A KÖNYVES

Valójában a könyves fia címet kellett volna adnom ennek a kis cikknek, ugyanis a „sugallat”, hogy írjak, a könyves fiának köszönhető. A könyves nevét vélhetően sokan kitalálták, Püski Sándorról van szó, aki bizony már 16 éve nincs köztünk. 98 évet élt, de nem ismertem olyan embert, aki „öregként” emlegette volna bármikor is. Püski Sándort nem lehetett „leöregezni”. 98 évesen is fiatal volt.

No, de miért is írok most róla? Nos, azért, mert történt, hogy egy ismerősöm megkérdezte tőlem, nem tudom-e, hogy Döbrentei Kornél költőóriásunk Mária erejével című csodaszép könyvét hol lehet megvenni? Kérdezte ezt pedig azért, mert a Magyar Hírlapban írtam a könyvről. Én meg tévesen azt válaszoltam, hogy a Püski könyvesboltban. Elszólás volt, mert tudtam, s lapunkban is fölemlegettem, hogy magánkiadásban jelent meg a szívszorítóan szép írás. No, de tévedni emberi dolog, szegény ismerősömet sajnos félrevezettem, s ő el is ment a Püski könyvesboltba. Ahol megtudta, nem az ő kiadványuk a Mária erejével. Viszont István, az utód rögvest megígérte, hogy megszerzi neki a könyvet. Megszerezte. Nem tudom, hogy meddig szaladt érte, hiszen Döbrenteiék a pomázi hegyek közt laknak, fenn, a magasban, ahová autóval is nehéz az út. Mindenesetre a könyv már másnap a vásárló kezében volt. Bizonyítva, hogy így kell kereskedni, első a vevő. Tehetséget is, szakmai hozzáértést is, no meg tisztességet is lehet örökölni. Ez esetben ez történt, apjához méltó az utód. Pedig tudni kell, hogy nem tejbe-vajba füröszti az élet a Püski család könyves sarját, hiszen nemrégiben kellett átélnie azt, hogy a Krisztina körúti kis bolt, sokak menedéke csaknem csődbe ment. Sikerült a csődtől megmenekülnie, hogy miképpen azt nem tudom, mindenesetre megvan a bolt, sokunk örömére. Hajdani „megszületése” kész regény, mint ahogy kész regény a Püski család élete is. Összefoglalva azért, mert a történelem nem bánt velük kesztyűs kézzel, sorsukról sokan írtak cikkeket, sokan tudják, hogy kénytelenek voltak elhagyni Magyarországot. Amerikába mentek, azok az esztendők is regénybe illőek lennének, már csak azért is, mert a hatalmas Amerikában és Kanadában óriási munkával terjesztették a magyar irodalmat, s hívtak meg számos magyar írót és költőt, s neves színművészeket is. Aztán 1989-ben hazajöttek, és sokak örömére megalapították könyves cégüket. Idézem a Magyar Rádióban valamikor az 1996-os évben adott interjúból azt a részt, amikor Püski István a cégéről beszélt: „A cégünk három családtagból áll, a feleségem, a fiam és jómagam álltunk össze. Két bolti alkalmazottunk van, és hát a könyvelőnk. Ez az egész cég, ahol mindent magunk csinálunk a kéziratolvasástól kezdve a bolti kiszolgáláson át. A könyvesboltunknak az a vonzereje, hogy mi szinte állandóan ott vagyunk. Jönnek régi barátok, új vevők, beszélgetünk velük, könyveket ajánlunk, szóval szinte társasági élet zajlik a boltban. Tavaly 24 könyvet adtunk ki, idén 26 könyv van tervbe véve. A szakma talán legnehezebb része, amikor a kéziratokat kell visszautasítanom, mert bár szívesen vállalnánk, mégsem tehetjük meg, hiszen már így is napi 16-18 órát dolgozunk, és még a szórakozásunk is abból áll, hogy könyvekről beszélgetünk. Tulajdonképpen akármilyen nehéz is volt az életünk, sok megszakítással, akadállyal, de nagyon sok szépsége is volt. Olyan vevőkörünk alakult ki, amely nem csak vevőkör, hanem baráti kör is. És ezt csak így érdemes csinálni, ebben a nehéz világban, és csak így lehet eredményes is. Hogy meddig? Addig csináljuk, míg tudjuk, míg az egészségünk engedi.”

Püskiék azt bizonyították, hogy kicsi cégből is lehet világhírűt csinálni. Nekik sikerült. Mi meg nagyon sokan, nagyon büszkék vagyunk rájuk.