédba határozottságért. Nemrégiben levelet írtak például Dobrev Klárának, a Demokratikus Koalíció vezetőjének. Ebben azt nehezményezik, hogy a DK-s kedves Klárának nem tetszik az, hogy a Momentum nem támogatja a DK kezdeményezését parlamenti vizsgálóbizottság létrehozására, „aminek a feladata az elhíresült Szőlő utcai intézetben történt pedofil bűntettek fideszes érintettjeinek kivizsgálása”.

Hoppá! Dobrev Klára rágalmazó szavaihoz habozás nélkül csatlakoznak a fenti mondattal momentumék.

Támogatásuknak azonban jól megkérik az árát. Tájékoztatják a kedves Klárát, hogy rajtuk nem múlik a vizsgálóbizottság felállítása, elnökségük úgy döntött, hogy aláírásukkal támogatják azt. Azonban ehhez az kell, hogy a Demokratikus Koalíció is hozzon végre áldozatot a kormányváltás érdekében. Kedves Kláráék ne induljatok el a 2026-os választáson. Mégpedig azért, mert nem következhet be az ellenzéki győzelem csak akkor, ha a Tiszán kívül más párt nem indul el a Fidesz ellen.

A balliberális élcsapat efféle mesterkedésekkel kampányol, miközben Orbán Viktor vidáman énekelve ünnepel az erdélyi éjszakában. Mert a gazdák és a házigazdák itt maradnak. A vidékiek főleg.