Terrorizmus és baloldal

A baloldali politikai gondolkodás gyökereibe van oltva az erőszak, a jogtiprás, az emberi méltóság tiszteletének hiánya. Ennek lehettünk tanúi tizenkilenc évvel ezelőtt is, ’56 ötvenedik évfordulóján. Miközben a Rákóczi úton Gyurcsány rendőrei embereket vertek, ujjakat és bordákat törtek, szemeket lőttek ki, a Kossuth téren a bolsevikok utódai ünnepi tűzijátékkal szórakoztatták magukat. Ennek lehettünk tanúi 2023-ban is, amikor az olasz antifa Ilaria Salis az elvtársaival karöltve szimplán ideológiai indíttatásból köztörvényes bűncselekményt követett el. Önnön borzalmaikban szinte kéjelegve, magyar embereket vertek félholtra Budapest utcáin. Miközben a súlyos, néhány esetben életveszélyt okozó testi sértés magyar áldozatai még mindig a bestiális antifatámadás következményeit szenvedik, addig a morálról, a jogállamiságról papoló brüsszeli politikai elit nem szavazta meg az olasz nő mentelmi jogának felfüggesztését. Sőt, a döntéshozatal után európai parlamenti elvtársai ünneplésben részesítették, virágcsokorral köszöntötték! Minössze két szavazaton múlott, és a magyar áldozatok mellett nem álltak ki a magyar baloldali ellenzék európai parlamenti képviselői. Hogyan lehet valaki magyar létére saját honfitársainak az ellensége, hogyan lehet a magyar baloldali ellenzék tagjainak káini lelkülete? Volt kitől tanulniuk.

A mai magyar baloldal szellemi elődei mesterei voltak a becstelenségnek és a gonoszságnak. Visszamenve Leninig, ő a mai fogalmaink szerint nem volt más, mint a németek részéről pénzelt gátlástalan politikai kalandor, aki hatalomra jutása után hazájában a permanens terrort állami szintre emelte. Ennek fenntartása érdekében összetákolta áltudományát, amit később leninizmusnak neveztek, amelynek célja az „új ember” kialakítása volt. Ha megpróbálunk erről az új emberről megközelítő képet alkotni magunknak, akkor a minden érzelem nélküli és teljesen lelkiismeretlen intelligenciával bíró ember jellemrajza sejlik fel előttünk. Az új ember „megteremtése” során a lelkiismeretet fokozatosan elsorvasztották, és a hideg, a morál és a lelkiismeret iránt sohasem érdeklődő, gátlástalan, szeretet nélküli intelligenciát összekapcsolták azzal a magas szintre fejlesztett akarattal, amely határtalan brutalitással teljesítette azt, amit fentről, mint célt, megadtak. Ez a jellemrajz pontosan ráillik a baloldali antifamozgalom tagjaira, ráillik az olasz Ilaria Salis tanárnőre, és ettől a jelenlegi hazai események fényében csak karnyújtásnyira vannak a Tisza Párt szimpatizánsai.

A második világháború után a fejlett Nyugat a baloldali pártok révén megkapta a leninizmust, ezt a brutálisan torz és morálisan lealacsonyodott eszmevilágot. Nyugat- Európában hihetetlen méreteket öltött a baloldali terrorizmus, amelynek összefonódása a keleti blokk országainak felső vezetőivel nyílt titok volt. Minden terrorista csoport közül a leghírhedtebb mozgalom a Vörös Brigádok (Brigate Rosse, BR), a kommunista eszme szülte formáció volt Olaszországban, amelyet 1970-ben Milánóban alapítottak. Tagjai lelkesedtek a bolsevik forradalom eszméjéért, céljuk az állam meggyengítése és a proletár­forradalom kirobbantása volt. Ezt gyújtogatások, robbantások, ember­rablások és gyilkosságok útján akarták elérni. Amikor a baloldali felső vezetők gondolkodásmódjának a terrorizmussal kapcsolatos lélek- és jellemrajzát vizsgáljuk, elrettentő példaként kell megemlítenem Francois Mitterand volt szocialista köztársasági elnök 1985-ben tett intézkedését. Ugyanis védelmet ígért azoknak a terrorizmusért távollétükben elítélt, és Franciaországba szökött, ott bujkáló olasz bűnözőknek, akik szakítottak múltjukkal és integrálódtak a francia társadalomba. A szocialista elnök érvelése szerint az olasz törvénykezésnek az európai jogi normákkal való kibékíthetetlen ellentéte vezette döntése meghozatalához. Mintha a történelem ismételné önmagát. Hasonlóan torz jogi érvelések mentén napjainkban már nem egy baloldali államfő, hanem maga az Európai Parlament tette le a voksát a baloldali terrorizmus mellett.

