Nem tervezett elavulást a Luftwaffe

Bemegy az ember a háztartási boltba, és beszerez magának jó pénzért egy mosógépet. A szerkezet működik úgy négy, maximum öt évig, majd borítékolhatóan tönkremegy. A honpolgár (már ha idősebb és így vagyon szülei által nevelve) elzarándokol a szervizbe és kér egy javítási ajánlatot – amely tízből tizenegyszer magasabb, mint amennyiért bármiféle új háztartási eszközt tud beszerezni ugyanabban az üzletben, ahonnan az előző ördögmasina is származott. Az egyén ilyenkor gondol egy nyomdaképtelen tarkát és leteszi az asztalra az új kütyü árát – amely aztán négy-öt esztendő lepörgése után megint lehal.

S kezdődik az egész tili-toli elölről.

Ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de e sorok írója katonai rádiókat gyűjt. Van neki(je) odahaza számos olyan kütyüje, melyet az 1940-es években, tehát a II. világégés korszakában gyártottak a német Luftwaffe részére. A konkrét cucc (szakmai fanoknak: FuG10El hosszúhullámú vevő) olyan hatvan évig állt egy padláson. Ráürítettek az egerek, hol félszáz, hol meg mínusz húsz fokban telt az ideje, néha pedig a menyét is megkóstolta a külső szerelvényeit. Aztán a zsurnaliszta kezébe került, aki alaposan megpucolta, adott rá némi egyenfeszültséget – s láss csodát, a masina első rúgásra bepöccent s szépen jött rajta Budapest I., azaz mai identitásában a Kossuth Rádió.

Nem ragozva túl a dolgot, merészen elgondolkodtató, hogy ma, amikor a legokosabb telefon is öt év alatt állásában széthullik egy fiókban, a II. világháború előtt-alatt a németek (és még seregnyi nemzet mérnökei) olyan kommunikációs berendezéseket voltak képesek tervezni (elektroncsövekből és nem félvezetőkből!), majd a gyárakban elkészíttetni, melyek ma is „azonnal kell műköröm” módon állnak a világhoz.

Ma pedig az úgynevezett „tervezett elavulás” korszaka járja őrült táncát, melynek létét amúgy minden vállalat hevesen tagadja, ám a mindennapi tapasztalat igazolja annak létét. Ugyanakkor botorság lenne szem elől téveszteni, a (jelentesen ez bármit is) náci Luftwaffe annak ellenére is az örökkévalóságnak gyártott, hogy tudta, a rideg statisztika alapján tízből hat pilótája általában az első bevetésen (a gépével együtt) rommá töri magát, s meghal.

Nem ragozva túl: amióta a szóban forgó Luftwaffe vevőkészülék megvan, közvetlen fölmenőim a harmadik mosógépüket nyűtték el – míg utódaik még mindig ugyan azzal a Minimattal tolják, mint amit 2001-ben kaptak tőlük ajándékba.

Az szinte mellékes, hogy a sok százezer forintos okostelefon beépített rádióvevője nyolc hónapig bírta – míg a Luftwaffe cájgja e pillanatban is dolgozik.

Természetesen tudjuk, a két készülék semmiféle műszaki paraméter mentén nem mérhető össze – ugyanakkor a FuG10El arra azért jó, hogy lerántsa a leplet a mai életidegen és pénzszóró termelési politikáról...

...amit amúgy mi, a Föld népessége teremtettünk meg magunknak a folyamatos és vég nélküli hajhászásunkkal.