Sajnos ezt is meg kellett élnünk. Beregszászon, alig három kilométerre a magyar határtól, szülőföldjén agyonverték a 45 éves Sebestyén Józsefet, kétgyermekes magyar családapát. A borzalmas esemény részletei mára már világossá váltak, az ügy brutalitásának részleteit ismertetjük, de elolvasását csak erős idegzetűeknek ajánljuk.
A magyar és ukrán állampolgársággal is rendelkező férfit a kárpátaljai város utcáján fogták el a kényszertoborzást végző ukrán katonák. A „katona” kifejezés ebben az esetben talán nem a megfelelő minősítése az elkövető személyeknek. A tettesek ugyanis nem hősies harcot vívtak: egy védtelen ember halálát okozták, aki képtelen volt a túlerővel szemben sikeresen védekezni.
A „rend” kedvéért a kényszertoborzók a magyar férfit már az utcán többször pofonvágták. Sebestyén József így írta le halálának előzményeit:
„Elvittek engem és másokat is egy erdőbe, ahol elkezdtek verni minket. Az ütések főként a fejemre és a testemre irányultak. Annyira fájt, hogy mozdulni sem tudtam. Néhány katona a sárba dobott, hogy ott aludjak. Másnap reggel a kapuhoz vittek, és azt mondták: Tűnjek el. Visszasétáltam Beregszászba. Nem tudom hogyan, de egy pszichiátriai osztályon kötöttem ki, ahol kihívták a rendőrséget. A kezelés alatt napról napra rosszabbul éreztem magam, nehéz volt mozogni, és szinte nem volt étvágyam. Félek, mi történik, ha visszaküldenek azokhoz, akik azt mondták, hogy befejezik, amit elkezdtek.”
Márpedig sajnos visszaküldték, és elkezdték a kiképzését. Rosszul lett, kórházba került, majd elhunyt. A halál oka még nem tisztázott, mert a hivatalos kórházi jelentés szerint Sebestyén József testén nem voltak külsérelmi nyomok.
A papír mindent kibír, még azt is, hogy ha valakit vasrudakkal többen agyba-főbe vernek, és az áldozat testén nem látszik semmilyen külsérelmi nyom. Azért érdekes, hogy ezt fotóval nem sikerült dokumentálni. Az is több mint furcsa, hogy a hozzátartozóknak Sebestyén József egyetlen leletét sem mutatták meg, csak annyit közöltek velük, hogy minden rendben van.
Na, de maradjunk az ukrán hivatalos közleményeknél, amelyek egyike szerint: Sebestyén József ukrán állampolgárt június 14-én „jogos és törvényes alapon” mozgósították az ukrán fegyveres erőkbe. Ennél törvényesebb mozgósítást nem is tudunk elképzelni. Talán csak az lehetett volna „törvényesebb”, ha a helyszínen verik agyon.
Hányszor hallottuk azt Brüsszelből, hogy Ukrajna minden feltételt teljesített ahhoz, hogy csatlakozást nyerjen az Európai Unióba. Képzeljük csak el, mi lett volna, ha Ukrajna mondjuk csak felében-harmadában „teljesíti” a jogállami követelményeket.
Így viselkedik egy uniós tagjelölt, jelen esetben Ukrajna. Képzeljük el, mi lenne, ha már teljes jogú tag lett volna. A kényszersorozást végrehajtóknak még jobban kinyílna a csipájuk.
E sorok írásának időpontjában az Európai Unió intézményei még nem reagáltak nyilvánosan Sebestyén József tragikus halála kapcsán. Ezen mondjuk nem lehet csodálkozni, mert az agyondédelgetett Ukrajnában ilyesmi nem történhet meg. Ha mégis, akkor az „amiről nem beszélünk, az nincs is” elv alapján nem is kell Brüsszelnek állást foglalnia. Miért is kéne, hiszen minden „rendben” van. „Csak” agyonvertek egy embert.
Azért gondoljunk bele ebbe az aljas logikába. Ha már brutalitásról beszélünk, már napokkal a budapesti Pride előtt a globalista sajtó azt találgatta, hogy a magyar rendőrség milyen keményen fog a felvonulókra támadni. De nem történt semmi.
Sajnáljuk, ez sem jött be.