G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Az EU megbocsát a kalapácsos támadóknak

álláspont

Mint csepp a tengerben, úgy van jelen a Salis-ügyben az európai és vele együtt a magyar baloldal képmutatása és brutalitásra való hajlandósága. Mint tudjuk, a szélsőbaloldali Antifa-aktivista, Ilaria Salis társaival együtt tavaly februárban két olyan budapesti támadást hajtott végre, amelynek során több ember egész életre szóló sérüléseket szenvedett. Az áldozatokat ruházatuk, illetve megfigyelés alapján azonosították fasisztának, ezért verték őket kalapáccsal agyba-főbe. Az eseményekben Salis szerepe egyelőre nem tisztázott.

Minden civilizált ország hasonlóan járt volna el, mint a magyar hatóságok: a támadásban részt vevő egyik elkövetőt azonosították, letartóztatták és bíróság elé állították. Ha Salis perét végig lehetett volna vinni, akkor tisztázódott volna a szerepe is a brutális támadásokban.

De nem lehetett a pert végigvinni, mert Salis kiszabadításának érdekében hatalmas kampány kezdődött Olaszországban. Fájó, hogy még a Rómában hatalmon lévő jobboldali olasz kormány is beszállt a Salis-ügybe, kifogásolva a fogva tartás körülményeit. A baloldal persze ennél is tovább ment, mert azt állította, hogy egerek között kellett Salisnak a mindennapjait töltenie.

Válaszul, teljesen szokatlan módon, a magyar hatóságok bemutatták azt a cellát, ahol Salis élt, semmi különös, egy normálisan berendezett helyiséget lehetett látni. Ja, hogy nem úgy volt bebútorozva, mint a Hilton Szálló egyik luxuslakosztálya? Istenem, végül is a börtönéletről szólt a bejátszás.

Végül Salist kiengedték a börtönből, hazatérhetett, és az általa posztolt fotón jelentkezett be otthonról. Persze édesapja úgy nyilatkozott, hogy lányának kínzásokat kellett elviselnie. Mit is mondhatott volna mást, amikor Salis kiszabadításának olaszországi mozgalma erre a hazugságra épült. Hogy azok az emberek mit éltek át, amikor félholtra verték őket, ez, úgy látszik, Olaszországban nem váltott ki jelentősebb érdeklődést.

Egy rafinált uniós trükkel szabadulhatott Salis, aki a magyar bírósági procedúra alatt a megbánás legapróbb jelet sem mutatta. Salis a Baloldaliak és Zöldek Szövetsége (AVS), európai parlamenti választások listavezetője volt, miközben Magyarországon börtönben ült. Előzőleg a baloldali gyülekezetnek százalékosan alig kimutatható támogatottsága volt.

Salis csatasorba állításával azonban hét százalékot ért el az európai választáson. Ez azért sokat mond. Éppen ezért itt jegyezzük meg, hogy Salisnak más politikai „kérője” is volt, a baloldali olasz Demokrata Párt, amely szintén az uniós választásokon listavezetőként akarta indítani. Végül is Salis az európai politikai marketing egyik eladásra kínált „árucikkévé” vált, függetlenül a körülményektől. Például az Antifa-csapatból többeket már Németországban elítéltek. Végül is Salis több millió forintnak megfelelő havi fizetésért Brüsszelbe költözhet, miközben a baloldal Salisra az áldozat szerepét osztotta ki.

Éppen emiatt van a történetnek egy meglehetősen gusztustalan oldala is. Kimondva vagy kimondatlanul, Salis mártírszerepét csak úgy tudták felépíteni – a hamisan beállított elviselhetetlen börtönviszonyokat „felhabosítva” –, ha ezt a háttérben a fejlett Nyugat-Európa és a civilizálatlan, az európai értékeket nem becsülő Magyarország összehasonlításának összefüggésében értelmezik.

Tudjuk jól, hogy az EU-ban a nyugat-európai államok még a kedvenc kelet-európai országokat sem tartják magukkal egyenrangúnak. Tehát ebben az esetben a tényleges áldozatokról nem beszéltek, az elkövetőket állították be áldozatnak, a megfelelő politikai körítéssel.

Hogy ez nem így van? Hogy ez túlzás? Hogy ez merő rosszindulat? Akkor tegyük fel azt a kérdést, hogy milyen következménye volt annak, hogy 2018 februárjában a brüsszeli repülőtér fogdájában egy szlovák állampolgár mellkasára rendőrök ültek, a művelet 18 percig tartott, utána Jozef Chovanecet kórházba szállították, ott kómába esett és másnap meghalt. A vizsgálatok szerint az elhunyt férfi alkohol vagy illegális drogok befolyása alatt sem állt. Az ügyet eltussolták.

Képzeljük el – feltéve, de meg nem engedve –, ha egy hasonló eset Budapesten történik, mondjuk éppen egy olasz állampolgárral. Valószínűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa tárgyalta volna az ügyet.

Ennek az egész folyamatnak nagyon komoly és tegyük hozzá, nagyon súlyos üzenete is van. Vagyis a baloldal, ha úgy gondolja, akkor a legbrutálisabb erőszakot is alkalmazhatja, ráadásul büntetlenül. Mert senki ne gondolja, hogy – a magyar hatóságok minden igyekezete ellenére – Salis képviselői mentelmi jogát felfüggesztik, és az Európai Parlament kiadja Magyarországnak, hogy a jogi eljárás folytatódhasson ellene.

Ha valakinek még a legkisebb kétsége is maradt afelől, hogy a baloldal teljesen felrúgta a normális élet minden elemét, akkor álljon itt, Angelo Bonellinek, az AVS szóvivőjének nyilatkozata. „Salis a demokráciáért, a jogállamiságért és a polgári jogokért fog küzdeni Európában, és munkáját Magyarországgal fogja kezdeni.”

A szerző főmunkatárs