Bár a harci kürtöt már sokan megfújták, mégsem hallották meg elegen. Pedig az emberiség történetében a kürt mindig is a figyelmeztetést jelentette, figyelmeztetést a veszélyre, avagy felhívást a harcra, a közös sors vállalására. A világ mai helyzetében égető szükség lenne arra, hogy felfogja az emberiség, immáron a szakadék szélére érkezett. Erkölcsileg mindenképpen. Oly mértékben nőtt az elkövetett bűnök száma szerte a világon, amiket az ember már nem tud jóvá tenni. Merényletek és merénylet-kísérletek történnek politikusok és közéleti emberek ellen, lejárató, hazug akciók szerveződnek gondolkodni merő tudósok, írók, költők ellen, akasztással fenyegetnek újságírókat, a kábítószer kereskedelem virágzik, a hatóságok tehetetlenek, a világszervezetek tele vannak sanda szándékú bűnözőkkel, például káros oltásokkal kísérleteznek a „népességfogyás” érdekében, tehát van itt minden, mint a bazárban, csak éppen rend nincs. Az újságok többsége csak arra jó a világban, hogy riogassák az embereket az egyre szaporodó bűnözőkkel és bűnügyekkel, megfékezhetetlen a migránsáradat, ötlettelenek a világ urai a gondok megoldását illetően, s már azzal is szembe kell nézni, hogy tinédzser lányok gyilkolnak Svédországban, mégpedig azért, mert a bűnbandák Svédországban őket használják fel arra, hogy parancsra gyilkoljanak. Bőven lehet még sorolni az életünket rendre megzavaró abszurditásokat, melyek naponta szaporodnak, s melyekre nem ajánl gyógyírt senki. Mi csak egyet látunk, de azt egyre világosabban, hogy bajban a világ! Eltűnt belőle a rend, a láthatatlan vezéreknek a káoszteremtés az érdeke, lássuk be, sikeresen csinálják. A káosz ugyanis már eluralta a világ jelentős részét, s ez idő tájt a demokráciáról hablatyoló, magukat politikusnak tartó, ám az emberiség méltó életét megteremteni nem tudó alakok dáridója folyik. Ők azok, akik háborúba akarják tolni az egész emberiséget, persze részben már sikerült is nekik, mert rombolni tudnak, de építkezni nem. A napi híreket olvasva, az ember már a Marsra, vagy ha az nem megy, legalább a sarkvidékre óhajt távozni, csak hogy a mindennapi hazugságok ne mérgezzék tovább az életét. Mert mérgezik, ez vitathatatlan. Mi több, a betegségstatisztikák is ezt mutatják, s ezt jó volna bizony alaposan elemezni.
Mindazt, amit fentebb leírtam, jószerével mindenki tapasztalja. A magasságos Európai Unióban úgy élünk – na nem a tehetségtelen vezérei, hanem a többség, mint akiket földbe ástak, és azt vetik oda nekik, hogy most szárnyalhatsz. Nem elég, hogy maga az Unióba való belépésünk is nagy változás elé állította országunkat politikai, gazdasági, és kulturális téren is, s cseppet sem vagyok meggyőződve arról, hogy honfitársaink meg lennének elégedve azzal a kettős mércével, amellyel az Unió „fura-urai” sújtják a magyarokat. Alapos az ember gyanúja, hogy felforgatás a céljuk. Már csak azzal is, hogy bevallottan háborúpártiak, s minden nap kiderül valami, ami ezt bizonyítja. Mi, magyarok, mondhatjuk, hogy állandó a fenekedés ellenünk, ez idő tájt azért, mert nyíltan nem vagyunk háborúpártiak. Ez a magasságos EU-ban büntethető cselekedet. Büntetnek is! Von der Leyen és Weber úr, bár bevallottan háborúpártiak, mégsem adnak magyarázatot arra például, hogy hol fogják, hol fogjuk átvészelni a háborút, ha kitörne. Vajon kiket ajánlanának „puffernek”, honnan irányítanak majd, miféle bunkerből, és így tovább. Lelkileg és anyagilag is a kifosztásunk a cél, erre számos példát lehetne mondani. Csak most már arra várnánk, hogy valaki végre mondja