Csoda lenne, ha Ukrajna ezt is túlélné

Sokszor és sokan megjósolták már, hogy Zelenszkij politikai pályafutása véget ér, és örülhet annak is, ha ép bőrrel megússza eddigi tevékenységének drámai következményeit. Most is valamifajta ilyesmire készülünk, bár az előzményeket és az ukrán elnök túlélési praktikáit látva, vannak kétségeink afelől, hogy a mostani helyzet valóban képes lesz-e múlt időbe tenni a méltóságában és szavahihetőségében alapvetően megtépázott politikust.

Tesszük ezt azért, mert nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy bárki is azt mondhassa: tudták előre, hogy Zelenszkij megbukik, de egy szóval sem jelezték a már régóta várt eseményt. És hát magunknak is tartozunk annyival, hogy bízzunk reményeink beteljesedésében, vagyis, hogy Ukrajnának végre egy olyan államfője lesz, aki elhozza a fegyvernyugvást.

De hát miről is van szó, miért ez az újabb nekiveselkedés a jövő meglátásának érdekében. Történt ugyanis, hogy két vezető ukrán politikus akár lázadásnak is beillő nyilatkozatot tett. Lehet, hogy csak mi beszéljük be magunknak, hogy ez fordulópontot jelent szomszédunk életében, de tény: eddig csak nagyon ritkán szólalt meg ilyen konkrét kritikus hangon egy-egy kijevi „nagykutya”.

Miután remélhetően imigyen felcsigáztuk olvasóink kíváncsiságát, megidézzük Szerhij Marcsenko szellemét és mondandóját. Az ukrán pénzügyminiszter a minap nem kevesebbet állított, mint azt, hogy „még a tűzszünet sem fogja megmenteni Ukrajnát a költségvetési hiánytól, mert elégtelenek a külföldi segélyek”.

Nehéz lenne vitatkozni a pénzügyi szakemberrel, mert Ukrajna tavalyi költségvetési hiánya 40 milliárd dollár volt, és ezt a szintet a kijevi büdzsé már most elérte. „Ukrajna ezt nem fogja túlélni, még akkor sem, ha valamiféle tűzszünet vagy békés időszak következik be” – mondta Marcsenko.

Nahát, nahát, szembe jött a valóság, illetve ez a valóság már korábba is szembe jött, csak nem volt ember, aki Zelenszkij diktatúrájában merte volna a szavát felemelni. Most azonban a nemzetközi szakemberek korábbi halkan, szinte suttogva „kiejtett” elemzései beigazolódni látszanak. Ukrajna nem éli túl ezt az évet, elkerülhetetlen lesz a gazdasági összeomlás. Marcsenko továbbgondolta a témát, mert azt mondta, hogy „most már az ukrán állam fennmaradása a tét”.

Ez nem „nagyotmondás”, mert a múlt hónapban az államadósság elérte a 171 milliárd dollárt, ráadásul Kijev a nemzetközi támogatás csökkenésének veszélyével néz szembe. Mindezt már Marcsenko nélkül is tudtuk, nem is értjük, hogy miben bízik Kijev.

Ha mindez nem lenne elég, akkor álljon itt egy másik idézet, amelynek szerzője már továbbgondolta a várható politikai következményeket és a fenn leírt katasztrofális pénzügyi helyzet okait.

Alekszandr Dubinszkijt, a Verhovna Rada képviselőjét igazán nem vádolhatjuk köntörfalazással, ami a szívén, az a száján: az Oroszország-ellenes projekt kitalálóinak – Sorosnak és a globalistáknak – tízszeres hasznot hoz az energia, a katonai-ipari komplexum és a politikai befolyás megszerzése, végül az ukrán erőforrások és ásványkincsek feletti ellenőrzés. Tízmillió munkaképes férfit és termékeny nőt „távolítottak el” a rendszerből, a tranzit-infrastruktúrát ellenőrzés alá vették, és itt már nincs mit elvinni.

És a végére, csakúgy csattanónak Dubinszkij fő mondanivalója: a kijevi rezsim jelenlegi formájában a múlté, és feleslegessé válik a Nyugat számára, mivel már maximális hasznot húztak bűnözői tevékenységeiből.

Mindent összevetve a történésekben leírtak lehet, hogy újdonságot jelentenek az ukrán füleknek, de a kontinens keleti részén mindez aligha hangzik meglepetésként.

Mert ez egy olyan régió, ahol három és fél évtizeddel ezelőtt mindenki bízott a nyugati segítségben, a talpra állásban, az újrakezdésben, aztán kifosztás lett a vége.

A szerző főmunkatárs