Mitterand-nak azonban nem ez volt az egyetlen meglepő „baráti” gesztusa a baloldali terrorizmussal kapcsolatban. Franciaországban 1979 és 1987 között vált hírhedté a Közvetlen Cselekvők (Action Directe, AD) névre hallgató francia marxista terrorszervezet. Céljuk a fennálló demokratikus berendezkedés megdöntése és a marxista állam megteremtése volt. Támadásaik nagyrészt a NATO-intézmények, a francia kormányhivatalok, az amerikai és a zsidó érdekeltségek, a multinacionális vállalatok és üzletemberek ellen irányultak. A szervezet 1980-ban letartóztatott vezetőit egy évvel később, 1981-ben Mitterand szocialista elnök amnesztiában részesítette.

Miért is várunk ma más erkölcsi és jogi hozzáállást az Unió baloldali vezetőitől és európai parlamenti képviselőktől? Sokan emlékeznek még a németországi Vörös Hadsereg Frakcióra (Rote Armee Fraktion, RAF), vagy más néven a két vezetőjéről, Andreas Baaderről és Ulrike Meinhofról elnevezett Baader-Meinhof Csoportra is, amely egy 1968-ban alapított nyugat-német bolsevista terrorszervezet volt. Nem meglepő számunkra, hogy ezt a bűnszervezetet az akkori kelet-német titkosszolgálat (Állambiztonsági Szolgálat, Stasi) anyagi támogatásban részesítette. A mindenkori regnáló baloldal Európában mindig is elkötelezett volt a baloldali terroristák mentegetésében.

A hazai baloldal múltja sem fest másképp. A magyar állampárti vezetés egyik feltáratlan fejezete Iljics Ramirez Sanchez (alias Carlos, más néven Sakál) baloldali terrorista magyarországi tartózkodásának története. 1979-ben az összes nyugati rendőrség által körözött Carlos a barátnője, Magdalene Kopp és Johannes Weinrich, a RAF nevű terrorista mozgalom tagja társaságában érkezett Magyarországra jemeni útlevéllel. Az Intercontinental szállodában fészkelte be magát, majd rövid idő multán a rém a Rózsadombon villát bérelt. Az elkövetkező öt évben Carlos főhadiszállása Budapest lett, és innen szervezte meg gyilkos merényleteit. Kádár János álszent módon még azt is megígérte Bruno Kreisky osztrák kancellárnak, hogy közreműködik a terroristacsoport kézre kerítésében, miközben mélyen hallgatott arról, hogy Carlost éppen itthon rejtegetik. Dokumentáltan igazolható, hogy Kádár Jánossal is több alkalommal találkozott. 1990-ben Györgyi Kálmán legfőbb ügyész vizsgálatot indított a korábbi politikai vezetők felelősségének megállapítására. Ezek közül a személyek közül feltehetően még számosan élnek, köztünk élnek és vagy aktív részesei a hazai politikai életnek, vagy élvezik megemelt nyugdíjukat. Érdekes módon a vizsgálat egy év után eredménytelenül lezárult.

Azonban a közelmúlt időszak szocialista kormányzásának történései is kézzelfoghatóan igazolják, hogy a hazai baloldal vezetői a mai napig sem tudtak megszabadulni azoktól a jellemtulajdonságoktól, amelyeket a „tan” sulykolt beléjük: hideg, a morál és a lelkiismeret iránt sohasem érdeklődő, gátlástalan, szeretet nélküli, tisztán materialista intelligencia. Ennek tudható be, hogy Gyurcsány Ferenc 2006 októberében megpróbálta a demokrácia álarca mögé bújva a terrort újból állami szintre emelni, rövid ideig tartó sikerrel. Anakronisztikus módon a hazai baloldalt meghaladni akaró Tisza Párt mégis a baloldal szellemi örökségét képviselve a mai politika keretek között ugyanazt akarja megvalósítani.

Ezért ezt a lelkiismeret és morál nélküli, gátlástalan, hazát és jövőt eláruló, baloldalinak sem mondható tiszás mozgalmárokat egyszer és mindenkorra ki kell zárni az ország sorsának intézéséből.

A szerző jogász