Háromtest horror

Donald Trump beiktatási beszédében azt hangsúlyozta, hogy szemben elődjével, neki személy szerint is jó kapcsolata van az orosz és kínai elnökkel egyaránt, és fontosnak tartana egy hármas találkozót is. E reménykeltő kijelentés egyértelművé tette, hogy az amerikai elnök lehetségesnek, sőt kívánatosnak tartana egy olyan hosszútávra szóló stratégiai együttműködést, amelynek nyomán a világhatalmi rendszer meghatározó elemévé egy amerikai, kínai, orosz „háromtest birodalom” válna. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy e háromtest birodalommal szemben nem létezhet hasonló súlyú ellenerő, így konstruktív alternatívája nem nemcsak, hogy nincs, de ez nem is értelmezhető. Az elmúlt kilenc hónap során azonban nem jött világra ez az „újszülött”, pedig a világnak igen nagy szüksége volna egy ilyen stabilitást jelentő szerveződésre.

Érdemes lenne eltöprengeni azon, hogy vajon mi lehet az, az ellenerő, amely ugyan konstruktív alternatíva nem tud lenni, de képes arra, hogy egy ilyen triumvirátus létrejöttét megakadályozza, vagy legalább is hátráltassa. A probléma lényegének a megértéséhez először is a világhatalmi rendszer struktúra-dinamikájának drámai változásaival kell szembesülnünk. Az amerikai birodalom évszázada lejárt, és mivel a modern Nyugat eddigi öt birodalma mind széthullott egy évszázad elteltével, így az amerikai világbirodalomra is ez a sors vár. Sorsának beteljesedése akár hamarabb is végbe mehetett volna, mert ez előtt az amerikai, kínai, orosz háromtest birodalom előtt volt egy másik hármas világbirodalom-szerveződési kísérlet is. Ez egy eurázsiai együttműködési rendszer volt a szemérmesen „Európába öltözött” negyedik német birodalom, az orosz és kínai birodalom között. Ennek létrejötte, megerősödése azonban olyan súlyos kihívást jelentett az amerikai birodalom számára, hogy az mindent igyekezett megtenni e szerveződés lerombolása érdekében. Ukrajna csak egy katonai platform, amely geopolitikai helyzeténél fogva lehetőséget adott az amerikai birodalomnak arra, hogy ukrán-orosz konfliktusnak álcázva intézzen stratégiai kihívást Oroszország ellen. És bár az orosz-európai kapcsolati rendszert valóban sikerült romba döntenie, s komolyan károsodott Európa és Kína kapcsolati rendszere is, ám ezzel az intervencióval Kína és Oroszország összefonódása viszont minden eddig elképzelhetőnél szorosabbá vált, s ez legalább olyan veszély az amerikai birodalom számára, mint amilyen ennek az első háromtest birodalomnak a létrejötte volt.

Amerika ebben a valójában első sorban Oroszország ellen viselt háborújában vereséget szenvedett, amit az amerikai elnök az orosz elnökkel folytatott alaszkai tárgyalásai során nagy valószínűséggel deklarált is. Egyúttal igazi üzletemberként együttműködést ajánlott a világ és benne Európa befolyási övezetekre osztásával és „kiaknázásával”. Ám azóta kiderülni látszik, hogy megerősödőben van egy újabb háromtest birodalmi konstrukció, amelynek kezdeményezőit azért nehéz beazonosítani, mert az ugyan nyilvánvaló, hogy Magyarország s esetleg Szlovákia kivételével az összes európai ország, és ami ennél is sokkal súlyosabb, az Európai Unió egész uralmi struktúrája ezt az alternatív háromtest konstrukciót támogatja „bérgyilkosként”, de a „megbízó” kiléte elég „diszperz” ahhoz, hogy nevén nevezzük. Kilétének tisztázását talán elősegítené az, ha egyre láthatóbb törekvéseinek jellegzetes mintázataiból próbálunk visszakövetkeztetni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a világot ténylegesen irányító szuperstruktúra létére és törekvéseire általában a cselekedeteinek következményeiből, e következmények jellegzetes mintázataiból próbálunk visszakövetkeztetni, mert valóságos formájában „láthatatlan”, sőt igazából „nem létező”, legalább is ezt terjeszti önmagáról.)

Az egyre zavarosabb és veszélyesebb örvénylésekből egy olyan alternatív „háromtest” birodalom képe látszik kibontakozni, amelynek geostratégiai alapját Oroszország szétroncsolásának lehetősége, sőt ennek elérhető közelsége jelenti. (Most egyelőre tegyük zárójelbe azt, hogy e stratégia reális kivitelezhetősége mekkora, és nézzük miként képzelik ennek az alternatív háromtest birodalomnak a főkonstruktőrei ezt az új világbirodalmat.) A stratégia lényege tehát az a feltételezés, hogy Oroszország megsemmisíthető és felosztható. Az európai rész egy az Atlanti-óceántól az Urálig húzódó Nagy-Európa eleme volna, az ázsiai részt pedig együttműködése „jutalmául” Kínának engednék át. A harmadik értelemszerűen az amerikai birodalom lenne. Mindebből elég egyértelműen látszik, hogy e konstrukció kizárólag akkor értelmezhető, ha valóban van realitása egy Oroszország megsemmisítésére irányuló stratégiának. Ez a kérdés azonban természeténél fogva megválaszolhatatlan. A világ két atomhatalmának egyikéről van szó, egy olyan hatalomról, amely akár az egész világ elpusztítására is képes lehet, technikai értelemben egészen biztosan. Megsemmisíthetőségének feltételezése tehát csak akkor megalapozott, ha a részéről való nukleáris fegyverekkel történő visszacsapás kizárható. Ennek kizárhatóságáról azonban egyelőre semmit sem tudunk.

Mindebből elég egyértelmű, hogy az emberi világ létezésének legveszélyesebb kritikus elágazási pontjához közeledik. Az ezt kiprovokáló destruktív világerő egyelőre politikailag korrekt módon nem megnevezhető, de közeledik az idő, amikor a világnak el kell döntenie, hogy ragaszkodik a politikai korrektséghez, ám akkor elpusztul, vagy összeszedve minden bátorságát s nevén nevezi ezt a „nem létező” erőt. Sok szerencsét!