Szívtak

Sz.rok az új törvényekre, kurvára lesz.rom egyébként – adta meg a kezdő hangot nemrégiben egy magyar rappelő. Sarkos véleménye a nyáron életbe lépett új drogtörvénynek szólt. Az úgynevezett koncertjeit egy ebben az ügyben kitalált kérdéssel indító hadaróművész azóta már jó néhányszor megtehette a fesztiválokon, hogy belehörögte az estékbe: szívtatok eleget? Legutóbb a Sziget fesztiválról szóló tudósításokban csodálhattuk meg ezt a mutatványt. A félmeztelen előadó artikulálatlan hangon ordította bele a mikrofonba a kérdő mondatot, közben erősen mutogatott és ugrált, akárcsak előtte a küzdőtéren hasonló mozdulatsorral élvezkedő fiatalok.

Ezen a nyáron a fesztiválok közönsége, bárhová is menjen, mindenhol részese lehetett az efféle élménynek. Az idősebbek számára érthetetlen mai sztárok lépten-nyomon szükségesnek tartják kinyilvánítani politikai nézeteiket a színpadon. Már amennyiben annak nevezhető ez a divat. Az kétségtelen, hogy a fellépőknek szép pénzt jelenthet álelégedetlenségük a Magyarországon működő társadalmi renddel, ám, hogy ehhez miért és miként ragadhatnak hozzá fiatalok tízezrei, az rejtély. A sötétben minden esetre beleolvadhatnak ebbe a hörgésforgatagba, farzsebükben a több tízezer forintos fesztiváljeggyel, kezükben a többezer forintos sörökkel, belelóbálhatják az agyukba, hogy itt lehetetlen élni, mert nincs szólásszabadság, nincsen demokrácia, meg úgy egyáltalán semmi nincsen, csak a pusztulat, a szegénység, meg a gyatra egészségügy és természetesen az ostoba oktatási rendszer.

Így tehát színpadi vezérszónokaikat követve bátran ordíthatják azt, hogy tesznek a törvényekre. Nekik aztán senki se mondja meg, hogy mit szabad és mit nem, mi az, ami élhetővé teszi a hétköznapokat, és mi nem, nem kell ide semmiféle szabály, rendszer, főleg nem törvények, mert azok csupán arra jók, hogy megszegjék őket. Nincs izgalmasabb egy fiatal embernek, mint megköpködni azokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a szüleik pénzén önfeledten tombolva fejezzék ki elégedetlenségüket. Hogy mivel is? Az nem számít, a lényeg a lázadás. Pontosabban inkább lázadásocska.

Nem sokkal a félmeztelen rappelő törvényértelmező iránymutatása után különös történet kezdett el keringeni haladó balliberális körökben. Félelem és reszketés a Homokszigeten címmel jelent meg tudósítás arról, hogy egy szabálysértő módon megrendezett úgynevezett bulin rendőrök razziáztak. Tizenhárom embert előállítottak, közülük tíznél igazolta a gyorsteszt, hogy kábítószereztek. A méltatlankodó bulibeszámolók felháborodottan kérték számon a hatóságon, hogy egy csomó ember várva várt kikapcsolódását változtatták rémálommá, csupán azért, hogy néhány fűszívó bulizót elkapjanak. Mi is történt? OgHOgVolt a helyszínen egy DJ-pult, ez előtt táncoltak, a hangulat jó volt és békés. Aztán hirtelen civilruhás rendőrök ugrottak közéjük, és földre teperték a mulatozókat. Hátrabilincselték a kezüket, és több órán keresztül térdepeltették őket. Néhányuknak azért meglazították a bilincsét, és elvitték pisilni. A felháborodott emberjogi szemtanú azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ha valaki stimuláns szer hatása alatt áll, akkor a bilincsben térdepeltetés étlen-szomjan súlyos fizikai és lelki károkat okozhat. A vizeletvisszatartási gondokon túl.

Szóval, mégis csak drogoztak ezek a bulizók, hiába nem értették a rendőri fellépést, és hiába igyekeztek elmagyarázni, hogy mi vitte rá őket a különböző drogok használatára, a rendőrök többüket előállították.

A derék drogfogyasztók talán előbbre jutnának a világ megértésében, ha nem kizárólag rappsztárjuk iránymutatását követnék miszerint: sz.rnak a törvényekre.