Ez itt, ami napjainkban székesfővárosunkban zajlódik, már nem a reformkor, nem gróf Széchenyi István, a 19. század „legnagyobb magyarjának”, a Lánchíd megálmodójának és megépítőjének története, hanem Hadházy Ákosé. Ő lett a jelenkor Hídembere, igaz fordítottan, inverzben. A demokrácia és a jogállam védőszentje jelmezében harcol hősünk a gyülekezési jog mint alapjog megvédéséért az azt úgymond eltiporni akaró kétharmados kormánytöbbséggel szemben.
Már március idusa után érezte a veszélyt, mire készül a mindenre elszánt gaz hatalom, meghirdette az ellenzéki ellenállás új csodafegyverét, a hídfoglalást. A hét minden keddjén utcára szólította a forradalmi lelkületű magyarságot, s kiadta a jelszót, addig „nem hagyjuk abba”, amíg a parlamenti kormánytöbbség nem vonja vissza az Alaptörvény módosítását a gyülekezési jog gyakorlását illetően.
Ez a módosítás tette lehetővé azt, hogy a jogsértő módon történő gyülekezési joggyakorlás esetén a rendőrhatóság lehetőséget kapjon olyan arcfelismerő eszköz alkalmazására, amely képes felismerni és beazonosítani a rendbontókat, a törvényeket megsértőket. Ezt az eszközt tehát nem általánosan, hanem csak célhoz kötötten és a gyülekezési jog törvénytelen gyakorlása esetén lehet alkalmazni.
Abban azonban semmilyen újdonság nincs, hogy a gyülekezési jog gyakorlásáról szóló igénybejelentésnél a rendőrségnek van joga elbírálni azt, hogy a helyszín kiválasztása nem korlátoz-e más alapjogot, például nem jár a közlekedésben részvevők jogainak korlátozásával vagy más alapjogok gyakorlásának sérelmével.
Az inverz Hídember ugyanis a legjobb demonstrációs helyszíneknek gondolja a Pestet Budával összekötő, viszonylag keskeny nyomtávú hidakat. Hadházy Ákos politikai víziója szerint világvárosokban a hidaknak nem az a fő funkciója, hogy az emberek életét összekösse, összekapcsolja, szabaddá tegye, hanem az, hogy elválassza, akadályozza, nehezítse, esetleg teljesen ellehetetlenítse. Mondjuk, beleértve a mentőket, tűzoltókat is.
Hadházy és a hozzá kapcsolódó, támogatottságát elveszítő, illetve azt visszatornázni akaró Momentum monstre hídfoglalásai – amelyek néha több hídon is megkísérelték ellehetetleníteni a civil polgárok szabad mozgását –, ez ideig csekély sikerrel jártak, ha csak azt nem tartjuk annak, hogy a magát a Duna tíz Celsius-fokú vízébe vető, rendszerváltó forradalmárt sikerült kimenteni. No, nem a hídfoglalóknak, hanem az életmentő rendőröknek.
Utolsó hídfoglalása után, amelyen csupán néhány száz ember lézengett az Erzsébet hídon, a rendőrség – és Hadházy fellebbezése után – a Kúria is úgy találta, hogy az adott helyszínen, vagyis a hídon nem engedélyezi már a tüntetést. Ezért csupán sétát jelentett be az Erzsébet hídon. Tegnap a Kossuth téren tüntettek ezernyien, Hadházy megrészegülve a tömegtől, kijelentette, ha ennyien kijöttek, nem hagyható abba a demonstrációsorozat, ezért újra a Ferenciek terére hirdette meg a megmozdulást. Ne legyenek kétségeink, a cél stikában újra az Erzsébet híd elfoglalása lesz.
Hadházy utolsó hídfoglalási kísérletének idejére egy civil ember, Dézsy Zoltán filmrendező a közlekedő emberek érdekeinek védelmében jelentett be a híd járdájára sétás demonstrációt. A négynapos akció idején sok tízezer, szabadon átvonuló ember és jármű lehetne akár masszív üzenet is az inverz Hídembernek.
Már ha megértené.
A szerző újságíró