Gyűlöletkampányolók

Mivel mi itt hazánkban meghatározott társadalmi közösségben, állami keretek között és nem anarchiában, vadak módjára élünk, ezért nagy általánosságban kimondhatjuk, hogy még az ellenzék tagjai sem jogosultak szabadságuk parttalan, korlátlan gyakorlására, annak szellemi perverzióként történő kiélésére. Az alapvető jogok minden normális és morális társadalomban terjedelmüket illetően korlátozottak, vagyis nem korlátlan és nem korlátozhatatlan lehetőségeket jelentenek.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája Alaptörvényünkkel megegyezően többek között kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét és annak védelmét, valamint a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogot. Sem a sajtó-, sem a véleménynyilvánítás szabadsága nem ad jogi felhatalmazást még az elmeroggyant ellenzék tagjainak sem és a szellemileg csőcselék szinten vegetáló elvbarátjaiknak sem, hogy akasztással, fejbelövéssel, kivégzéssel fenyegessék az ország egyik vagy másik vezetőjét, valamint a közmédia munkatársait. A magukat művésznek kiadó agresszív baloldali színpadi pojácák sem hivatkozhatnak a véleménynyilvánítás szabadságára, sem a művészet szabadságára (ahhoz először is művészeknek kellene lenniük), színpadi fércműveik előadása során, amelyen fel akarják akasztani az ország miniszterelnökét, vagy éppen agyon akarják lőni. Azért, hogy ne lehessen mindezeket a történéseket félremagyarázni, kimagyarázni, idézem Kéri Lászlónak, az ismert közéleti személyiségnek a saját véleményét. Szerinte is az ellenzék soraiban valóban tapasztalható az erőszakra történő hergelés, felbujtás. Sőt, a beszélgetéseken előfordult az is, hogy néhányan egyenesen bizonyos személyek felakasztását követelték! No komment!

A tragikus amerikai események, Charlie Kirk meggyilkolása után megjelenő ellenzéki reakciók legtöbbje tartalmában sajnálatos módon hű maradt a már korábban lealjasult gondolkodásmódjukhoz. A megnyilvánulások jelentős része Charlie halálán élcelődik, viccelődik, gúnyolódik. Fel sem fogják, érzelmi és értelmi ingerküszöbüket meg sem érinti a tragédia valós súlya. Pedig Charlie Kirk magyar szellemi környezetünket tekintve egyenesen Tőkés Lászlóhoz vagy Sütő Andráshoz mérhető személyiség. Meggyőződésem, hogyha a konzervatív, nemzeti, polgári oldal részéről, netalán a kormányzó párt részéről jelennének meg hasonló tartalommal reakciók, akkor rasszistának és fasisztának, nácinak neveznék nemcsak a kormányt, hanem az összes Fidesz szavazót és szimpatizánst, természetesen Orbán Viktorral az élen. Ugyanis az ellenzék megmondóemberei nem tudnak önálló narratívával, a polgárok többsége számára vonzó célokkal szolgálni. Siralmasan mondanivalóhiányos politikai vegetálásuk következtében akkora mértéket öltött közöttük a szellemi kiüresedés, hogy valójában már nem gondolnak semmiről semmit. Az ilyen katasztrofális célnélküliség vezetett oda, hogy semmi másból nem áll az ellenzék politikája, mint a Fidesz és Orbán Viktor tagadásából és szidalmazásából. Stratégiájuk csupán ennyi: „orbánozással” meg „mocskos fideszezéssel” bármi megmagyarázható. Meg se próbálnak elképzelni egy olyan országot, amely ne a jelenlegi ellenében, ne azzal szemben jönne létre. Meg se tudják mondani, hogy mit terveznek, milyen jövőképet képzelnek el hazánknak.

