Ma már az orvostudomány pontosan meghatározza a memóriazavar tüneteit. Eszerint: a memóriazavar az agyi struktúrák elváltozását jelenti, amely következtében sérül az emlékek létrehozásának, megőrzésének vagy felidézésének képessége.
Mielőtt bárki is azt hinné, hogy egy orvoslással kapcsolatos cikkre bukkant, meg kell nyugtatnom az olvasót, hogy erről nincs szó. Az e helyen megjelenő írások tartalmainak hagyományait követjük, és mi sem lehet most aktuálisabb, mint Ukrajna jövőbeli sorsának feszegetése.
E témának fő „csapásáról” itt is több elemzés látott napvilágot, de a szerzők figyelmét a részletek sem kerülték el. Most egy olyan esetet idézünk fel, amely szoros összefüggésben van a memóriazavarral.
Nevezetesen arról van szó, hogy az Európai Unió vezetői, a Donald Trump amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója előtt egy állásfoglalást adtak ki. (Magyarország nem csatlakozott a nyilatkozathoz.)
Érdemes elmélyedni a dokumentum egyes részleteiben. Eszerint: Ukrajnával kapcsolatban „tiszteletben kell tartani a nemzetközi jogot, ideértve a függetlenség, a szuverenitás és a területi integritás elvét is, valamint azt, hogy a nemzetközi határok nem változtathatók meg erőszakkal”.
Nemes gondolatok, a kérdés pusztán csak az, hogy ha az EU ennyire ragaszkodik ezekhez az elvekhez, akkor ő maga miért nem követi azokat? Mert mi történt Szerbiával? Minden nemzetközi jogot áthágva az akkori amerikai adminisztráció és a nyugat-európai államok egy részének támogatásával 2008-ban elcsatolták az ország egy részét, nevezetesen Koszovót.
Csak úgy mellesleg megjegyzendő, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a mai napig az 1999-ben hozott 1244-es számú határozatához tartja magát. Ennek alapján Koszovó felett Szerbia területi integritását ismeri el.
Nesze neked nemzetközi jog, szuverenitás és területi integritás. Úgy látszik, hogy Ursula von der Leyen és csapatának tagjai memóriazavarban szenvednek. Persze az is lehet – ez a valószínűbb forgatókönyv –, hogy az ilyen magasztos eszméket éppen akkor hangoztatják, amikor ezeknek az „újragondolása” áll az EU érdekében.
Lehet erre azt mondani, hogy ez „kettős mérce”, de úgy gondoljuk, hogy ez azért több annál. Ez az európai határok tárgyalások nélküli módosítása, amelyet a fent idézett dokumentum ugyancsak elítél.
Ukrajna ügye sem mentes azoktól a lépésektől, amelyek komolyan sértik egy ország szuverenitását. Gondoljunk csak bele, kik és hogyan buktatták meg 2014-ben Viktor Janukovics elnököt a kijevi Majdan téren. Frank-Walter Steinmeier német, Laurent Fabius francia és Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter segédkezett a sikeres elnökbuktató akció végrehajtásában.
Három uniós külügyminiszter, akik beavatkoztak egy másik, szuverénnek mondott ország belügyeibe, méghozzá nem is akárhogy. Mindehhez tegyük hozzá, hogy ma Steinmeier Németország államfője, Fabius ez év márciusáig a francia Alkotmánybíróság elnöke volt, Sikorski pedig jelenleg Lengyelország külügyminisztere.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy akkori cselekedeteiket eddig senki sem kérte számon rajtuk. Senki nem számolta össze, hány nemzetközi megállapodást sértettek meg. Azt kell mondanunk, hogy Brüsszel gyakorlatában a nemzetközi jog megsértése rendszerszintűvé vált, lásd Magyarország esetét.
Mindez azt jelenti, hogy az EU számára a nemzetközi jog „újragondolása, átértelmezése” egyrészt fegyver azon tagállamok ellen, amelyek eltérnek a „fősodortól”, másrészt eszköz is, amely arra szolgál, hogy érdekeit érvényesítse.