Európában az erőszak legyűri a politikát

Széles körű mozgalom indult Németországban, hogy az Európai Unió lépjen fel a magyar börtönviszonyokban uralkodó „tarthatatlan” állapotok ellen. Konkrétan azt kritizálták, hogy a fogva tartott Antifa aktivistáknak igen sanyarú a sorsuk a magyar büntetés-végrehajtási intézményekben. Az Antifások 2023-ban, fényes nappal, Budapesten a nyílt utcán kalapácsokkal és viperákkal több embert félholtra vertek.

Az EU-nak benyújtandó petíció szerint a fogva tartott szélsőbaloldali támadók celláiban csótányok, egerek, de még patkányok is rohangálnak, megtiltották a mosakodást, a fogvatartottakat bilincsbe verve, láncon vezetik be a bírósági tárgyalásra.

Ami a körülményeket illeti, uniós delegáció már járt a magyar büntetés-végrehajtási intézményekben, és azokat az előírások szerinti állapotban találta. Ami pedig a bilincsben és láncon való felvezetést illeti, hát ne csodálkozzon senki azon, ha életveszélyes sérüléseket okozó személyek esetében célszerű az óvatosság.

Ismerjük Ilaria Salis esetét, aki részt vett a budapesti életveszélyt okozó támadásokban, ezt követően egy szélsőbaloldali olasz párt az európai parlamenti választások előtt felvette listavezetőnek, több mint 170 ezer szavazatot kapott, és így képviselőként bekerült az uniós intézménybe. Így megilleti a mentelmi jog, tehát megúszta a büntetést.

Azért kíváncsiak lennénk, hogy ez a több mint 170 ezer ember, aki az Európai Parlamentbe juttatta Salist, akkor is az olasz honfitársukra szavazott volna, ha éppen őt, vagy valamelyik közvetlen hozzátartozóját verik félholtra.

Merthogy az olasz és a nemzetközi baloldal örömtáncot járt, amikor a magyar hatóságok kénytelenek voltak Salist szabadon bocsátani. A magyar hatóságok kéréssel fordultak az Európai Parlamenthez, hogy Salis mentességét vonják meg, és folytatódhasson ellene a büntetőeljárás.

Mindez sok aggasztó körülményt vet fel.

Miután nem csak a szélsőbaloldal örvendezett Salis elengedésén, de a „klasszikus” baloldali, illetve a magukat „centristának” mondott pártok is, csak éppen nyilvánosan ezt halkan, vagy csak a színfalak mögött tették. Oda jutottunk, hogy Salist politikai fogolynak minősítették, és ez alapján kezdték meg kimenekítését.

Ami igazán elborzasztó az ügyben, hogy a Salist pártoló körökben gyakorlatilag a politikai ellenfelekkel szemben, akiket most már ellenségnek tekintenek, a brutális bántalmazása is elfogadható.

Az egész ügyet egy politikailag motivált „mázzal” öntötték le, mely szerint Salis egy „autoriter” rendszer áldozata. Az persze senkit nem zavart, hogy a Magyarországot kormányzó pártokat zsinórban négyszer, kétharmados parlamenti többséget szerezve választották meg.

A most, az EU-nak benyújtandó petíció kezdeményezése is a szélsőbaloldalról jött. Ami azonban roppant feltűnő, hogy a német református egyház is csatlakozott az Antifa aktivisták szabadon bocsátását, illetve német börtönökbe való áthelyezését követelve. Eddig már több mint százezer támogató aláírást sikerült összegyűjteni. Ezek szerint a szélsőbaloldali körökből indult akció elérte a vallásos közösséget is, ami azt jelenti, hogy a brutális támadások elkövetőinek támogatottsága széles társadalmi alapokon nyugszik.

Ez elég rémisztő! Ha az európai társadalmakat átitatja az erőszak elfogadásának és támogatottságának gondolata, akkor innen már csak egy lépés, hogy ez rendszerszintűvé váljon. Sajnos azt kell mondanunk, hogy egyes politikai erők és pártok már meg is tették azt a bizonyos első lépést.

Mint tudjuk, Ukrajnában a szó szoros értelmében halálra verték Sebestyén József magyar–ukrán kettős állampolgárt. A kárpátaljai magyar férfit a kényszersorozó tisztek vasrudakkal verték, később ugyan elengedték, a férfi kórházba került, ahol a súlyos bántalmazások következtében meghalt.

Mindez már önmagában is borzalmas. Mint ahogy az is, hogy az emberi jogokra oly kényes Európai Unió egyetlen intézménye sem tiltakozott, nem követelt tárgyilagos vizsgálatot, és úgy néz ki, hogy eltekint az elkövetők felelősségre vonásától is.

Úton vagyunk!