meg, mi végett vagyunk benne ebben a dicstelen társaságban, amely Európai Uniónak nevezi magát, s az évszázad legtehetségtelenebb „beavatott” nője vezeti, aki haveri segítséggel elérte, hogy elvegye az Európai Unióba vetett bizalmát az európai polgároknak. Hogy szétesőben van az Unió, az minden tisztességes ember számára cáfolhatatlan. Erkölcsileg mindenképpen mélypontra került, a fentebb jelzett példák is bizonyítják, pedig csak „szemezgettünk”. Mára már világos az is, hogy Európa nem önálló, hanem a globalista elit tartja pórázon, legyen az amerikai vagy európai illetőségű. „Money makes the world go round” - szól a Kabaré című film slágere, azaz a pénz körül forog a világ. A pénzzel lehet pórázon tartani manapság mindenkit, ezt a mindennapi történések kiválóan bizonyítják. Európát is. Mert Európa messze nem önálló, s messze nem prosperál. Tehetségtelen politikusai ugyanis kiszolgáltatottá tették. Ám ez „csak” a gazdaságra vonatkozik. Számomra viszont fontosabb az, ami szintén napnál világosabb, hogy az Európai Unió lassan, de biztosan feladta konzervatív értékeit. Múltját, karakterét, kultúráját, kereszténységét. Magyarán az éltető táplálékát.
Jó ideje tudjuk, látjuk, hogy kétpólusúvá válik a világ. Amerika mellett a Távol-Keletre tevődik át a hangsúly. Az Unió ezt a tényt láthatólag képtelen kezelni. Ezt is! Nem jön rá arra sem, hogy hiba kívül tartani Oroszországot az Unióból, meg a tisztességes tárgyalásokból. Tudom, hogy ezen kijelentés sokakat megrettent, mégis azt gondolom, gondolkozzanak, és tájékozódjanak alaposabban az orosz kultúráról, történelemről. Hasznukra válna.
Amúgy meg, ha már kultúráról esett szó /szerintem fontosabb, mint a gazdaság, de ez a gondolkodás biztosan kiveri a biztosítékot egyesekben/, ide tartozik, hogy minden nemzet védhesse a maga nemzeti értékét, kincseit. Sok politológusunk kifejtette már, megengedhetetlen az EU-ban, hogy az alapító tagokat nagyobb gazdasági előnyök illessék, mint azokat, akik később lettek tagjai. Magyarán minden nemzet szuverenitása elsődleges szempont legyen, ez lenne a kívánalom. Mert most cseppet sem az. Mint ahogy a kisebbségi politika is jócskán hagy kívánnivalót maga után. Mondhatni, a kezdetek óta. Nem a tisztességes egyenrangúság jegyében folyik ott már semmi. Sajnos nem vagyok, s nem vagyunk jósok. De azt sokan látjuk, hogy ez az Unió nem az, amire vágytak, amire vágytunk, azaz a keresztény Európára. Nekik szól az a pár mondat, amit egy interjúban halála előtt Jókai Anna mondott. „A kereszténység nem azt jelenti, hogy birkák vagyunk, hanem azt, hogy bárányok. Az irgalmasság jegyében sem szabad megengedni, hogy a farkas megegye a bárányt. Úgy látom, hogy apokaliptikus rossz kezdődik a világban, a demokráciaexport nem működik. Az embereket ott kellene segíteni, ahol élnek. A tévhiteket kellene az értelmiségnek markánsan, őszintén, nem a gyűlölet hangján, de határozottan elutasítania.”
Persze jó volna, ha úgy lenne, ahogy az írónő áhította. Sajnos nem erre tart a világ. Amikor ezt a cikket írom, a napilapok arról írtak, s joggal, hogy „tort ülnek a halottgyalázók, a digitális nekrofilek.” Továbbá, hogy „tombol a baloldali terrorizmus.” No meg közölték azt is, hogy Ursula von der Leyen, mert éppen ilyen hangulatban volt, azt találta mondani, a cikkíró szerint ordítani, hogy „Európa harcban áll”, majd mindenfélével fenyegetett, melynek lényege az volt, hogy aki nem áll be a brüsszeli nyájba, attól elvesznek minden uniós pénzt.” Szép új világ, mondhatjuk! Tehát ÉBRESZTŐ! – ennyit mondhatunk.