Kitiltás

Egy polgári laphoz méltóan nem használhatjuk pontosan azt a közkeletű kifejezést, amely azonnal a szánkra jönne, amikor megtudjuk, mit ajánlott fel Radosław Sikorski a Barátság kőolajvezetéket jelentősen megrongáló ukrán egység parancsnokának. A „Van bőr az arcán” szófordulat vulgáris változata jobban illene ide, de ettől most eltekintünk.

Robert Brovdi ettől kezdve, ha úgy tartja a kedve, akár Lengyelországban is kipihenheti a harcok okozta fáradalmait. A lengyel külügyminiszter ugyanis alig néhány órával azután, hogy a hazai diplomácia Magyarország és a schengeni övezet területéről kitiltotta Brovdit, meghívót küldött a parancsnoknak, felajánlva számára a lengyelországi nyaralást.

Azért ez nem semmi. Ugyanazon két nemzetközi struktúrában – EU és NATO – lévő egyik tagállam, meghív egy olyan embert, aki súlyos károkat okozott szövetségesének. Sikorski egy gyors „árukapcsolással” próbálta döntését megmagyarázni. Nevezetesen azzal, hogy Magyarország korábban politikai menedékjogot adott Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettesnek – akit hazájában korrupciós ügyekkel vádoltak –, tehát nekünk egy szavunk sem lehet a döntésével kapcsolatban.

Figyelembe véve, hogy Lengyelországban Romanowski aligha számíthatott volna igazságos eljárásra, mivel az előző konzervatív kormány emberei ellen a globalista varsói államgépezet szabályos boszorkányüldözést folytat, sok kivetnivaló nem lehet a politikus menedékkérelmének elfogadásában. Aztán Varsó kapott egy nagy „pofont” az Interpoltól, mert az elutasította Romanowski nemzetközi körözését. Így az ügy nemzetközi jogi értelemben rendben is van.

Persze senki sem várja el a lengyel külügyminisztertől, hogy beismerje a hazájában lévő jogállamisági „hézagokat”. De ettől eltekintve is: ad absurdum, egy jogi vitát összehasonlítani egy olyan, akár terrortámadásnak is nevezhető háborús cselekménnyel, amely majdnem tízmillió ember alapvető szükségleteit veszélyezteti. Szlovákiáról nem is beszélve. A két országnak létfontosságú, hogy az orosz olaj fennakadás nélkül érkezzen, mert más, a jelenlegi vezetéket kiváltó infrastruktúra nem létezik.

Nem térhetünk ki az elől sem, hogy a schengeni övezetből azok az uniós államok tilthatják ki az általuk nem „kedvelt” személyeket, amelyek részesei az útlevél- és vámvizsgálat nélküli határátlépési rendszernek. Lengyelország ezen országok közé tartozik. Tehát Sikorski Brovdi meghívásával nyíltan semmibe vette az EU szabályozását. Persze ilyenkor Ursula von der Leyen hallgat.

A lengyelek szájaskodása mögött ugyanaz a szándék húzódik meg, mint amilyet Ukrajna ma már nyíltan képvisel: belerángatni Magyarországot a háborúba, és rákényszeríteni arra, hogy ne akadályozza Ukrajna uniós felvételét. Mellesleg megjegyzendő, hogy Kijev belépése a közösségbe egész Európára nézve gazdasági katasztrófát jelentene.

Mindezekre Magyarországnak az volt a válasza: ez nem a mi háborúnk, semmi közünk hozzá.

A lengyeleknek sem lenne semmi közük hozzá, ha ezt akarták volna. De nem ezt akarták. Varsónak burkolt területi igényei vannak szomszédjaival szemben, konkrétan a történelmi Lengyelország visszaállítását szeretné elérni. Kifelé persze mást kommunikálnak. A „lágyabb” verzió szerint egyfajta uniót akarnak Litvániával, Ukrajnával és Belarusszal, ahol jelentős lengyel kisebbség él. Azt persze nem tudni, hogy mindezt hogyan akarják megvalósítani. A háború kitörésében Varsó lehetőséget látott ambiciózus terveinek véghezvitelére.

A magyar békeakarat azonban útját állja a lengyel elképzeléseknek.

Hát persze, hogy nyaralásra hívják Brovdit.