Az ellenzék tagjai részéről megnyilvánuló erőszak, folyamatos trágárság és üzemszerű hazudozás okán tisztességes politikai piac hazánkban már nem is létezik. Napjainkra alantas indulataik kifejezésére olyan széles körű és változatos módszereket fejlesztettek ki, amelyre korábban még nem volt példa. Az agresszív modor és a trágár szóhasználat egyre elvadultabb formában és egyre gyakrabban jelenik meg a közösségi fórumokon. Úgy tűnik, ez a magatartás, a gyűlöletkampányolás permanens jellemzőjévé vált az ellenzék egészének. A másként gondolkodni merészelők szüntelen gúnyolása, a nemzeti és polgári, valamint vallásos értékeket vallók civilizált, sőt emberi mivoltának elvitatása újult erővel tört a felszínre. Mi állhat-e jelenség mögött, melyek lehetnek az okai? A gyökerek visszanyúlnak a tengerentúli liberális gondolkodásmódhoz. Ennek az ideológiának a hatására ma már az egyenlőség helytelen közfelfogása alapján minden szabály, tekintély megkérdőjelezhető. Ez a gondolkodásmód mindenkit arra késztet, hogy önmaga keresse az igazságot. Így ez a fajta demokrácia- és szabadságfelfogás észrevétlenül megszabadít minden szabály, tradicionális kötelék alól és lassan önzéshez, valamint az erények megszűnéséhez vezet. Egyszerre csak létrejön egyfajta romlott szabadság, amely arra ösztönöz, hogy mindent megtegyünk, ami jólesik. Ez a szabadság nem ismer semmiféle tekintélyt, leráz magáról minden szabályt. Ez a fajta romlott szabadság a táptalaja azoknak a torz gondolatoknak, amelyek Charlie Kirk meggyilkolásához vezettek, amelyek Donald Trump amerikai elnök vagy Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merénylethez, továbbá Andrej Babis volt cseh kormányfő megtámadására okot szolgáltattak.

Tulajdonképpen a szemünk láttára omlik össze hazánkban az ellenzék részéről a normális és morális kommunikáció. A korábbi balliberális szabad gondolat „sikertörténetként” mára létrehozta azokat a közösségeket, amelyek az igénytelen sajtó- és média termékek fogyasztóivá váltak. E tömegek igényei szókincsükben és nyelvhasználatukban folyamatosan nivellálódnak. Nem azért kellene kerülniük a durva és trágár kifejezéseket, mert azok önmagukban is helytelenek és az adott anyanyelv elleni vétségnek számítanak, hanem azért mert az a műveletlenség és a bunkóság megnyilvánulásának a jele. Érdemes lenne ezen mindenkinek elgondolkodnia. Innen pedig egyenes út vezet a gondolkodás további elszegényedéséhez, elsivárosodásához. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy a nyelvhasználat csupán a gondolkodással függ össze oly szorosan, abból egyenesen következik az egyén várható magatartása is. Az ellenzék tagjainak agresszív magatartása sugallja a „szellemi tömegtakarmányukat” fogyasztók számára a tőlük eltérő nézeteket vallók dehumanizálását, emberi minőségük tagadását. Ennek a folyamatnak egyenes következménye az utóbbi időben az utcai demonstrációk közösségellenes, taszító és trágár megnyilvánulása, „mocskos fideszezése”, akasztások, fejbelövések és kivégzések emlegetése. Mintha életükben soha, senkitől nem hallották volna azt a bibliai üzenetet, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”! Mintha soha nem találkoztak volna életük során ezzel az alapvető morális elvvel, amely valójában egy bibliai idézet, hogy "amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük".

Az agresszió, a trágár, ocsmány beszéd, a máskét gondolkodók kivégzésének a követelése a józanul gondolkodó emberek számára nem lehet pozitívum, nem lehet alternatíva. Reményeink szerint egyszer csak elege lesz abból az embereknek, hogy egyre gonoszabbá, elembertelenedetté vált az ellenzék kommunikációja. Könnyen belátható, hogy akik ilyen brutális stílusban értekeznek, azok ellenségei a rendnek, a békének és a nyugalomnak, amelyre egyébként pártállástól függetlenül mindannyian vágyunk. Nem lehetünk a végtelenségig toleránsak a vérszagot megérzett kopók hangos csaholását idéző politikai viselkedéssel, amelynek egyenes következménye egy durva, az eszközökben sem válogató gyűlöletkeltő kampány. Megbocsáthatatlan hiba lenne az ellenzék intoleranciájának tolerálása, a lassan kibontakozó erőszakot a jog eszközeivel is kordában kell tartani.

A szerző jogász