Időzített bomba

A 2017-es német választásokon nem volt központi kérdés a migrációs válság. Nem is lehetett, hiszen akkor a Willkommensmutti vitte a prímet. A befogadás és szolidaritás voltak akkoriban a legfőbb értékek, és akinek ez nem tetszett, azt egyszerűen elhallgattatták. Még a választás előtt megszavazták a NetzDG-törvényt, amit a népnyelv Facebook-törvénynek nevezett. Amit gyűlöletbeszédnek minősítettek, azt el kellett távolítani a világhálóról, és a szolgáltatót is jól megbüntették érte. Így aztán a választási kampányban nem eshetett szó sem a migránserőszakról (pedig akkor is volt), és nem volt szabad Merkelt szidni az elhibázott politikája miatt.

Merkelnek egy kihívója akadt akkor mindössze, az Európai Parlament elnökéből felépített szoci vezér személyében. Ki emlékszik már a diploma és érettségi nélküli Martin Schulz pártelnökre, aki a kampányban a nép egyszerű, alkoholizmusból kigyógyult emberét képviselte? Kellett is ez a gondosan felépített imázs, mert a kampányfőnökök kiszámolták, hány hasonló sorsú szavazót hozhat a konyhára. A kancellárjelölti vitában Schulz alulmaradt ugyan a kék színekbe öltözött, magabiztos, regnáló kancellár asszonnyal szemben, de a választások után a két párt mégis összebútorozott a szokásos nagykoalícióban. Ezen a választáson az SPD történetének addigi legrosszabb eredményét érte el a maga 20 százalékával, és a 2021-es visszakapaszkodást leszámítva tartja a lejtmenetet, a pártot mostanra már csak 14-15 százalékra mérik.

Hét év alatt nagyot fordult a világ. Volt benne migráció, kísérleti világjárvány, proxy háború, energiaválság. Volt woke és gender, egyszóval a cancel culture, amit globálisan le akartak-akarnak nyomni az emberek torkán. Úgy tűnik, túl sok volt ez, megakadt az emberek torkán. Németországban a demokratikusnak mondott baloldal gyűjtőkoalíciója, a jelzőlámpások által meghirdetett „Zeitenwende”, a fordulópont tényleg fordulópontot hozott Németország történetében. Ezután a világ már nem lesz többé olyan, mint volt, mondta Scholz kancellár 2022-ben, az új német kormány beiktatása után, és bizony úgy tűnik, hogy ebben az egyben igaza volt. A német GDP csökken az origó felé, néha mínuszba kerülve, az egekben lévő energiaárak miatt elköltöznek vagy bezárnak a gyárak, növekszik a munkanélküliség, maródi az infrastruktúra és 800 ezer lakás hiányzik a rendszerből. Az elhibázott politika miatt nagy az elégedetlenség, polarizálódott a társadalom, emelkedik a bűnözés és kezelhetetlen a migráció. A bűnügyi hivatal hivatalos statisztikája szerint a bűnelkövetők nagy része férfi, és számarányukhoz képest a „nem németek” felül vannak reprezentálva. Nem németeknek hívják píszíben a migráns bűnözőket.

Nem csoda, hogy a migráció lett a fő téma az előre hozott német választásokon. A rablásra, lopásra, drogkereskedelemre oda sem figyelünk, az mindennapos dolog már. A német társadalmat az egyre gyakoribb és most már végre terrortámadásnak minősített bűnesetek sokkolják, amikor Allah nevében gyilkolnak. Ezek azok az esetek, amikor az elkövető Allah akhbar!-t kiált, de akkor is ki kell vizsgálni, hogy ő kiáltotta-e, szabad akaratából vagy esetleg befolyásoltság alatt. A kampányidőszakban több, migrációhoz köthető terrortámadás volt Németországban. Hogy mennyi, nem tudjuk igazán, mert amit lehet, azt elhallgatják, vagy átminősítik egyszerű erőszakos bűncselekménynek.

A müncheni eset békés szakszervezeti tüntetésnek indult, magasabb bérért, kevesebb munkaidőért. Annyira békésnek ígérkezett, hogy a résztvevők még gyerekeiket is magukkal vitték. Aztán egy kis autó nem túl nagy sebességgel közéjük hajtott. Harmincnyolc sérült – ebből kettő életveszélyes, 8-10 súlyos, gyerekek, nők, férfiak. Az elkövetőről és a sérültekről szóló információk folyamatosan változtak. Egy biztos, 24 éves, jó magaviseletű afgán volt a „feltételezett” elkövető, akit úgy rángattak ki a tömegbe hajtó autóból. Testépítő és sok követővel bíró influenszer, aki több cégnél is biztonsági őrként dolgozott. Kiskorúként, egyedül érkezett Németországba, megtanulta a nyelvet, integrálódott (?), aztán most mégis. De miért? A sajtó mosdatta, eleinte feltételezett támadásnak minősítették az esetet, talán nem is akart a tömegbe hajtani, csak megcsúszott a lába, véletlenül a kuplungról a gázpedálra. Az is lehet, hogy valami lelki sérülés érte, majd kivizsgálják a pszichiátrián. Ha bírósági szakaszba kerül az ügy, mint például éppen most a mannheimi rendőrt halálra szúró migráns ügye, eltakarják a vádlott arcát, nevét nem írják ki, nehogy beégjen a köztudatba, és retorzióba csapjon át.

Ma már az a gyanús, ami nem gyanús: a jól öltözött, munkával, egzisztenciával bíró integrálódott is lehet elkövető. Nem tudod, hol és miként csap le rád az interneten vagy a mecsetekben radikalizálódott migráns, késsel, autóval vagy egyszerűen ököllel, hogy egyéni vagy közösségi sérelmeit az egyelőre többségi társadalommal szemben megtorolja.

A németek csak sejtik, mi történik a mecsetek világában, mert oda a hatóságok nem tehetik be a lábukat. Időzített bomba ketyeg Németországban, amit a mostani választások eredménye sem tud hatástalanítani. Mert naivitás azt gondolni, hogy ekkora tömeget ellenállás nélkül ki lehet toloncolni vagy a jelenlegi támogatások összegét meg lehet kurtítani. Mert integrálni sem tudták őket. És persze az is kérdés, meddig tűri a migráció okozta válságot a többségi társadalom?

A szerző történész