Gyorsan lett utódja a húsvétkor meghalt Ferenc pápának. Nem kell feltétlenül buzgó hívőnek lenni ahhoz, hogy az ember azt gondolja, a katolikus egyház fejének megválasztása, annak momentumai üzenetet közvetítenek. Ez például azt, hogy a számtalan konfliktussal és nyomorúsággal terhelt világban nem állhat sokáig üresen a pápai trón, nem maradhat sokáig vezető nélkül az egyház, mert a ragaszkodás a krisztusi tanításhoz és annak következetes képviselete stabilizáló erőt jelent a technológiai fejlődés, a szellemi kiüresedés és a turbulenssé váló hatalmi vetélkedés idejében.
A szolgálatát XIV. Leó néven megkezdő Robert Francis Prevost első beszéde a békének, a világ békéjének és a párbeszédnek a fontosságáról szólt, folytatva egyrészt a Ferenc pápa által elkezdett munkát, másrészt kijelölve a katolikus egyház feladatát.
Sokszor gondolták már és fogalmazták meg, hogy az egyház, a vallás ideje lejárt, befolyása csökken, világot, civilizációt és életet alakító szerepe gyengül vagy már el is enyészett. Ma sincs ez másként. S aztán rendre kiderül, képes a megújulásra, megérteni a kor problémáit és azokra az értékeit őrző válaszokat adni. Ebből a szempontból beszédes az új pápa névválasztása. Elődje, XIII. Leó – akit az első modern pápának is neveznek – volt az, aki szerint az egyháznak tevékenyen részt kell vennie a társadalmi életben, megoldást kell találnia a kor kérdéseire, a kultúrát és a kereszténységet összhangba kell hozni, a keresztény életet modernné kell tenni. Rerum novarum kezdetű körlevelében első ízben fogalmazta meg a keresztény tanítást a munka világára vonatkozólag, megnyitva az utat a katolikus egyház szociális enciklikáinak, megteremtve az alapját a keresztényszociális, kereszténydemokrata politikának. Huszonöt évnyi pápasága korszakalkotó volt, azt mutatta meg, a katolikus egyháznak dolga van a világban.
Üzenet lehet az is, hogy egy amerikai, szolgálata jelentős részét Peruban végző bíboros lett a pápa.
Kaotikus, békétlen világban élünk, évtizedekig biztosnak tűnő fundamentumok tűnnek el, omlanak össze, helyükbe az uralmi torzsalkodás, a befolyásszerzés lép, hol rafinált vagy fegyveres eszközökkel. S ahogyan most felsejlik, az elkövetkező időben nem nagyon várhatunk mást. Nehéz idők elé nézünk, s ebben az egyház, az új pápa jelenti a keresztény civilizáció reményét.
A szerző vezető szerkesztő