Tunéziából hoztam haza az alábbi anekdotát.
A gyerek lélekszakadva rohan haza a piacról és közli az édesapjával, hogy csak tíz dollár a teve. Most itt van a nagy alkalom, hogy tevét vegyenek. Az édesapja azonban lecsillapítja: „Nem veszünk tevét” – mondja hajthatatlanul. „De miért nem, apa” – kérleli már-már csökönyösen a gyerek. – Ilyen olcsó még soha nem volt.” „Nem veszünk tevét!” – ismétli meg még határozottabban az apa. A gyerek bánatosan elsomfordál, arcán az érthetetlenség jelével, hiszen mindig tevére vágytak. Múlnak a napok, egy hét múltával a gyerek azzal állít be az apjához: „Bánhatjuk, hogy nem vettünk tevét, most már húsz dollárt kérnek érte.” Az apja csendesen megjegyzi: „Most veszünk tevét.” A fiú nem hisz a fülének. „De apa, egy héttel ezelőtt miért nem akartál tevét venni, amikor fele áron kínálták?” Az apa nyomatékos válasza: „Most van pénz!”
Egy zsidó mondás szerint ha pénz van a zsebedben, bölcs vagy, szép vagy és énekelni is tudsz. Én teszem hozzá: vagy tevét vásárolni.
A pénz már régen nem értünk van. Mi vagyunk érte. Elfoglalta a világot. Evilági Isten a földön. Bolond ember az, aki nem így gondolkodik – vélhetjük. Oscar Wilde ír író és költő fiatal korában azt hitte, hogy a pénz fontos az életében; már öreg volt, amikor kijelentette: „Tudom, hogy így van.” Albert Camus francia író szerint egyfajta lelki sznobizmus azt hinni, hogy az ember boldog lehet pénz nélkül. A pénz olyan nyelvet beszél, amelyet mindenhol értenek. Minél több van belőle, annál hangosabban. A társadalmi erkölcsök barométere. Sajnos azonban, hogy ez az egyetlen használható mérce, amivel rendelkezünk.
Egy gazdag ember megkérdezte Szádit, a 12-13. század legnagyobb keleti moralista és didaktikus íróját, perzsa költőt: miért van az, hogy a nagy szellemek gyakran megfordulnak a gazdagok házában, de a gazdagok sohasem csöngetnek be a szellem embereinek ajtaján. „Ez azért van – felelte a költő –, mert a szellem képviselői ismerik a vagyon értékét, míg a gazdag emberek nem ismerik a szellemi kincsek értékét.”
Lehet, hogy a legtöbb ember szívesebben lenne gazdag, mint boldog? Stendhal francia író ráerősít: „Akinek pénze van, mindene van.” Nemzetközi nyelven beszél. A pénznek nincs szaga, legfeljebb a szegény embernek. Néha nehéz eldönteni, kik a nagyobb bűnösök: akik bankot rabolnak, vagy akik bankot igazgatnak. A híres és ünnepelt amerikai bankrablótól, a tehetséges álruhakészítőtől (ezért kapta a Színész becenevet), Willie Suttontól megkérdezték: miért rabolt bankot. Ezt válaszolta: „Hogyhogy miért? Hát azért, mert a pénz ott van!”
A Nobel-díjas amerikai író, John Steinbeck a lényegre célzott, amikor azt állította: „Ha pénzről van szó, az emberi magatartás normális törvényei szabadságra mennek.” Petőfi Sándorunk ekképpen fogalmazott: „Tenger a pénz, melyben elsüllyed / Sok hajó: elv, jellem becsület.” (Mit szól a bölcs?)
Különös, hogy a pénz, ami a legértékesebb dolog az életben, exceptis excipiendis (kivéve a kivételt), a legvégzetesebb megrontója a zenének, az irodalomnak, a festészetnek és egyéb művészeteknek. Amint egy művész pénzért csinál valamit, ötven esetből negyvenkilencben nem kimagasló produktum születik. A zsenialitás nem tiszteli az időt, a gondokat, a pénzt és a személyt, vagyis azokat a dolgokat, amelyek körül az emberi ügyek végül is forognak.
Végezetül: elhíresült a mondás, amelyet Puskás Öcsinek tulajdonítanak. A világhírű futballista állítólag egyszer azt mondta: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.” De Puskás ezt sohasem mondta!
Viszont mondhatta volna…