Irány a könyv!

Az emberek sok mindenen tudnak vitatkozni. Lám, a Guinness-rekordok könyvének alapötletét eredetileg az ír Guinness sörmárka ügyvezető igazgatója, Sir Hugh Beaver találta ki, amikor egyszer magasröptű vitába keveredett egy bárban arról, hogy vajon a skótfajd vagy az aranylile Európa leggyorsabb szárnyasvada.

Beaver később, amikor megpróbált választ találni a leggyorsabb szárnyasok dilemmájára, rájött, hogy nem létezik olyan irodalom, amely közölné az efféle tényeket. Ezért egy beosztottja javaslatára felkereste a ténykutató McWhirter-ikreket, Rosst és Norrist, akikkel összeállította a Guinness-rekordok Könyvének első változatát, amely mára a világ legnagyobb teljesítményeinek és furcsaságainak könyve lett.

És míg egyes rekordok valóban emberfeletti teljesítményekről tanúskodnak, addig idővel felhígultak rekordok.

Mert, ugyebár, nem emeljük meg a kalapunkat az olyanok előtt, aki több ezer fogpiszkálót szúr a szakállába, vagy éppen rengeteg vécédeszkát tör szét a fejével. Éppen ideje, hogy mi, magyarok is minél többen feliratkozzunk a legek könyvébe. Jó esélyünk lehet például a hónaljalatti töltöttkáposzta-cipelésbe, vagy sikereket érhetünk el a korai kabóca számlálásban is.

Csak edzeni, készülni kell szorgosan, aztán felkap minket a hírnév.