A csókos asszony

Meglehet, sokan nem ismerik, ám a magyar operettkedvelők népes társasága bizony jól ismeri az igen tehetséges Zerkovitz Béla egyik népszerű operettjét, A Csókos asszonyt. Már csak azért is, mert számos operettsláger van benne, hogy csak párat említsek: Asszonykám, adj egy kis kimenőt, Gyere, te nímand, Kár itt minden dumáért, Tapsolj csak nékem, és így tovább, remélem nem sokat tévedtem. Mint jószerével minden operett, természetesen ez is a szerelemről szól. Két fiatal teremtés boldogságáról, melyet némiképp akadályoz több bonyodalom is, ahogy ez már az operettekben lenni szokott, mindenesetre a lényeg a boldogságkeresés, meg a darab végén bekövetkező happy end, azaz a boldog vég.

Hogy ennek a kis írásnak azt a címet adtam, amit adtam, arról egyedül a mai Európa úrasszonya, azaz Ursula von der Leyen asszony tehet. Aki az utóbbi, háborús, könnyűnek cseppet sem mondható politikai nehézségek közepette, megszámlálhatatlanul sokszor ugrott már Zelenszkij ukrán – jelenleg törvénytelen – elnök nyakába, hogy csókjaival halmozza el őt. A diplomácia területén ugyan létezik ilyen, valószínű sokan emlékeznek még a néhai szovjet pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker, az NDK államtanácsa elnökének forró csókjára, melynek képe bejárta a világot. Akkoriban – ha jól néztem utána, 1979-ben - azt magyarázták nekünk, hogy ez a „bensőséges” üdvözlés hagyományosan a szláv ortodox egyházhoz köthető. Magyarázni mindig mindent lehet, végtére is ahány ház, annyi szokás. A lényeg az, hogy ne legyen kötelező. Vagy ha az, akkor legalább ne előttünk történjen meg, főképp ne ebéd vagy vacsora idején. Mindenesetre Ursula von der Leyen megjelenése előtt még nem voltunk hozzászokva az ilyenfajta örömködésnek, dehát változik a világ. Pár évtizede még Honecker meg Brezsnyev, manapság pedig Von der Leyen és Zelenszkij. Ilyen az élet! Mi, közönséges állampolgárok meg álljuk a sarat, már csak azért is, mert az élet viharaiban költözött már belénk annyi liberalizmus az elmúlt évek során, hogy cseppet sem lepődünk meg ezeken a jelenségeken. Szolgáltat ugyanis éppen elég meglepetést az élet! Itt van például az a viszonylag friss hír, hogy az orosz kémszolgálat azt állítja, Ursula von der Leyen, az EB elnöke komolyan fontolóra vette a magyarországi „rendszerváltás” forgatókönyveit. „Az Európai Bizottság úgy tekint a jelenlegi magyar vezetésre, mint egy komoly, és egyre komolyabb akadályra az egységes Európa előtt” – olvasható a közleményben. No lám, már megint útban vagyunk! Nem akartunk migráns-lerakattá válni, nem akartunk háborúságot, nem akartunk ostoba gazdasági elképzeléseket magunkévá tenni, ráadásul még Orbán Viktor sem óhajtja csókolgatni Ursula asszonyt! Milyen társaság az ilyen?

Nos, itt van tehát az új álom, az egységes Európa álma, melynek egyik fő eleme Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz. Ennek szándékáról és előre is látható veszélyeiről – mind gazdasági, mind politikai szempontból – számos elemzést hallottunk már. A lényeget mégis az egységes Európa álma jelenti, melyről viszont a kevesebbnél is kevesebbet tudunk, mert elfelejtették tudatni velünk. Tényleg, mit jelent az egységes Európa? Valaki elmondta, leírta, elénk tárta már? Nem emlékszem. Miben egységes? A csókos asszony ezt is elfelejtette részletesen elmesélni. Várjuk, izgalommal várjuk tehát, hogy előálljon vele. Már csak azért is, mert az új hírek szerint Európa néhány „fontos” vezetőjével, valamint Zelenszkij úrral ezekben a napokban Washingtonba utazott. Nyilván a Putyin-Trump találkozó részleteire volt kíváncsi, továbbá – az újsághírek szerint – Zelenszkij támogatásáról biztosították az amerikai elnököt. Magyarán – ha jól értelmezem – a háború pártjára állnak.

Zajlik tehát az élet a politika terepén. Nem lévén más teendőnk, addig viszont, míg ők távol vannak, mi szöveget tanulunk. A Csókos asszony című operettből. A címe: Kár itt minden dumáért